9. Búcsúcsók

 Sziasztok! 

Nézegettem a blogot a napokban, hogy milyen bejegyzéssel kellene érkeznem és rájöttem, hogy a három részes autóversenyzős novellám utolsó részével még rendesen adós vagyok azoknak, akik valamilyen véletlen folytán itt olvasnák a novellát. Úgyhogy ezt most pótlom is. Illetve hamarosan érkezem egy másik bejegyzéssel is, ami már kicsit komolyabb témát feszeget, de írással kapcsolatos. Az igazság az, hogy gondolkoztam ezen a tíz címes bejegyzésen, de rájöttem, hogy egyelőre nem szeretném még kiadni, miket fogok írni, hiszen én magam sem tudom, hogy mit tudok majd mindebből megvalósítani. Ígérgetni meg nagyon nem szeretnék. Ezért ez a dolog egy darabig tolódik még, viszont cserébe igyekszem más bejegyzéseket hozni, akár személyes, akár írás kapcsán. Abban viszont bízom, hogy lesz olyan, akinek tetszeni fog ez a novella. Illetve igyekszem majd idővel más világokba is átnyergelni, mint a foci és néhány saját írás is. Meglátjuk, mi jön össze belőle. 🤔 Nagyon szép hetet kívánok Nektek! 💙

Búcsúcsók

[Harmadik rész]

Nem hagyhatsz itt búcsúcsók nélkül.

Into It

Nagy csend honol végig Budapest egyik legnépesebb kerületének szinte kihalt utcájában, ahol a lemenő Napot már leváltja a Hold fénye, miközben a csillagok ragyogják be a sötét égboltot. Csendes külvárosi, kis utca ez rendezett házakkal, néhol egy-egy nagyobb facsemetével. Ebben az utcában parkol le végül egy bérelt autó, ami közel sem olyan méregdrága, amihez annak sofőrje hozzászokhatott az elmúlt években. Azonban a mai napon kivételt kellett tennie, hogy ne keltsen feltűnést, ezért bérelt egy helyi viszonylatban átlagos kocsit. Csenge és Lando már az elköszönéshez készülődnek, miután a brit autóversenyző úgy dönt, hazakíséri az érdeklődésének középpontjában álló lányt. Kiszállva az autóból, mindketten csendbe burkolóznak, hisz egyikük sem szívesen gondol az előttük álló pillanatokra, melyek a búcsú idejét jelentik számukra. Nem akarják elengedni a másikat, hisz ki tudja, mikor találkozhatnak majd újra. 

- Köszönöm az estét. - Végül a lány az, aki megtörni kényszerül a némaság jótékony burkát, ami körülveszi őket. Nagyot sóhajt, mialatt közelebb sétál a pilótához, aki egyik lábáról a másikra lépked helyben, kezeit pedig zsebeibe mélyeszti. Lando akkor tér észhez, mikor maga előtt pillantja meg a tőle kissé alacsonyabb nőt, aki érdeklődve fürkészi őt kék szemeivel. Nem lehetek ennyire zavarban. - Gondolja magában a brit versenyző. - Remekül éreztem magam veled. - Csenge színt vall a közös percek után maradt érzésekről, melyek benne tombolnak, miután megköszöni a lehetőséget, hogy együtt tölthette a napot a brit sráccal. - Annyira jó volt. - A fiatal nő kissé félszegen, ugyanakkor apró mosollyal az arcán ecseteli, mennyire csodálatos volt ez a pár óra életéből. Abban biztos, hogy bármi is történik ezek után, ezek az emlékek örökké a legszebbek közé fognak tartozni egész életében. Mindaddig, amíg él. 

- Talán megismételhetnénk majd. - Lando mosolyogva lép közelebb a lányhoz, majd megfogva annak vékony kezét, gyengéden húzza őt magához. Csenge nem tiltakozik, boldogan simul hozzá a pilóta izmos, kidolgozott testéhez, miközben karjait a srác nyaka köré fonja. Más esetben biztosan félne ekkora lépést megtenni egy fiú felé, most viszont annyira biztos minden egyes mozdulatában. Hirtelen annyira természetesnek tűnik minden. Lando mellett nem kell agyalnia és ez az egyik, amit nagyon szeret benne a lány. - Nem gondolod? - A brit srác kezeit a lány vékony csipőjére helyezi, ezzel még közelebb vonva őt magához. Nehéz felismerés ez számára, de be kell vallania, hogy szinte már fizikai fájdalmat jelent neki elengedni a fiatal nőt. 

- Dehogynem. - Ezért könnyebbül meg Lando, amint meghallja a választ, mely azon a csilingelő hangon jut el hozzá, amit egyértelműen a fiatal nőhöz tud társítani. - Nagyon is. - Motyogja a leányzó enyhén zavartan. Mérhetetlen boldogság járja át a srác lelkét, ha arra gondol, hogy nem csak ő érezte magát olyan jól a randin, hanem a nő is. Ezek szerint még a kisebb féltékenységi rohama sem tudja elijeszteni a magyar lányt. Lando most sem érti teljesen, mi ütött belé, amikor téves dolgokat feltételezett róla, ugyanakkor mérhetetlenül hálás Csengének, amiért ezt követően nem állt fel az asztaltól és hagyta őt magára, holott megérdemelte volna. Ez az egyik oka annak, amiért úgy gondolja, a lány nagyon is különleges. Nem engedheti el csak úgy. 

- Neked is az jutott eszedbe, ami nekem? - Egyik kezét felemelve a lány derekáról, a lány arcához nyúl, hogy elsöpörjön pár rakoncátlan tincset. Szabadon szeretné látni az enyhén szeplős, kissé pirosas arcot, ami megbabonázza őt, miközben elmereng azon a pillanaton, amikor hasonló közelségben voltak legutóbb. Akkor nem alakultak úgy a dolgok. Még most is átkozza azokat a turistákat, akik legjobb perceikben zavarták meg őket. Nem is értette, mit kerestek ott éppen akkor, de abban biztos, hogy időzíteni jól tudtak. Utálta őket érte. Most viszont nincs itt a közelükben senki és semmi, ami megakadályozhatná őket.

- Mármint? - A leányzó mélyen belül sejti, mire gondolhat a vele szemben álló, azonban nem adja meg neki azt az örömet, hogy egyből a lényegre térjenek. Hihetetlenül élvezi húzni a srác agyát, ezért nem is fogja vissza magát. Ártatlan kérdéssel felel, ami nem kicsit idegesíti a pilótát, ugyanakkor legalább annyira vevő is rá. 

- Be kéne pótolni, ami a budai várnál kimaradt. - Miközben Lando kifejti, mire is gondol valójában, apró gesztus gyanánt simít végig a lány arcán, ujjai pedig “véletlenül” érintik a lány ajkait is, de csak futólag. Mintha a mézesmadzagot húzná el a magyar nő előtt. Csenge nem tudná ennél megfelelőbben leírni a dolgokat. Valami olyat érez, amit eddig még sosem. Ez a megmagyarázhatatlan érzés pedig a vágy. Égetően szeretné, ha átlépnék a falakat, amiket a mai nap folyamán fokozatosan bontottak le egymásról. 

- Azt mondod? - Halkan suttogja a szavakat a lány, hisz teljesen erőtlenné válik attól, amit a srác tesz fele. Annyira könnyedén veszíti el az eszét a közelében. Megbabonázza őt, ami egyszerre ijesztő és mérhetetlenül élvezetes érzés a számára. Bárhogy is történik, sosem akarlak elfelejteni. - Gondolja magában a nő. Mert ahhoz már most túlságosan közel került hozzá a fiú, hogy csak úgy eltörölje az emlékeket, amik már hozzá kötik őt. Nem is akarja. Sokkal inkább szeretne még több emléket hozzáadni azokhoz, amiket jó mélyen elraktározott a lelkében, és csak remélni tudja, hogy Lando is így érez velük kapcsolatban. 

- Azt. - Erősít rá a brit pilóta mondandójára magabiztosan. - Nem hagyhatsz itt búcsúcsók nélkül. - Már majdnem elhiszi, annyira tökéletesen adja elő a szomorú, cserben hagyott srác szerepét a brit pilóta. Csenge azonban nem dől be neki, habár megmosolyogja, ami elhangzik tőle. Még, hogy búcsúcsók. Azt ki is kellene érdemelned. - Szólal meg a lány fejében a kis, belső hang, amit azonnal elhesseget. Mélyen belül ugyanis legalább annyira vágyik arra a csókra, mint a srác. Szinte már éhezik rá. Tudni akarja, milyen megérezni azokat a csábító, telt ajkakat a sajátján. 

- Miért ne tehetném meg? - Mégis inkább a visszakérdezés lehetőségét választja, hisz égeti a kíváncsiság, hova vezetheti őket ez a kisebb adok-kapok, ami kettejük között kezd kialakulni. Lando mellett még ez is annyira szívből jövőnek és természetesnek hat. Mintha ezer éve ismernék egymást, éppen ezért is meri elengedni magát az angol srác közelében. A leányzó számára azonban az a legmegdöbbentőbb, hogy a pilótának elég volt mindössze egyetlen közös délután ahhoz, hogy mindezt elérje nála. Teljesen felforgat benne mindent, de a lehető legjobb módon. Sokan mondják, hogy mindenkinek van egy másik fele. Egy jobbik. Csenge most úgy érzi, neki Lando ez a jobbik része. 

- Túl jóképű és sármos vagyok ahhoz, hogy kihagyd ezt a lehetőséget. - Hatalmas vigyor szalad végig a brit pilóta arcán, ahogy elhagyják ezen szavak a száját. Még valahol el is hiszi magáról, habár mélyen belül sokkal inkább tartja magát egy átlagos srácnak, mint annak, amit elmond most magáról. Mindenki azt hiszi, csak azért, mert autóversenyző, bomlanak utána a csajok, holott, ha így is van, nem egyszerű számára a helyzet. Talán éppen a foglalkozásával járó hírnév miatt. Most is nagyot kockáztat azzal, hogy a magyar lányt ilyen közel engedi magához. Holott még nem tud róla eleget, ennek ellenére is bízik benne. Annyira ártatlannak látja a leányzót. Ezúttal talán megéri vállalni a kockázatot. Érte. 

- Meg nagyon szerény is. - Csenge képtelen leplezni jókedvét, vagy talán nem is akarja, mindenesetre egy jóleső nevetés szakad fel belőle, ahogy felfogja, mennyire nincs köze a fiúnak ahhoz a melléknévhez, amit az előbb kimondott. Azonban a lány is sejti, hogy mindezt csak az ő szórakoztatásáért csinálja a fiú, méghozzá nagyon ügyesen. Csenge ugyanis nagyon régen érzett magában akkora vidámságot, mint most. Ez pedig egyedül Lando Norris érdeme. 

- Azt ki is felejtettem. - Gondolkodik el látványosan a fiú, holott pontosan tudja, hogy alapvetően helyén van az ítélőképessége saját magáról. Ennek ellenére nem hátrál meg. Belemegy a játékba, ami kettejük között folyik most, és aminek nagyon kíváncsi a végkimenetelére. Habár neki szilárd elképzelése van arról, mi fog történni, ha rajta múlik. - Jó, hogy eszembe juttattad. - Ugyanakkor még vár a megfelelő pillanatra. Helyette színpadiasan ad hálát a lánynak, amiért még a szerény jelzőt is ráhúzza, ezzel teljessé téve a róla alkotott kép leírását. 

- Milyen hülye vagy. - A magyar leányzó kendőzetlen őszinteséggel ad hangot annak, amit gondol, azonban először saját anyanyelvén teszi ezt meg, elfeledkezve arról, hogy partnere nem érti azt. Nem véletlen néz rá Lando úgy, mint aki földönkívülit látna. Túlságosan zavarodott. Olyan érzése van, mintha a lány elátkozná őt. Csenge nem bírja tovább, kacagva fordítja le mondandóját angolra, ami más esetben lehet, sértené a brit pilótát, most viszont ő sem bírja nevetés nélkül, miután megérti, mit mond a lány. Valahol még igazat is kell adnia neki. 

- De ez tetszik neked, nem? - Kérdez rá Lando most már nyíltan a dologra, még ha játékosság is hallatszik ki hangjából. Nagyon reménykedik abban, hogy nem fogja elutasítani a lány, hisz ki tudja, lehet, hirtelen megijed attól, mi várna rá mellette, vagy még nem biztos az érzéseiben. Nem is sejtheti, mekkora tévúton jár, elvégre a vele szemben lévő  már mióta vár erre a pillanatra. Ezek után pedig nem is kérdés, mit fog a barna hajú szépség felelni erre a kérdésre. Mert nem mondhat mást, csak az igazat. 

- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. - Csenge válasza nem annyira lepi meg az angol srácot. Éppen ellenkezőleg. Az a sejtelmesség, amivel megszólal, csak még vonzóbbá teszi számára a fiatal nőt. Nem tud neki ellenállni, ezért kezdi el pásztázni a vékony, rózsaszínes ajkakat, amik annyira csábítják őt. Majd ismét a lány zavaros, óceánszínű szemeibe néz. Most jön el az ideje. Tudja. Érzi, ha most nem ragadja meg a lehetőséget, talán örökre bánni fogja. Lando pedig nem akar semmit megbánni ebben az életben. Mindig is ebben a szellemben töltötte a mindennapjait. Ezért sem vár tovább azzal, hogy megcsókolja a lányt. Annyira akarja már. Mindent akar belőle és még annál is többet. 

- Nekem te tetszel, Csenge. - Hirtelen vált komolyra a pilóta, ezzel jelezve, hogy ezúttal nem viccel. Vonásai meggyengülnek a leányzó közelében, ahogy felé közelít. Félve, mégis óvatosan hajol hozzá közelebb, ami ellen nem érkezik tiltakozás. - Túlságosan tetszel ahhoz, hogy hagyjalak csak úgy elmenni. - Ezekkel a szavakkal szünteti meg végül Lando a távolságot, hogy aztán ajkaik egy jóleső csókban fonódjanak össze. Csenge hirtelenjében fel sem fogja, hogy mi történik, aztán feldolgozva a tényt, hogy Lando őt csókolja, viszonozza a gesztust. Enyhén elnyílik szája, ezzel engedve a fiúnak, hogy elmélyítse csókjukat. Lando kimondhatatlanul élvezi a lány ajkainak puhaságát, illetve szájfényének epres ízét, miközben nyelveik tüzes táncot járnak egymással. Csenge szíve pedig majd kiugrik a helyéről, mialatt gyomrában a pillangók újfent szárnyra kapnak, ma már nem először a fiú közelében. Próbálja felvenni a ritmust a srác enyhe mohóságával, amivel újra és újra a leányzó ajkai után kap. 

- Felhívsz majd? - Miután a levegő hiánya miatt szétválnak egymástól, Csenge az, aki először megszólal, szinte alig hallható hangon, pihegve. Kék szemei boldogságtól csillognak, ahogy a brit fiúra néz, akiben hasonló érzések tombolnak, mint a lányban. Annyira új és intenzív Lando számára minden, ami a nőből árad felé. Nem beszélve arról, hogy teste és lelke egyaránt reagál a csókra. Jóleső melegség árad szét benne, ha a néhány másodperccel ezelőtti pillanatokra gondol. Még többet akar ebből. Többet, mint amit jelenleg kaphat. 

- Mindennap, amíg nem találkozunk újra. - Ezért sem fél megígérni a lánynak azt, hogy mindig keresni fogja őt, ahogy csak tudja. Csenge végül apró puszit lehel a fiú arcára, aki ettől kissé zavarba jön, mégis próbálja magabiztosnak mutatni magát. Nehezen ugyan, de elköszönnek egymástól, hisz az idő véges, menniük kell. Egyiküket várják otthon, míg a másikuk járata holnap korán reggel indul hazafelé. Mindketten tartanak tőle, hogy mit hoz majd a jövő, azonban, ahogy a brit srác látja befutni a lányt a házba, abban egészen biztos, hogy be fogja tartani nem rég tett ígéretét. Bármi áron. 

***

Csenge vidáman, egyben fáradtan dől végig az ágyon, hátát nekidöntve a fekvőalkalmatosság támlájának, miközben kényelmesen elhelyezkedik. Szemeit körbejáratva a letisztult helyiségen, jóleső melegség járja át a lányt. Mindez köszönhető a hálóban uralkodó atmoszférának. Mert a homokszínű falak, illetve a tölgyfa bútorzat és az ehhez társított, sötét parketta, melyet egy puha, fehér szőnyeg terít be a hatalmas franciaágy előtt, megteremti a nyugodt hangulatot. Otthonossá mégis attól válik a szoba, ahogy észreveszi a földön hagyott, gyűrött pólót, vagy nadrágot. Majd végigtekint az itt lakó srác személyes tárgyain, mint a parfümös üvegek, a márkás órák sokasága, vagy a közös családi fotók. Nem beszélve azokról a képekről, amin ketten együtt szerepelnek. Ettől válik különlegessé a lány számára a helyiség, ami az utóbbi néhány napban az ő szobájának is tekinthető. 

Mosolyogva gondol vissza az elmúlt egy évre, mialatt felfogja, hogy mennyi minden változott meg körülötte az utóbbi időszakban. Lando Norris olyan sebességgel robbant be az életébe, mint ahogy a pilóta végig száguld egy hosszú, egyenes szakaszon a pályán. A brit fiú, ahogy ígérte neki azon a nyári estén, minden egyes nap kereste a lányt, akár üzenettel, akár hívással, de sosem feledkezett meg róla. Nem tehette, hisz pillanatok alatt lopta be magát a barna hajú szépség a versenyző szívébe. Még az elkövetkezendő versenyhétvégéken is próbált legalább öt percet szakítani a lányra sűrű menetrendjéből. Mert ennyire fontossá vált számára Csenge. Túlságosan is. Ennek ellenére félve kérdezte meg őt két hónappal később, mikor ismét találkoztak a magyar fővárosban, hogy lenne-e a barátnője. 

Tartott tőle, hogy a leányzó visszautasítja majd, azonban nem is tévedhetett volna nagyobbat, hisz Csengében is hasonló érzések tomboltak már akkor a srác irányába. Ezért egy romantikus vacsora keretében nem tudott és nem is akart mást felelni a neki feltett kérdésre, mint igen. Ezzel számára hivatalosan is valósággá vált az, ami rajongók ezreinek lehet álom a mai napig. Éppen ezért tartott is az egésztől, de ha valaki, akkor Lando megérdemelte, hogy esélyt adjon neki. Különösen azok után, hogy a pilóta megosztotta vele legmélyebben őrzött titkait, ezzel megadva neki a bizalmat. Ezek után Csenge sem tehetett másképp. Ennek köszönhető, hogy már lassan egy éve, hogy hivatalosan is egy párt alkotnak, mindezt a sajtó kizárásával. Már, amennyire ez lehetséges kettejük esetében, tekintve, hogy egyikük híresebb az átlagnál. Mégis megtesznek mindent azért, hogy kapcsolatuk ne váljon mindenki számára láthatóvá. Mások is ezt csinálják a mezőnyből és beválik nekik. Lando pedig a lehetetlent is megkísérli azért, hogy megóvja barátnőjét a nyilvánosság kereszttüzétől. Mert attól, hogy a foglalkozása együtt jár a hírnévvel, magánélete már bőven túlmutat karrierjén. 

Nem beszélve arról, hogy a lány szülei is ezt kérték tőle, miután túlestek néhány hónappal ezelőtt a bemutatáson, mely eleinte tartogatott kínos pillanatokat. Hisz milyen anya és apa az, aki ne féltené egyetlen kislányát egy idegentől. Mert hiába ismerték a pilótát a televíziós közvetítésekből, az még számukra nem jelentett semmit. Azonban a rögtönzött családi vacsorán Lando jó benyomást tudott kelteni rájuk humorával és közvetlenségével, így a Molnár-házaspár kisebb hezitálás után rábólintott lányuk választottjára. Egyetlen kikötéssel, melyet az apuka intézett a versenyző felé: nem törheti össze kislányuk szívét, különben ő lesz az, aki darabokra töri a brit srác csontjait. Lando próbálta mindezt viccesen felfogni, de pontosan érezte, hogy szíve választottjának apukája nagyon is komolyan beszélt. Még szerencse, hogy nem tervezi egyhamar megbántani a magyar leányzót. Éppen ellenkezőleg. A következő lépése az, amit soha, egyetlen lány nem ért el eddig rövidke élete során. Lando ugyanis azt tervezi, megismerteti Csengét a szüleivel, amint lehetősége nyílik rá. Adam és Cisca Norris ugyanis mérhetetlenül kíváncsiak arra a lányra, aki el tudta rabolni legkisebb fiúk szívét olyannyira, hogy gyermekük naphosszat képes áradozni nekik a fiatal nő szépségéről, bájosságáról. Mivel eddig Lando utazott a magyar fővárosba, ha találkozni akartak, arra tekintettel, hogy barátnője egyetemre jár, nem volt esélyük a brit versenyző szüleinek megismerni a lányt. Azonban, ahogy a mondás is tartja, ami késik, nem múlik. 

Csenge megigazítva magán a gyűrött, fehér trikót, illetve a sötétkék melegítőnadrágot, magához veszi telefonját, amin pillanatok alatt oldja fel a zárat, hogy aztán videóhívást kezdeményezzen. Meglátva magát a képernyőn, kicsit alakítani próbál kócos haján, ám végül feladja a harcot rendezetlen tincseivel szemben. Hirtelen jelenik meg előtte legjobb barátnője kissé álmos, ugyanakkor hihetetlenül vidám arca, ami őt is mosolygásra készteti. Csenge egész biztos benne, hogy Anna legmélyebb álmaiból ébredhetett a hívás által, amin képzeletben csak a fejét fogja. Valahogy sejti, hogy barátnője képes volt elfeledkezni arról, mit beszéltek meg a mai délutánra.

- Na, és mesélj, csajszi. - A szőke hajú lány hamar veszi magához a szót, miután kiörömködték magukat egymásban. Nagyon kíváncsi arra, hogyan alakul barátnője élete az angol nagyvárosban. - Milyen az élet Bristolban? - Ennek pedig hangot is ad, miközben sejtelmes mosoly húzódik ajkaira, hiszen nem csak a közös városnézésekre kíváncsi, hanem arra is, mekkora szintet lépett ezzel Csenge és Lando kapcsolata. Mert látva barátnője kivirult képét, egész biztos benne, hogy sok mindenről kell beszámolnia. Talán nem is téved nagyot, elnézve a csillogó kék szemeket és a piros különböző árnyalataiban pompázó arcot.

- Imádok itt lenni. - Kezd bele lelkesedéssel a mesélésbe a lány, hisz nem is mondhatna mást, mint ezt. Valóban minden másodpercét élvezi annak, hogy Bristolban lehet, különösen úgy, hogy az ittlétet Lando színesíti meg számára.- Nagyon szép a város és Lando is rengeteg dolgot mutatott meg nekem. - Ezek után pedig csak mondja és mondja, szinte megállás nélkül, hiszen annyi minden van benne. Szeretné megosztani szőke hajú barátnőjével mindazt a sok jót, amit megélt itt az utóbbi napokban, mint a közös esti séták a városban, a délutáni fagyizások, a közös főzések, amik hatalmas nevetésbe torkollottak rendszerint, mert a brit versenyzőt beengedni a konyhába kész életveszély. Elég csak visszagondolnia arra, amikor a pilóta agyában megszületett az ötlet, hogy a palacsintatésztát tej nélkül kezdje el összedolgozni a habverővel, ami azt eredményezte, hogy minden csupa liszt lett a helyiségben, magukat is beleértve. Ezért az élményért cserébe Lando nem félt visszavágni neki, amikor egyik délután hatalmas videojáték maratont rendeztek, amiben Csenge volt az, aki kevésbé jeleskedett, tekintve, hogy az autójával állandóan belehajtott a falba, hiába minden tanításnak. Lando mindezt nem bírta nevetés nélkül, azonban egyikük sem haragudott meg a másikra, elvégre élvezték ezeket a közös pillanatokat együtt. A lényeg pedig ez volt számukra. Semmi más. 

Csenge viszont hirtelen hallgat el, ahogy meghallja a kulcsok csörgését a zárban, majd az ajtó nyitását, ami csak egyet jelenthet. Lando végre hazaért hozzá. Hiába van nyári szünet a Formula 1-ben, a brit autóversenyzőnek a mai napon jelenése volt a McLaren gyárában, ezért, bár fájó szívvel, de magára kellett hagynia a magyar lányt. Csenge ugyanakkor biztosította róla a srácot, hogy egyáltalán nem haragszik rá ezért, hisz tudja nagyon jól, mennyire fontos ez szerelmének. Ezáltal már neki is. 

- Megjött Lando, mi? - Anna sem bolond, szinte azonnal észreveszi, hogy barátnője milyen csendessé válik pillanatok leforgása alatt, ebből pedig könnyedén kikövetkezteti, mi a helyzet. Ezért sem fél attól, hogy húzza egy kicsit a lány agyát, aki csak egy látványos szemforgatással reagál. Majd te is rájössz, milyen a szerelem. - Motyogja magában Csenge, ügyelve arra, hogy beszélgetőpartnere ne halljon meg belőle semmit. Hisz eleinte ő sem hitt benne, hogy létezik. Sosem gondolta volna, hogy valaha rátalálhat az igazi. Azt meg végképp nem, hogy egy ilyen különleges srác személyében robban be a legcsodálatosabb érzés az életében. Mert imádja minden egyes napját annak, amikor érezheti, mennyire szerelmes. 

- Igen. - Válaszol hatalmas mosollyal az arcán, elvégre jó ideje várt már erre a percre. - Végre. - Nagyot sóhajt, miközben szíve majd kiugrik helyéről. Még mindig ilyen hatással van rá a tudat, hogy a srác a közelében van. Már alig várja, hogy ismét láthassa őt, még akkor is, ha egyébként nagyot tudna nevetni magán. Most éppen úgy érzi, mintha ő is egy lenne azok közül a főhősnők közül, akik azokban az elcsépelt romantikus filmekben szerepelnek, melyekért titkon a magyar lány is odavan. 

- Szóval ide bújtál el. - Hirtelen nyitódik ki a szoba ajtaja, majd egy vidám, egyben fáradt tekintetű srác dugja be a fejét rajta, mielőtt belépne a helyiségbe. A lány egyből feljebb tornázza magát az ágyon, ahogy meglátja a fiút. Lando arcán sejtelmes mosoly húzódik, hisz biztos benne, hogy barátnője nem direkt rejtőzik el előle. Erről pedig meg is bizonyosodik, ahogy észreveszi a lány apró kezében lévő telefont, amit maga elé tart. 

- Csak Annával beszélek. - Feleli Csenge félszegen, ahogy angolra vált, mialatt a fiú felé fordítja a telefon kameráját, ezzel felfedve Anna előtt, hogy már nem négyszemközt beszélgetnek egymással. A szőke hajú lány hevesen kezd el integetni a brit versenyzőnek, aki viszonozza is a gesztust. Lando nagyon örül annak, hogy barátnőjének ilyen bizalmasa van, mint Anna. Ezért nem is kérdés, hogy a srác mindent megtesz azért, hogy vele is jó viszonyt ápolhasson, mert tudja, mennyire számít ez szerelmének. 

- Szia, Anna. - Lando leejtve táskáját, hamar veszi le magáról pulcsiját. Ezzel egyetlen pillanatra engedi láttatni kidolgozott hasizmait, amiről a magyar lánynak akaratlanul beugranak első közös éjszakájuknak emlékei. Még most is beleborzong a fiú érintéseibe, melyeket bőrén érez, vagy a gyengéd, lágy csókokba. Abba, ahogy eszébe jut, milyen összhangban váltak eggyé, mennyire együtt mozgott testük, mialatt egymást hajszolták a gyönyör felé. Nem kevés hónap kellett ahhoz, hogy Csenge ilyen szinten közel engedje magához a srácot, ám egy pillanatig sem bánja meg, hogy végül megtette ezt nagyjából egy hete, mikor eljött a brit versenyzőhöz. Leengedte a falakat Lando előtt, mert tudja, hogy bízhat benne. Ezek után pedig az életét is rá merné bízni a fiúra, nem csak az ártatlanságát. 

- Szia. - A szőke hajú, magyar lány mosolyogva fogadja Lando köszönését, hiszen az egy év nem egyszer találkoztak a brit pilótával. Nem beszélve arról, hogy Lando mély benyomást tett rá, amikor elintézett neki egy rövid találkozót csapattársával, aki a lány kedvence volt. Anna álma is megvalósult ezáltal, hisz nem mindennap találkozhat valaki a mosolygós ausztrállal. Eleinte Anna féltette barátnőjét az autóversenyzőtől, azonban idővel az angol srác bizonyította számára is, hogy rábízhatja gyerekkori barátnőjét. Csenge pedig nagyon boldog a tudattól, hogy a legfontosabb emberek közül kettő ennyire megtalálta az összhangot az ő kedvéért. Többet nem is kívánhatna az élettől.  

- Az ő nevét miért olyan egyszerű kimondani? - A brit versenyző tettetett felháborodással fordul barátnője felé, miközben lustán dől végig ő is ágyon. Hosszú nap volt ez számára, amelynek vége felé közeledve, alig várta, hogy hazaérhessen a lányhoz. Kékeszöld szemeivel érdeklődően tekint végig a számára annyira gyönyörűnek tűnő fiatal nőn, miközben válaszra vár feltett kérdésére. 

- Mert őt nem szivatták meg a szülei, életem. - A barna hajú lány nemes egyszerűséggel vallja be az igazságot ezzel kapcsolatban, hisz pontosan tudja, hogy szülei mennyire nem figyeltek oda bizonyos dolgokra, amikor megkapta a nevét tőlük. Hisz nem gondoltak bele abba, milyen lesz majd a lánynak, ha egyszer külföldön kell használnia ezt a felettébb nehéznek számító magyar keresztnevet. Lando a mai napig előszeretettel hozza szóba, hogy a Csenge név, mint olyan, felér számára egy nyelvtörővel. 

- Nem baj, édes. - Feltornázva magát az ágyon, hasonló helyzetben találja meg a helyét a brit, mint barátnője. Ugyanúgy nekidönti hátát a támlának, mialatt megigazítja magán a mozdulatok közben összegyűrődött narancssárga pólót és a fekete farmert, amit visel. - Én ezzel a csodás neveddel együtt is szeretlek. - Lustán karolja át a leányzó törékeny testét, majd közelebb húzva magához őt, puszit lehel annak feje búbjára, ami mosolygásra készteti Csengét. A fiatal nő nem számít erre a nyílt vallomásra, ám megdobogtatja szívét ez a pár szó, ami elhangzik a versenyző szájából. 

- Én is szeretlek. - Halkan szólal meg, mialatt apró csókot lehel barátja ajkaira. Ezek után nem fél kiadni legféltettebb érzését. A szerelmet, amit érez a mellette ülő iránt, akinek karja biztonságot nyújtva, óvóan öleli át őt. - Nagyon. - Elszakadva egymástól, a lány mosolyogva tanulmányozza a kölyökképű arcot, amit az idők végezetéig tudna bámulni. Ezalatt nem fél kihangsúlyozni, mennyire mély érzelmeket táplál Lando felé. Azonban nem élvezhetik sokáig a pillanatot, elvégre közvetve, de nem egyedül vannak a helyiségben. 

- Mondtam én, hogy egyszer még hálás leszel nekem, ha kirángatlak egy futamra, Csengő. - A barna hajú elvigyorodik azon, ahogy Anna nevezi őt, hisz ez eszébe juttatja kiskorukat, amikor a szőke lány képtelen volt kimondani barátnője nevét, ebből pedig vicces variációk születtek, mint ez is. Emellett az is megnevetteti, ahogy barátnője emlékezteti őt, mi mindent is köszönhet neki. Hisz egy éve, azon a bizonyos csütörtöki napon esélye sem lett volna találkozni élete szerelmével, ha a lány nem rángatja el őt a futamra. Ám, még mielőtt válaszolhatna, barátja az, aki magához veszi a szót. 

- Nem, Anna. - Lando nemlegesen rázza meg fejét, ezzel jelezve, hogy nem ért egyet Anna mondandójával, amit a szőke csak egy vigyorral fogad. - Azért én vagyok neked hálás. - Mondja ki őszintén, sejtelmesen mosolyogva a brit fiú a szavakat, amiket jelen pillanatban érez. Az elmúlt egy évben számtalanszor hallotta már a történetet arról, ahogy ezek ketten kijutottak a futamra, melyen ő megismerhette szerelmét. Éppen ezért fejezi ki háláját a videóhívásban lévő lány felé, mialatt még közelebb húzza magához a mellette ülő nőt, akit szerelmének nevezhet, és akit, ha rajta múlik, sosem enged el többé. Csenge készségesen simul bele az izmos karokba, hogy még közelebb bújhasson szíve választottjához. Mert neki pedig esze ágában sincsen szabadulni a brit versenyzőtől, akibe visszafordíthatatlanul beleszeretett.

6. Hamis mosoly

 Sziasztok!

Nagyon eltűntem az utóbbi időben erről a felületről, holott nem ezt ígértem magamnak, amikor újrakezdtem a blogolást. Akadt magánéleti, meg más egyéb oka is annak, amiért nem publikáltam. Őszinte leszek, sokszor megkérdőjelezem a helyemet már ebben a blogos világban, de erről majd egy másik bejegyzésben bővebben. Most egy újabb novellával érkeztem, ami remélem, elnyeri majd a tetszésetek. Próbáltam komolyabb témát feldolgozni ezúttal, vagyis a mi van akkor, ha a legmosolygósabb embernek is rossz napja van. Ehhez pedig tökéletes alapanyag volt egy másik kedvenc autóversenyzőm. Úgyhogy fogadjátok  sok szeretettel a novellát! 🥰 Legközelebb pedig már tényleg a tíz címes bejegyzésemmel érkezem majd nektek. 🙏

Hamis mosoly

Mert semmi sem az, aminek látszik.

Pressure

A barna, göndör hajú lány izgatottan álldogál a paddock azon részén, melyet a McLaren csapatának tartanak fenn. Szeplős arcán izgalom fut át és ez nem csak annak a félig esős imolai futamnak köszönhető, ami kapcsán nem volt hiány ütközésekből vagy egyéni hibákból. Az extrém körülmények minden versenyzőnek feladták a leckét, így volt, aki meg tudott felelni a magas elvárásoknak, ám akadt olyan is, aki végül a sóderágyban vagy a gumifalban végezte. A nézők számára azonban ez a nagydíj minden volt, amire vágyhattak. Végre újra régi fényében tündökölt a sportág hosszú évek egyeduralma után. 

Az olasz nőnek azonban egész más miatt különleges a mai nap, hiszen nem elég, hogy hatalmas rajongója az autóversenyzésnek, most olyan lehetőséget kap, amiről mások csak álmodhatnak. Ha minden jól megy, hamarosan találkozhat kedvenc pilótájával. Ugyanis hosszú évek óta nagy rajongója a mindig mosolygós, ausztrál versenyzőnek, aki most a papaya színnel fémjelzett, brit csapat sikeréért küzd a sajátja mellett. 

Mert a milánói születésű nőnek el kell ismernie, hogy a versenyzőnek lehengerlő kinézete van az enyhén borostás arcával, sötét szemeivel, vagy szálkás, kidolgozott testalkatával, ami mellett nincs olyan rajongó a gyengébbik nem tagjai közül, aki el tudna menni szó nélkül. Azonban a leányzó esetében az ausztrál srác kisugárzása az, ami meggyőzte őt, hogy érdemes neki szurkolnia. Mivel a videók és képek ezrei, amiket megnézett Daniel Ricciardo kapcsán, mind azt bizonyítják, mennyi pozitív energia, vagy vidámság szorult az általa annyira kedvelt srácba. Alig várja, hogy mindezzel a valóságban is szembesüljön, miközben elveszve néz körbe a garázsban, ahol a szerelők fejvesztve, egymást túlharsogva, végzik el a futam utáni teendőket az autókon. A fiatal nő pedig csak kapkodja a fejét, mialatt próbálja felfogni, hogyan is kerül ő ide. 

Nagyon szeret rajzolni, vagy festeni. Nem véletlenül jár a helyi művészeti egyetemre, ahol képi ábrázolást tanul. Habár a művészettörténeti részét utálja a képzésnek, amiből akad bőven, azonban a rajztechnikai kurzusokat kifejezetten imádja. Rengeteget fejlődött az évek során, mióta tudatosan hódol hobbijának. Ma már tudja, ebből szeretne megélni és reméli, lesz is lehetősége rá. Ennek első lépcsőfoka volt az, amikor még január elején benyújtott egy rajzot egy bizonyos pályázatra, amit a McLaren csapata hirdetett meg és a tétje az volt, ki tudja megtervezni az általuk frissen leigazolt, ausztrál pilótának a sisakját. Mikor a lány szembesült vele, hogy lehetősége nyílik egy designt tervezni Daniel-nek, azonnal hozzá is látott.

Daniel vidámsága mellé nem is tudott mást elképzelni, mint különböző, nonfiguratív mintákat, amiket szétszórtan helyezett el az amúgy szürke alapú sisakon. Nem félt játszani a különböző színekkel sem, hiszen a pilótát is színes egyéniségnek gondolja, nem beszélve arról, hogy a színek a vidámságot, boldogságot jelképezik számára. Mindent, ami az ausztrál férfira jellemző, így nem is volt kérdés, hogy nem fogta vissza magát, amikor a tabletjén magányos estéin nekiállt megrajzolni álmai sisakfestését a pályázatra.  

Nagyon izgatott volt a pályázatot tekintve, noha nem számított rá, hogy valós esélye lehet, elvégre az ő munkája is csak egy volt a sok közül. Biztosnak gondolta, hogy nem nyerhet, hiszen a világ minden pontjáról jelentkeztek emberek és mélyen belül tudta, hogy sokkal jobbak is vannak nála, ami a rajzolást illeti. Nem hitte volna, hogy képes lehet szóhoz jutni egy ilyen megmérettetésen, ezért nem kicsit lepte meg őt, amikor március végén kapott egy telefonhívást a McLaren egyik londoni munkatársától, mely szerint Daniel éppen az ő sisaktervezését választotta és azt fogja viselni majd az imolai nagydíjon. Alig akarta elhinni, hogy emiatt őt is szeretettel várják az eseményen, mint VIP vendéget, egybekötve egy találkozóval a kedvencével. 

Sosem gondolta volna, hogy hobbija segíti majd hozzá őt ahhoz, hogy betekintést nyerhessen az autósportok világába és találkozhasson azzal, akinek hosszú évek óta szurkol. Éppen ezért sem hazudtolja meg magát most, amikor megigazítja fején a hármas számmal fémjelzett merchandise sapkát, amit még karácsonyra kapott a szüleitől, akikkel még most is egy fedél alatt él, elvégre az iskola mellett még nem tudott annyi pénzt összeszedni, hogy egyedül éljen. Hiába vállal már diákmunkát is a suli mellett, ezzel könnyítve szülei anyagi terhein, rá kell jönnie, hogy nagyon nehéz egyedül boldogulni az életben. Mégsem adja fel. Hiszen, ha ez az álma megvalósulhatott, akkor bármelyik az életben. 

Izgatottsága egyre nagyobb erőt vesz rajta, azonban ezzel párhuzamosan a félelem is szárnyra kap lelkében. Olyan szerencsétlennek érzi magát, miközben hallja maga körül a különböző szerszámok éles, búgó hangját, ahogy szétszedik az autót, illetve elpakolják még a legapróbb csavart is a garázsban, ügyelve arra, hogy minden a helyén legyen. Mint egy olajozott gépezet, úgy működik az egész. A lány pedig ámulva néz körbe a garázsban, miközben gondolatai ezerfelé cikáznak. Most látja igazán, mennyi munka is áll egy-egy sikeresen teljesített versenyhétvége mögött. Hogy mennyi áldozattal jár ezeknek az embereknek az élet, akik éjjel-nappal dolgoznak a csapatért. A versenyzőkért. Ezt csak olyan elhivatottsággal lehet csinálni, ami keveseknek adatik meg az életben. Megtisztelve érzi magát, amiért most itt lehet, köztük. 

Mindössze egy átlagos, külvárosi leányzó vagyok. Nem is értem, mit keresek itt. - Gondolja magában a barna szemű nő, azonban hamar összeszedi magát, amint megpillantja Daniel edzőjét, aki mosolyogva közeledik felé. Izgatottságában önkéntelenül is megigazítja magán a virágmintás, hosszú ujjú blúzt, illetve a sötétkék farmert, amit visel, és amelyhez fehér tornacipőket választott a mai napra. Sminkelni egyáltalán nem szeret, mindig is a természetesség jegyében élte mindennapjait és ezúttal sem szeretné meghazudtolni magát. Ezért sem öltözött ki túlságosan, vagy festette ki magát. Ha valaki szereti, akkor fogadja el olyannak, amilyen. Minden napját ebben a szellemben éli. Mert hisz az elfogadásban. Abban, hogy mindenki úgy jó, ahogy van és mindenki megérdemli az esélyt arra, hogy szeressék, függetlenül nemi identitástól, vallási hovatartozástól, kinézettől és minden egyéb dologtól, amivel meg lehet különböztetni a másikat. 

- Calypso, ugye? - Michael Italiano félve szólítja meg a tőle sokkal alacsonyabb, olasz származású hölgyet, aki látszólag mosolyogva, ám félve néz fel a pilóta trénerére, akit szintén “ismer” már valamennyire, hiszen ugyanúgy követi őt, mint a pilótát a közösségi médiában. Főleg, mióta megjelent az edző a TikTok felületén is, ahol olyan videókat oszt meg, amik nagyon érdekesek és olyan dolgokba engednek betekintést, amiket eddig rajongó nem láthatott, kezdve Daniel napi étkezési rutinjával, vagy a sisakja összeszerelésével, ami szintén az ausztrál szakember feladatai közé tartozik. 

- Igen, de szólíts csak nyugodtan Caly-nak. - Feleli a lány halkan, már-már alig hallhatóan, miközben szíve majd kiugrik a helyéről. Mégis igyekszik mosolyt erőltetni magára, holott egyértelműen erőt vesz rajta az izgatottság egy olyan formája, ami már kevésbé kellemes számára. Mióta vár már erre a pillanatra és most, hogy el is jön, nem tudja hirtelen, mihez kéne kezdenie magával. Túl sok kétely fogalmazódik meg benne másodpercek alatt, amit próbál elhessegetni tudatából, azonban azok túl erős szöget vernek fejében. Ennek ellenére próbál lazán bemutatkozni, kiemelve azt, hogyan szólíthatja a vele szemben álló, barna hajú, magas, izmos férfi. 

- Rendben. - Nyugtázza az ausztrál szakember, aki a pilótával régi és nagyon szoros barátságot ápol, tekintve, hogy mindketten egy helyről származnak. Kevesekben bízik meg Daniel annyira, mint Michael-ben. Emellett nagyon megbecsüli az edző munkáját, hiszen tényleg mindent megtesz érte a tréner. - Daniel most ér majd rá találkozni veled, úgyhogy elkísérlek az ebédlőbe. Ott tudtok majd beszélni. - Röviden vázolja fel az edző a tervet a lánynak, miközben aprót sóhajt és csak reméli, hogy a pilóta vendége ezt nem látja. Mert biztos benne, hogy nehéz percek előtt áll a lány, ha beszédre akarja bírni az ausztrál versenyzőt. Nagy erők árán szedte össze amúgy is a sportolót a pihenőjében annyira, hogy most ott üljön a megbeszélt helyen és várja a lányt. Túl sok volt Daniel Ricciardo számára ez a futam. Nem tudja megemészteni a csapatutasítást, amivel visszavetették a versenyzésben. Mert tudja nagyon jól, egy versenyző halála az, ha utasítják arra, hogy adja át a helyét a másiknak. Ő pedig élni akar és nyerni. Megmutatni, hogy a mezőny idősebb tagjai közé tartozva, is van esélye még a győzelemre. 

- Köszönöm. - A göndör hajú lány félve motyogja el az egyetlen szót, amivel hálát tud adni az edzőnek, amiért elkíséri a találkozó helyszínére. Michael int egyet a fiatal nőnek, aki ezt észrevéve, szó nélkül követi a nála több fejjel magasabb férfit. Elindulnak felfelé egy lépcsőn, hogy az emeleten aztán végig menjenek egy szűk folyosón, ahol megtalálja a pilóták pihenőihez vezető ajtót is. Ugyanakkor nem állhat meg itt, hiszen ezen túl jutnak el ahhoz a fotocellás bejárathoz, ami automatikusan kinyílik, ezzel beengedve a két újonnan érkezőt az amúgy zsúfolt, most mégis üres helyiségbe. Calypso érdeklődve néz körbe a helyen, ahol egy hosszú, fehér pult az, amit elsőre megpillant. Hirtelen csapják meg őt a kellemes illatok, így biztos lehet benne, hogy a pult mögött húzódó ajtón túl lelhető fel a csapat konyhája. Körbe mindenhol fekete asztalokat és székeket pillanthat meg, melyek egyikénél ott ül az a személy is, aki miatt tulajdonképpen itt lehet ma. 

Daniel Ricciardo hanyagul üldögél az egyik asztalnál, mialatt telefonját nyomkodja, ezzel terelve gondolatait a mai futamról. Hiszen sok öröme nem lehet mai teljesítményében. Hiába szokik hozzá egyre jobban és vonja irányítása alá az alatta dübörgő járművet, egyszerűen képtelen annál többet kiautózni belőle, mint amit a nagydíjon mutatott. Amivel nem lenne baj, elvégre ígéretes a tempója. Ugyanakkor édeskevés ahhoz képest, amit csapattársa tud ugyanazzal a kocsival. Emiatt érez csalódottságot. Problémái közepette pedig meg is feledkezik arról a kötelességről, amit Zak Brown aggatott a nyakába azzal, hogy pályázatot hirdetett meg az ő nevével fémjelezve. Habár el kell ismernie, kíváncsi rá, ki tervezte neki a sisakot, hiszen tetszik neki ez a vagány összeállítás, amivel elindulhatott a versenyen. Azonban jobban örülne, ha minderre egy másik alkalommal kerülne sor. Már a repülőn szeretne ülni, úton hazafelé. Ebben viszont éppen az a lány akadályozza meg, akit akkor vesz észre, amint feltekint telefonja képernyőjéből.

- Szia. - Caly nagyon halkan szólal meg, hiszen szíve nagyjából a torkában dobog, mialatt egyre közelebb lépked a tőle jó pár évvel idősebb férfihoz. Michael időközben magukra hagyja őket, hiszen lehetőséget akar adni a lánynak, hogy kicsit megismerhesse a pilótát. Akkor is, ha félti őt, tekintve, hogy a versenyző hangulata nem éppen a legjobb jelenleg, pedig Daniel alapvetően a világ legszerethetőbb emberei közé tartozik. Mindenesetre, bízik a legjobbakban. Mást nem tehet. 

- Hello. - Daniel elővarázsolja néhány pillanat erejéig legudvariasabb énjét, amint felkel a székről, amin eddig ült, hogy kezet nyújtson a leányzó felé. - Mi a neved? - Igyekszik némiféle lelkesedést mutatni, ugyanakkor nehezére esik. Ennek ellenére megkérdezi a lány nevét, hogy ha mást nem is, legalább ezt tudja róla. Ezalatt pedig nem fél végigmérni a fiatal nőt, akinek csinos ruhákba bújtatott formás alakja és különleges arca megragadja a pilóta figyelmét. Azonban mindez csupán néhány pillanat erejéig tart. Ettől Caly kissé elpirul. Nehezen tudja leplezni, mennyire zavarban is van igazából. 

- Calypso. - Feleli magához képest szokatlanul határozatlanul a barna hajú lány, elvégre nem ez a jellemző rá a mindennapokban tekintve, hogy olasz származásának jegyeit elég rendesen magán viseli. Erre példa lehet a kicsit sem csendes hanghordozás, amivel megszólal, vagy az észveszejtő kiabálása, ha éppen belelkesedik valami miatt. Akkor pedig mindenki meneküljön a közeléből, ha dühös, mert ott vége mindennek és kitör a harmadik világháború. - Calypso Rossi. - Valamelyest magabiztosságot erőltetve magára, csúsztatja bele vékony kezét a vele szemben álló srác tenyerébe, hogy aztán gyengéden rázzanak kezet egymással. Caly most méri végig a versenyzőt, aki pontosan úgy néz ki fehér, kapucnis felsőjében, fekete, koptatott farmerjében, illetve, a csapathoz hűen, papaya színű sportcipőiben, mint ahogy azt álmaiban elképzelte. Pont olyan tökéletes enyhén borostás arcával, szikár, izmos, magas testalkatával, illetve sötétbarna szemeivel, mint ahogy azt a tévéből is látni lehet.

- Mint a nimfának? - Daniel próbálja visszafogni magát, ám meghallva a leányzó nevét, nagyon kevés hiányzik hozzá, nehogy elfogja a nevetés. Nyugalom. - Normalizálni próbálja a benne tomboló késztetést, azonban nehezebb fába vágja fejszéjét, mint előzőleg gondolná. - Komolyan? - Amint sikerül nyugalmat erőltetni magára, visszakérdez, hogy egész biztosan jól értette-e a lány nevét. Nem tudja elképzelni, melyik szülő az, aki képes lenne egy nimfa nevét adni a gyermekének. Még akkor is, ha nem áll rosszul a göndör hajúnak, hiszen valóban elmehetne egy nimfának valamelyik régi, görög ókori mondában. A kinézete adott hozzá. 

- Igen. - A fiatal nő szeplős arcán azonban enyhe sértettség húzódik végig, hiszen nem tudja nem észrevenni a srác vonásaiban megbúvó hirtelen jókedvet, ami egész biztosan annak betudható, hogy elmondta a nevét. Mást nem tud elképzelni.  - Mi ezen olyan vicces? - Ezért sem képes leplezni, mennyire felidegesíti már most Daniel viselkedése. Habár bízik benne, hogy ez csak a kezdet nehézsége és kis idő múlva már önfeledten fognak beszélgetni az élet nagy dolgairól, illetve arról, amit a srác a legjobban szeret: a versenyzésről. Ha tudná, mekkorát téved. 

- Ugyan. - Hanyagul legyint egyet az ausztrál férfi, mialatt ismét helyet foglal a széken, amin eddig is ült. - Semmi. - Enyhe mosoly húzódik arcára, miközben int a lánynak is, hogy csatlakozzon hozzá. Caly közelebb húz magához egy másik széket, amire félve ugyan, de leül végül. Már éppen megszólalna ismét, azonban esélye sincs feltenni első kérdését, amiben arról érdeklődne, hogy érezte magát a pilóta a futamon. Mert Daniel nemes egyszerűséggel úgy dönt, hogy ismét elveszik érintőképernyős készülékének világában, nem törődve a lánnyal tovább. Az olasz nő egy rövid ideig csendben tűri ezt, hisz reméli, csak valami sürgős üzenete érkezik a fiúnak, ám egy idő után észreveszi, hogy a fiú csak az egyik közösségi oldalának platformját görgeti maga előtt, emiatt pedig másodpercek alatt válik feszültté. 

- Most tényleg ez lesz? - Ezt pedig nem is tudja magában tartani, éppen ezért teszi fel a kérdést, talán a kelleténél dühösebben, mint tervezte, hiszen indulatai közepette még az asztalra is rácsap. Erre képtelenség lenne nem felfigyelni, ezért irányítja barna pillantásait a sötét hajú férfi a vele egy légtérben tartózkodó leányzó felé. Meglepődik azon, milyen dühös tekintettel találkozik, amint felnéz okostelefonjából. Kissé szórakoztatja is. 

- Mi? - Emiatt kérdez csak vissza, hiszen nagyon kíváncsi, mi az, amin ennyire felhúzza magát a nimfa nevével megáldott lány. Daniel még csak nem is sejtheti, hogy a lánynak igenis sokat jelent ez a név, hiszen annak idején anyukája rengeteget mesélt neki a görög istenekről, mindezt az általa kitalált mesékbe öntve. Ezért bír nagy jelentőséggel Calypso számára a neve. Mert az anyukájára emlékezteti őt, aki nagy rajongója a görög mitológiának irodalomtanárként. Nem elég, hogy Daniel még látszólag ki is neveti érte, de még egy másodpercnyi figyelmet sem fordít felé, és ez az, ami igazán bántja a leányzót. Az ausztrál ennek ellenére élvezettel szítja fel a lángot, ami ha így folytatja, perzselő pokolként fog elégetni mindent maga körül. Még őket is. 

- Végig nyomkodod a telefonod? - Nem bírja tovább elnyomni magában azt a felháborodást, ami egyre erősebben ver tábort lelkében, ezért nem is fékezi magát. Kérdés formájában bukik ki belőle, mi a problémája, ugyanakkor a vele szemben ülő továbbra is karba tett kezekkel ül előtte, nem törődve azzal, mit mond a lány. - Tudod, ha már meghívsz valakit, mint a vendéged, lehet, annak az illetőnek jól esne, ha esetleg egy kis figyelmet is kapna tőled. - Caly mégsem adja fel és próbálja jobb belátásra bírni a vele szemben ülőt, viszont úgy érzi, mintha veszett fejsze nyele lenne az egész. Kezd benne szöget ütni a félelem, mely szerint lehetséges, hogy félreismerte a pilótát, vagy ami még fájóbb számára: minden, amit az ausztrál versenyző a külvilág felé mutat magából, nem több, mint holmi hazugság. Ha pedig így van, akkor minden eddiginél fájóbb leckét kap majd az élettől. 

- Minek figyeljek, ha te úgy sem szólalsz meg. - Daniel nemtörődöm módon felel, hiszen sosem viselte jól, ha valaki neki akarja osztani az észt. Elég sokat tapasztalt már élete során ahhoz, hogy tudja, mit hogyan csináljon. Erre most itt ül vele szemben egy lány, aki alig lehet több húsznál és ő akarja megmondani neki a tutit. Hát köszöni szépen, ő ebből nem kér. Főleg a mai futam után nem. Éppen eleget kapott már így is a verseny utáni csapatmegbeszélésen. Nyíltan senki sem mondja ki, de mélyen belül érzi azt a nyomást, ami felé áramlik a vezetőségtől. Tudja, hogy teljesítenie kell rövid időn belül, különben nagyon hamar ajtón kívül találhatja magát. Emellett nem tud mit kezdeni azzal, hogy a leányzó eddig egyetlen kukkot sem szólt hozzá. Habár lehet, mindez azért van, mert nem tudja, hogyan kezdjen bele abba, amit szeretne. Sokszor tapasztalja, hogy a rajongók, akikkel találkozik, leblokkolnak a közelében, amit nem tud hova tenni, elvégre ő is ugyanolyan ember, mint bárki más. Lehet, éppen egy kicsivel híresebb, azonban ez sem változtat azon a tényen, hogy mai napig ugyanaz a perthi srác, aki gyerekként a helyi gokartpályán szelte a kilométereket. 

- Megszólalnék, ha figyelnél rám.  - Caly nem marad adósa a srácnak, szinte azonnal visszavág neki, hiszen számára nem járja, hogy őt hibáztassa az ausztrál, amiért néma csend uralkodik közöttük. Ha érezné, hogy figyel rá, a lány már régen beszélgetést kezdeményezett volna. Ettől sokkal kellemesebb hangvételűt. Ugyanakkor nem maradt választása, mint elindítani ezt az időzített bombát, ami érzése szerint hamarosan robbanni fog. - Minek hívtál ide egyáltalán, ha utána meg ezt kapom? - Széttárva kezeit, tanácstalanul figyeli az ausztrál srác kifejezéstelen arcát, ami meg se rezzen. Mintha tényleg nem érdekelné ez az egész, ami szíven üti a lányt. Most először kezd el megfogalmazódni tudatában a gondolat, hogy hiba volt eljönni erre a találkozóra. Jobb lett volna, ha otthon marad a négy fal biztonságában. Ott kevésbé érik ilyen csalódások. 

- Nem én akartam, nekem elhiheted. - Erre pedig Daniel viselkedése rá is erősít, aki lazán rántja meg vállait, mialatt közli az igazságot a vele szemben ülővel. Nem is sejtheti azonban, hogy ezzel darabokra töri össze Calypso szívét. - Ti, rajongók azt hiszitek, minden olyan szép és csillogó ebben a világban. Hát nem. Zak erőltette ezt az egészet. - Lehet, a kelleténél kissé indulatosabban, feszültebben és dühösebben cseng a hangja, ugyanakkor a barna szemű versenyző képtelen már kontroll alatt tartani érzéseit. Úgy érzi, megfullad, ha nem adhatja ki magából a benne tomboló vihart, ami elpusztít mindent, ami vagy aki körülötte van. - Pedig a hátam közepére sem kívánom ezt a mai futam után. - Mivel jelenleg pedig egyetlen személy tartózkodik a közelében, minden rázúdul. Daniel közben észre se veszi, hogy a lány mogyoróbarna szemeit könnyek lepik el és csak nehézségek árán képes visszatartani a kicsordulni készülő, sós cseppeket. Erőszakosan törli meg szemeit, mialatt az egyik legpozitívabb tulajdonsága erőt vesz rajta: a céltudatossága, amivel megfogalmazza magában, mennyire szeretne eltűnni innen. 

- Tudod miért szeretnek téged annyian? - Calypso úgy dönt, hogy inkább a távozás lehetőségét választja, mert nem bírja elviselni a srácból áramló keserűséget és csalódottságot. Mintha most vágnák pofon, amiből alig tud észhez térni, akkora a sokk, ami éri kedvencével kapcsolatban. - Mert az emberek azt látják, mennyire pozitív vagy a legnehezebb pillanatokban, illetve még akkor is mosolyogsz, amikor éppen nincs jó napod. - Éppen ezért, mivel már úgy érzi, nem veszíthet semmit, mindent a pilótára zúdít, ami csak eszébe jut. Most döbben rá arra, hogy lehetséges, amit az emberek az internet világában magukról mutatnak, az nem több, mint a látszat. Hogy a valóság egészen más és a kettőt nem nehéz összemosni. Lehetséges, hogy az emberek inkább csak ahhoz a képhez kötődnek egy-egy kedvencük kapcsán, amit a social média által felépítenek magukban. Caly mégis szeretné azt hinni, hogy mindez csupán egy rossz álom és mindjárt felébred belőle. Azonban megrázva fejét, sem történik semmi változás. - Emellett tehetséges vagy, nagyon. Benned van, hogy egy nap még bajnok leszel, hiába dolgozik ellened az idő. Én hiszek benned.  Hittem. Most viszont azt kell mondanom, hogy mindened hamis. Különösen a mosolyod. - Szentimentálisan hangzik, mégsem válogatja meg szavait. Már nem látja értelmét. Mert hisz benne, hogy az emberekről sokat elárul a mosolya, vagy a tekintete és ez a pilóta esetében sincs másképpen. - Úgyhogy azt hiszem, én most megyek is. Hülyeség lenne tovább maradnom. - Ezért érzi úgy, hogy el akar tűnni innen, minél előbb. Menekülni szeretne. Mert az, amit lát, túlságosan nagy csalódást jelent neki ahhoz, hogy tovább állja az ausztrál versenyző keserű pillantásait. Emiatt dönt úgy, hogy magához véve fekete, bőr hátizsákját, mindent maga mögött hagy. Hátat fordítva a döbbent pilótának, hangosan csapja be maga után az ebédlő ajtaját. Egyetlen célja van, hogy mielőbb kijusson innen. Rohamos léptekkel fut lefelé azokon a lépcsőkön, amiken nem is olyan régen feljött. Akkor hihetetlenül boldog volt. Most viszont mérhetetlen szomorúság uralkodik el benne, mialatt nem törődve az őt vizslató, kíváncsi tekintetekkel, elhagyni készül  a motorhome-ot. Már éppen kilépne az ajtón, ám valami megzavarja őt. 

- Caly. - Meghallva nevének becézett formáját, amit csak a pilóta edzőjének árult el, a lány nehezen leplezi döbbenetét. Most vagy a véletlen műve, hogy az ausztrál férfi így szólítja, vagy Michael beszélt vele erről és onnan tudja. Bármelyik is, szívfájdító számára, mert annyira hozzánőtt ez a név, hisz mindenki, aki fontos neki, így hívja őt. Most mégsem esik jól hallani ezt a férfi szájából. Megtorpan a gyors léptekben, azonban nem fordul meg. Nem akar ismét szembenézni vele. - Várj, igazad van. - Daniel óvatosan sétál egyre közelebb és közelebb a leányzóhoz. - Sajnálom, csak… - Hogy aztán kezét óvatosan fonja az olasz nő csuklója köré, ezzel elérve, hogy végül Caly felé forduljon. A mogyoróbarna íriszek még most is könnyektől csillognak, ugyanakkor megkönnyebbül a leányzó. Mert reménykedik benne, hogy ez a pilóta igazi személyisége. Nem az, amit eddig mutatott felé. - Ne haragudj, de ma minden olyan elbaszott. - Daniel mélyről jövő, nehéz sóhajt enged ki magából, mialatt próbálja eltakarítani a hurrikán által okozott romokat, melyekért teljes mértékben ő a felelős. Tudja nagyon jól, kár lenne tagadnia. Éppen ezért beszél most teljes őszinteséggel a lánnyal, hátha az megenyhíti őt, ezáltal jóvá teheti a viselkedését. 

- Sok ez a nap, ugye? - El is éri a várt hatást, elvégre Calypso vonásaiban a megenyhülés jelei mutatkoznak. Most először húzódik mosoly a leányzó arcára találkozásuk folyamán, amitől Daniel háborgó lelke is megnyugszik egy kicsit. Emellett jól esik neki az olasz szépség kérdése, hiszen alig akadnak olyanok, akik megkérdeznék tőle vagy érdeklődnének felőle. Éppen ezért szeretné megbecsülni az ilyen pillanatokat. Hiszen ritkán adódnak meg neki, akárcsak az a bizonyos fehér holló. - Mondhattad volna. Megérteném. Nehogy azt hidd, hogy nekem szimpatikus volt a csapatutasítás, amit veled szemben alkalmaztak. Én hiszek abban, hogy mindenki erőből érje el, amit szeretne. - A lány maga is szem- és fültanúja volt annak a csapatrádiónak, amivel hátrébb helyezték a sorrendben ausztrál kedvencét. Ez pedig cseppet sem volt szimpatikus neki. Mert hiába diktálta azt az istálló érdeke, hogy lépjék meg ezt, mégsem érzi jogosnak, ami történt. Ezért nem fél kifejezni, mit gondol erről. - Nem adták meg neked a lehetőséget és ez nagyon nem igazságos. Nem így kellett volna lennie. - Alig láthatóan csóválja fejét, amint megfogalmazza legnagyobb problémáját a csapat döntésével kapcsolatban. Nevezetesen azt, hogy az előtte álló srác még csak lehetőséget sem kapott arra, hogy megmutassa, ő is képes ugyanarra a versenytempóra, mint brit csapattársa. 

- Tényleg nem. - Sóhajt halkan az ausztrál, amint felfogja, milyen gondolatok is hagyták el előbb beszélgetőpartnere felettébb csábító, telt ajkait. Végre valaki, aki látja őt is ebben az egész rendszerben és nem csak egy olyan tárgyként tekint rá, amit bármikor félre lehet állítani, ha útban van. - Én is meg tudtam volna csinálni, ha hagynak, de nem, nekik minden áron bele kellett szólniuk. - Kiadva magából keserűségét, valahol megkönnyebbül, amíg a lány teljesen biztos benne, hogy így lett volna, ha lehetőséget kap a pilóta. Daniel megmutatta volna, mire képes igazából. Mert sokkal több van benne, mint amit eddig engedtek neki megmutatni. Ha nem hinne ebben, nem is lehetne igazán a rajongója. - Ne haragudj. Rajtad vezettem le a feszültséget, pedig nem érdemelted meg. - Daniel végül megteszi a legnehezebb lépést a leányzó felé, vagyis bocsánatot kér, amiért annyira minősíthetetlen módon bánt vele odabent, az istálló épületében és csak bízik benne, hogy az olasz nő elfogadja a bocsánatkérést. 

- Nincs semmi baj. - Calypso újfent elmosolyodik, először őszintén, mióta találkoztak nem olyan régen. Szíve másodpercek alatt enyhül meg és hiába bántotta meg őt korábban az autóversenyző, mégis képes félretenni a benne tomboló ellenérzéseket. Elfogadás. - Mantrázza magában azt, amiben a legjobban hisz. Ezután képes csak folytatni mondanivalóját. - Megértelek, tényleg. - A fiatal nő mélyen belül sokat habozik ezen, azonban kívülről nem úgy tűnik, ezért Daniel betudja az olaszok közvetlenségének azt, amilyen hirtelen öleli át a lány őt. Elmosolyodik a gesztuson, hiszen másra sem vágyott a futam után, csak egy kis nyugalomra és megértésre. Most, a lányt visszaölelve, pontosan ezt érzi. Mintha minden a helyére kerülne egyetlen pillanat alatt. Ezt pedig ennek az apró teremtésnek köszönheti, aki hatalmas szívvel rendelkezik. Biztos ebben, hiszen tényleg nagyon csúnyán viselkedett vele, a leányzó mégis képes kedvességgel fordulni felé. Meg sem érdemli ezt, mégis hálás a lánynak. Mérhetetlenül hálás. Ezek után nem is kérdés, hogy rááldozza azt a pár órát délutánból, ami maradt még neki, mielőtt hazautazna, maga mögött hagyva a futamon történteket. Mert olyan most, mint egy elesett oroszlán, ami, ha meggyógyul, mélyebbet harap majd. Megrázza magát és vissza fog térni, akkor pedig mindenkit maga mögött hagy a pályán. Ezzel az elhatározással a fejében szakad el a lánytól. 

- Nem indíthatnék esetleg tiszta lappal? - Daniel nagyot sóhajtva, teszi fel a kérdést, reménykedve abban, hogy még nem szúrt el mindent. Mert a lánynak abban igaza volt, hogy tényleg próbálja mindenben a pozitívat keresni, vagy egy csalódás után előre nézni. Azonban neki is akadnak nehéz pillanatai, mint ez a mostani is. Ilyenkor próbál minden olyanból erőt meríteni, ami feltölti őt. Mint például a rajongók szeretete. Ez segíti hozzá őt ahhoz, hogy tovább tudjon lépni és legalább akkora küzdőszellemmel beülni az autóba a következő hétvégén, mint az előtte lévő összes többin. Ezért is fogja el akkora bűntudat, ha belegondol, milyen bántóan szólt a lányhoz, aki csak azért utazott el a futam helyszínére, hogy őt láthassa. Szeretné helyrehozni a dolgokat. Mert nem akarja, hogy a lány csalódásnak élje meg a mai napot. Éppen elég, hogy az ő napja már az. 

- Nem is tudom… - Calypso kapva kap a kínálkozó lehetőségen, hogy egy keveset visszaadjon abból, amit kapott. Természetesen mindezt visszafogott módon, egy elfojtott mosollyal az arcán teszi. Azonban érzi, hogy nem hagyhatja ki a lehetőséget. - Ezen még el kell gondolkodnom. - Látványosan gondolkozik el, ám mélyen belül pontosan tudja, már régen megbocsátott a pilótának. Tulajdonképpen nem is tud rá haragudni igazán. Főleg most nem, hogy megtudja, mi áll viselkedésének hátterében. Megismerve a kételyeket, melyek Daniel lelkében nyugszanak, képes együttérzően reagálni az ausztrál rögtönzött kiborulására. Mert rájött már ő is, hogy mindez nem felé irányult, egyszerűen csak ő volt éppen akkor a pilóta közelében, mikor a düh, mint olyan, kitört belőle. 

- Légyszi. - Daniel bevetve legszélesebb vigyorát, illetve mellé azokat a csokoládébarna szemeket, amikkel most úgy néz a lányra, mint a világ legcukibb kiskutyája, reménykedik abban, hogy meg tudja enyhíteni az olasz nőt. Ha tudná, hogy már régen sikerrel járt és mindez csak arról szól, hogy a lány egy kicsit húzza az agyát. Mert nem gondolhatja a pilóta, hogy megúszhatja büntetlenül a dolgokat. Szenvedj egy kicsit te is. - Gondolja magában a fiatal nő, elvégre megérdemli. 

- De csak mert olyan szépen kérted. - Azonban nem játssza sokáig ezt a játékot. Helyette kifejezi, hogy tulajdonképpen már akkor megbocsátott neki, amikor utána jött és megfogta a karját. Már akkor érezte, hogy nem lehet igaz az, amit az ebédlőben tapasztalt a srác közelében. Valaminek kellett lennie mögötte és nem is tévedett nagyot. Mindenre választ kapott az elmúlt percekben és ez bőven elég ahhoz, hogy elengedje a közelmúlt sérelmeit a messzeségbe. 

- Nem hiába, nem lehet nekem ellenállni. - Ez pedig nem is nehéz, hiszen a közelében lévő srác tesz róla, hogy a nemrég még keserűségbe burkolózott hangulat most sokkal oldottabbá, vidámabbá váljon. Ehhez pedig nem kell mást csinálnia, mint önmagát adnia. Széles mosollyal az arcán szólal meg ismét, amitől a lánynak azonnal nevethetnékje támad. Nem is bírja visszafogni magát. Talán nem is akarja. Ez a megnyilvánulás már sokkal jobban közelít ahhoz a “valósághoz”, amit kifelé mutat magáról a pilóta. Kérdés, hogy ez megegyezik-e azzal, ahogy a mindennapokban éli az életét az ausztrál, vagy megint álarcot visel. Csak reménykedni tud benne, hogy az előbbiről van szó. 

- Mindjárt visszafordulok. - Calypso azonban nem akar túl sokat rágódni kételyein. Ha más nem, legalább ma estére igyekszik elengedni a baljós gondolatokat és kiélvezni mindazt, ami jelenleg megadatik neki. Elvégre tudja, hányan vágynak jelenleg a helyében lenni. Szerencsésnek érzi magát, amiért itt lehet. Mérhetetlenül nagy mázlistának, miközben hálát ad a sorsnak, amiért annak idején legyőzte félelmeit és jelentkezett arra a pályázatra. Mindeközben próbál komoly képet vágni, ám nem megy neki sokáig. Hirtelen kacagja el magát, ami tovább fokozza az amúgy is kedélyes hangulatot közöttük. 

- Jó-jó. - Daniel védekezően emeli fel kezeit, ezzel jelezve, hogy részéről vége a pillanatnyi showműsornak. - Abbahagytam. - Nevetve, karolja át a leányzó vékony testét a lapockája körül, így indulnak el vissza. Calypso eleinte furcsának találja a helyzetet, kissé feszeng is, azonban olasz származása révén hamar leküzdi ezt. Inkább élvezi a pillanatot. Mert a carpe diem, mint eszme, nem áll tőle távol. Most is ennek hódol, ezért sem húzódik el az ausztráltól, akinek közvetlensége most kezd kibontakozni ismét. 

- Én is így gondoltam. - A leányzó néhány másodperc erejéig néz fel a fölé magasodó versenyzőre, hogy vigyorogva fogadja el a srác megadását, ezzel elismerve, hogy ő nyert ebben a felettébb izgalmas csevejben. Hamar sétálnak vissza az ebédlőbe, ahol Daniel megkéri a bent lévő szakácsot, hogy hozzon ki nekik egy-egy adaggal a mai menüből, ami nem más, mint gyros salátaágyon. Mellé kér két gyümölcslevet is, amit hamarosan fel is szolgálnak nekik. Caly hálásan tekint a pilótára, hisz nem akarta elismerni, de nagyon éhes volt már. Daniel pedig mintha csak a gondolataiban olvasna, rendelt neki is vacsorát. Evés közben sokkal könnyebben, természetesebben kezdenek el beszélgetni egymással, így nem meglepő, hogy egy órával később még mindig tőlük hangos a helyiség. 

Ahogy a lány figyeli a pilótát, aki éppen olyan nagy lelkesedéssel mesél neki arról, amit igazán szeret csinálni, vagyis a vezetésről, Caly rájön, hogy az a mosoly, amit előtte hamisnak hitt, tulajdonképpen egy erős ember mosolya. És ami még ennél is fontosabb: nagyon is valódi.