Sziasztok!
Ha jól láttam, elég sokan megkapták már a felkérést erre a kihívásra, ezért én csak egy bloggert szeretnék megjelölni, akinek tovább adnám ezt a feladatot. Catalina Sánchez, azt hiszem, nagyon kíváncsi lennék a te válaszaidra is, úgyhogy enyém a megtiszteltetés, hogy kihívjalak erre a játékra.
Szabályok
- Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére! ✔ (Ha másolásvédelem van az oldaladon, jelöltjeidet irányítsd a Tintaszerkezetek oldalra, innen el tudják vinni őket.)
- Linkeld annak a nevét, aki jelölt téged! ✔
- Válaszolj a kérdésekre! ✔
- Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! ✔
- Jelölj te is bloggereket a játékra és linkeld az oldalukat! ✔
- Értesítsd őket a jelölésről! ✔
Kérdések és válaszok
1. Hány évesen írtad az első történeted/versed? (Amit nem sulis háziként alkottál.)
Nagyjából tizenhárom, vagy tizennégy éves lehettem, mikor nekifogtam az első történetemnek, ami egy fanfiction volt és a labdarúgás világában játszódott. Talán a régiek közül előfordulhat olyan, aki olvasta is. Álmok útján címen futott, és habár régen azt mondtam volna, az a történet az én szerelemgyerekem, ma már egyáltalán nem érzek így vele kapcsolatban. Akkoriban még nagyon gyermetegen írtam, rengeteg hibával, csak érzésből ment a dolog. Ma már sokkal tudatosabb vagyok ezzel kapcsolatban. Eleinte magam sem gondoltam volna, hogy egyáltalán bárki olvashatja majd, amit írok, mégis akadtak, akik felfigyeltek rám, ezzel elindítva ezen a csodás, ugyanakkor hullámhegyekkel és völgyekkel tűzdelt úton. Ennek már nyolc éve, te jó ég.
2. Miről szólt?
Maga a történet egy általam kitalált női karakterről szólt, akinek fantáziadúsan a Noemi nevet adtam. A főhősnő abban volt "különleges", hogy labdarúgó volt és nőként először léphetett pályára a férfiak között, hiszen a Real Madrid leigazolta őt a felnőtt, férfi keretébe. Tudom, kicsit sem valóságos, de azzá lehet tenni, ha az ember kellő kutatást végez. Azonban ez akkoriban nagyon hiányzott a történetből. Természetesen volt minden a sztoriban, szerelem, szakítás, csalódás, illetve egy életre elengedő dráma. Abban biztos vagyok, ha egyszer újra előveszem a történetet, egész biztosan átgondoltabban állok majd neki.
3. Ki/mi volt az oka, hogy elkezdtél írni? Honnan jött az ötlet?
Akkoriban, amikor elkezdtem írni elég fájdalmas dolgok értek az életben. Talán az egyik mélypontomat tizennégy éves koromra tehetem, hiszen a családom pillanatok alatt hullott darabokra és mindent újból kellett kezdenem, egy idegen városban, barátok nélkül. Nagyon nehezen viseltem ezt az egészet, éppen ezért kerestem valami menekülőútvonalat. Eleinte másoktól olvastam csak, aztán idővel kipattant a fejemből a fentebb említett ötletem, amit elkezdtem papírra vetni. Ha másra nem, arra jó volt, hogy meneküljek és kikapcsoljon kicsit a hétköznapokból, amik akkor nem voltak a legszebbek.
4. Ki volt az első, akinek megmutattad valamelyik művedet?
Bevallom, rólam a mai napig alig tudja valaki, hogy írok a valós életemben. Egyedül talán anyukám az, aki olvasott tőlem valaha valamit, szóval őt tudnám mondani. Neki mutattam meg először bármit is, amit írtam és valószínűleg ez így is marad jó ideig. Nem hiszem, hogy a mindennapokban pozitívan értékelnék, ha kiderülne az ismerőseim körében, hogy írok.
5. Milyen zsánerben alkottál eleinte?
Szerintem én vagyok az, akinek nem tudom, hány évet kell még ebben a zsánerben írnia, hogy kitörjön abból a műfajból, amiből kezdett. Ez pedig nem más, mint a fanfiction. Főleg a sport világában mozogtam, meg mozgok is a mai napig, azonban mostanság már vannak terveim saját történettel kapcsolatban is.
6. Hogyan írnád le a kezdeti munkamódszered, időbeosztásod?
Teljes káosz, mondjuk úgy és akkor még enyhén fogalmaztam. Nagyjából a legutolsó szabad perceimet áldoztam az írásnak, ami edzések és iskola mellett nem volt kis feladat. Éppen ezért volt az, hogy szinte sose tudtam tartani magam egy rendszerhez, így akkor jöttek a részek, amikor volt egy kis időm. Aztán rendszerint a próbálkozásaim kukában végezték, mert nem találtam őket elég kiforrottak és nem voltam velük megelégedve. Mondjuk ez a mai napig sem változott, talán csak annyiban, hogy most már a munkahelyem az, ami mellett nehezebb tartani a tempót, de igyekszem.
7. Van-e valami érdekességed a kezdeti időkről, amit elmesélnél?
Ez egy elég vicces dolog lesz, de muszáj elmesélnem, mert én is nevetek még magamon a mai napig. Igazából, amikor elkezdtem írni az első verzióját a legelső történetemnek, úgy gondoltam, nagyon menő leszek azzal, ha különböző színekkel vastagítom meg a párbeszédeimet, aszerint, hogy éppen ki szólal meg a sztoriban, ahelyett, hogy rendesen körbeírnám, ki az, aki az adott szavakat mondja. Gondolhatjátok, hogy ezek utána fejezetek úgy néztek ki, mintha szivárvány hányt volna rájuk. Ma meg már rendesen fogom a fejemet ezen, hisz nem is értem, hogy juthatott ilyen az eszembe.
+1. Honnan merítesz ihletet az íráshoz? Vannak esetleg állandó dolgok, vagy mindig más inspirál?
Engem négy állandó dolog szokott inspirálni, illetve nagyon ritka az, amikor ezektől eltérő dolgoktól jusson eszembe egy ötlet, vagy kapjak ihletet. Ez a négy dolog pedig nem más, mint a zene, a képek, a videók, illetve a saját életem egy-egy történése, különösen, ha az fájdalmas emlék. Ezek azok a dolgok, amik segítenek mindig. Sokszor elég, ha a fülemen szól egy zene, illetve látok magam előtt egy nekem tetsző fotót és már jön is az ihlet. Nem beszélve az emlékeimről. Akad olyan történetem a mostaniak közül, amit egy nagyon közeli szerettem elvesztésére reagálva, kezdtem el írni.
Az én extra kérdésem pedig ez lenne:
- Mit tanácsolnál írás szempontjából a fiatalkori önmagadnak? Mit kellett volna másképp csinálnia?
Remélem, tetszettek a válaszaim, vagy legalább érdekesnek találtátok őket. Bevallom, egyszerre volt felkavaró, mégis jó érzés visszagondolni a régi időkre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése