24/05/2021

5. Egy lány valósága

 Sziasztok!

Egy újabb szösszenettel érkeztem, ami igazából az előző kis novellám folytatása. Elismerem, eleinte csak azt az egy részt terveztem az egésznek, azonban a wattpadra való feltöltés után nem egy ember kért hozzá folytatást, ezért végül megszületett bennem a randevú gondolata a budapesti forgatagban. Aztán tovább gondoltam a dolgokat és végül megíródott hozzá egy harmadik rész is, ami hamarosan szintén felkerül majd ide is. Nagyon remélem, elnyeri majd ez a rész a tetszéseteket. A következő bejegyzésem pedig előreláthatólag az a bizonyos tíz címes kihívás lesz majd, ami szintén íródik már és tartogatok benne egy-két meglepetést nektek. Addig is nagyon jó olvasást kívánok az újabb novellámhoz. 

Egy lány valósága

[Második rész]

Nem hittem volna, hogy ami másnak álom, az nekem a valóság lehet. 

Chosen

Budapest. A város Európa szívében, amit sokan a kontinens egyik ékszerdobozaként tartanak számon. Nem véletlen, hisz sokoldalúságával rengeteg embert vonzz magához az év minden részében. Mert egyszerre modern a fiataloknak, akik előszeretettel látogatják a tömött szórakozóhelyeket, a hangulatos kocsmákat, vagy a méltán híres Sziget fesztivált, aminek ez a város ad otthont minden nyáron. Ugyanakkor a történelem nyomait is magán viseli a lánchíddal, vagy az országházzal. Nem beszélve a Dunáról, mely tekintélyt parancsolóan választja szét a többségében sík tereppel rendelkező pesti oldalt, illetve a hegyekkel tarkított budai részt. 

Lando Norris számára a magyar főváros eddig ismeretlen volt. Nem sokat látott Magyarországból a hotelen, amelyben megszállt, illetve a mogyoródi versenypályán kívül, ahol az elmúlt hétvégén is versenyzett. Méghozzá nem kis sikerrel, hisz harmadik helye okán a dobogón pezsgőzhetett vasárnap, aminek duplán örült. Mert ezúttal nem csak a dicsőségről szólt az egész. Ugyanis ennek fejében hívhatta el a csütörtökön megismert lányt egy randira. Elvégre Csenge csak akkor volt hajlandó elfogadni a meghívást, ha a fiú dobogóra kerül. Ez pedig, a brit legnagyobb örömére, sikerült is neki, ezáltal a lány nem menekülhetett el egy délutáni városnézéstől, amit a brit pilóta társaságában kell eltöltenie. Részletkérdés, hogy a lány nem is akart, hisz ő szurkolt a legjobban azért, hogy az általa megkedvelt versenyző sikeres futamot tudhasson a háta mögött. 

Lando sosem gondolta volna, hogy egy magyar lánynak köszönhetően lesz lehetősége megismerni Budapest minden szépségét és báját. Most viszont boldogan, ám kissé fáradtan sétál fel a budai vár lépcsőin az érdeklődésének középpontjában álló lánnyal maga előtt. Előre engedi Csengét, hisz nem igazán ismer itt semmit. A budai várról is csupán azért tud már, mert a lány előtte mesélt neki egy kicsit arról, milyen jelentősége is van az épületnek a pestiek számára. Még véletlenül sem arról van szó, hogy ebből a szemszögből tökéletesen végig tudja mérni a leányzó formás fenekét, illetve vékony alakját, amire szorosan simul rá az a fehér, csipkés, ujjatlan nyári ruha, amit magán visel partnere. 

Már ezért a látványért megérte ellógnia a csapattól, hogy néhány nappal tovább maradhasson a budapesti forgatagban. Eleinte furcsán néztek rá főnökei, azonban a brit valami hülye magyarázattal elsimította a kételyeket. Egyelőre nem akarta, hogy bárki tudjon arról, miért akar itt maradni igazából. A maga titkának akarta a lányt, mielőtt még világgá kürtöli, hogy sikerült meghódítania. Már ha le tudja venni a lábáról a magyar szépséget, ami feltett célja ezen a napsütéses szerda délutánon. 

- Ott vagyunk már? - Mikor a sokadik lépcsőfokot mássza meg, Lando nem bírja magában tartani, mennyire elfáradt már ebben a sétában. Hisz előtte a Margit-szigetet is végigjárták a maga kis rejtett ösvényeivel, növényvilágával, illetve a zenélő szökőkúttal a sziget elején. Nagyon sokat vett ki a fiúból a futam, ennek ellenére sem mondta volna le a találkozást a lánnyal. Még a városnézést is kibírja a kedvéért, főleg, hogy ezalatt nagyon sokat megtud róla. Többek között, hogy a lány egyedüli gyermek és valahol a város szélén él a szüleivel egy családi házban, illetve, hogy nemrég érettségizett és vették fel egyetemre, ahol angolt fog tanulni, hogy később fordító lehessen belőle. Landonak végtelenül imponáló, hogy Csenge nem csak szép, de nagyon okos is. Biztos benne, hogy sikeres lesz a lány, hisz annak ellenére szépen beszéli az angolt, hogy az nem az anyanyelve. 

- Nem. - Csenge látványosan forgatja meg szemeit, miközben visszafordul az angol srác felé, majd felé nyújtja kezét, amibe a versenyzőé végül készségesen simul bele. - Különben is, mi vagy te? - A lány reménytelenül húzza fel szemöldökét, jelezve ezzel, mennyire nem érti a pilóta panaszkodását. - Szamár a Shrekből? - Ennek ellenére igyekszik elviccelni a dolgot, méghozzá kedvenc meséje segítségével. Lando akaratlanul is emlékezteti a fiatal nőt az előbb említett karakterre, hisz az hasonlóan a brit fiúhoz, piszkálja barátját a hosszú úton, amit közös úticéljukhoz tesznek meg. Csenge azonban nem veszti el türelmét, mint a zöld ogre. Helyette jót kacag a srác viselkedésén. Valahol aranyosnak is találja. Ezt követően fordul ismét előre, hogy maga után húzva a fiút, felérjenek a vár tetejére. Már alig várja, hogy megmutassa Budapest talán legszebb pontját a srácnak. 

- Ha még sokáig kell gyalogolni, tuti az leszek. - Morogja maga elé a versenyző, reménykedve, hogy randipartnere semmit nem hall meg az egészből. Azonban tévednie kell, hisz a lány összetéveszthetetlen kuncogása még őt is elgyengíti. Árad Csengéből a boldogság, ami akaratlanul is ráragad Landora, ezáltal elmosolyodik. Hihetetlenül élvezi a lány társaságát, kár lenne ezt tagadnia. Egyértelműen jól érzi magát a közelében. Mintha ő is egy lenne azok közül az emberek közül, akik megfordulnak ezen a történelmi helyen. Végre egy kicsit Lando lehet. A srác Bristolból. Nem Lando Norris, a híres autóversenyző megannyi kötelezettséggel a háta mögött. Ezt pedig a lánynak köszönheti. 

- Autóversenyző létedre nagyon puhány vagy, Lando. - Csenge nem habozik sokat azon, hogy kicsit odaszúrjon partnerének, mindezt persze vidám nevetéssel teszi. Nem tud szó nélkül elmenni az angol fiú arca mellett, amire másodpercek töredéke alatt ül ki a felháborodás. Ugyanakkor valami egészen más is megcsillan a szemeiben. Valami, ami a lányt arra készteti, hogy azonnal elengedje a fiú kezét és futásnak eredjen. Teste azonban nem reagál rögtön, ezért mozdulatlanul figyeli a versenyző reakcióját. 

- Majd mindjárt megtudod, milyen puhány vagyok. - Sejtelmes vigyor szalad fel Lando kölyökképére, ami végül futásra készteti Csengét, ám esélye sincs. Mindössze néhány lépést tehet meg szabadon. Ezt követően ugyanis a férfi erős karjai a lány vékony csípője köré fonódva, megállásra késztetik őt. Lando merész dologra szánja el magát. Könnyedén kapja vállaira a törékeny testet. Ilyenkor áldja a legjobban, amiért jó formában kell lennie egész évben. Ezért nem okoz gondot neki biztosan tartani a leányzót, aki erőtlenül kapálózik azért, hogy kiszabadulhasson. Azonban teljesen reménytelennek bizonyulnak próbálkozásai. Nagyon hamar bánja meg a fiatal nő, amiért kísérteni akarta a sorsot. 

- Neeee. - Csenge torkából hangos kiabálás szakad fel, ahogy felfogja, mennyire szorult helyzetbe kerül pillanatok alatt. Mert nem igazán élvezi, ahogy tehetetlenül lóg a brit srác vállán, miközben fejjel lefelé szemlélheti a világot, vagyis egész pontosan Lando fenekét. Kicsit meg is szédül a hirtelen sokktól, ami éri őt. - Úristen, tegyél le. - Nem törődve a körülöttük lévő emberek furcsán méregető tekintetével, kezd el visítani. Könyörög azért, hogy a brit fiú engedje el minél előbb. Nem elég, hogy forog körülötte a világ, a srác válla már a hasát is nyomja. - Nem vagy normális. - Feladva az eleve bukott küzdelmet, a lány nemes egyszerűséggel közli a tényt, mely szerint a pilótának teljesen elmentek otthonról. Nagyot sóhajt, ahogy beletörődik a kiszolgáltatottságba. Mert most egyedül a versenyző dönthet arról, mikor engedi el őt. 

- Mondták már páran. - Lando megrántva szabad vállát, végül szép komótosan sétál fel a vár tetejéhez, majd magabiztosan fogja meg a lány csípőjét, hogy aztán óvatosan engedje le őt a földre. Csenge megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy lábai ismét stabil talajt érnek, ezzel visszanyerve szabadságát. A brit fiú arcára széles mosoly húzódik, látva a nő idegességét, ami néhány másodperc töredéke alatt párolog el, amint Lando óvatosan megfordítja őt. A magyar lányt átjárja egy egészen megnyugtató érzés, amint közelebb sétál a vár falához, mely korlátként szolgál ezúttal neki ahhoz, hogy beláthassa az egész várost. Az eléjük táruló látkép meseszép a csendesen folydogáló Dunával, illetve a parlamenttel, mely a legkönnyebben kivehető nevezetesség a pesti oldalról. - Remélem, itt jó lesz. - Lando közelebb sétál a lányhoz, akinek derekát átölelve, végül szorosan húzza őt magához. Testük kellemesen simul össze még a nyári melegben is, így suttogja a fiú a lány fülébe reményeit, mely szerint jó helyet sikerült kiválasztania a szerinte amúgy értelmetlen bámészkodáshoz. Mégsem szól egy szót sem, hisz semmi sem számít, ha a magyar nő élvezi az együtt töltött, közös perceket. Miatta még a Gellért-hegyet is megmászná, ha arról lenne szó. Holott az nem kis mutatvány lenne a maga meredekségével. Életbiztosítása lehet, hamar kerülne kihasználásra, ha megpróbálkozna egy ilyen hajmeresztő ötlettel. 

- Tökéletes. - Csenge nagyon halkan ejti ki ezt a szót, miközben teste beleremeg abba, ahogy fülénél érzékeli a pilóta minden apró levegővételét. Sosem érzett még így, mint most. Szíve olyan ütemmel dobog, mintha ki akarna ugrani helyéről, ahogy felfogja, mennyire közel van hozzá a srác. Biztonságban tudja magát a védelmező karok között, és ha tehetné, sosem szakadna ki belőlük. Ahhoz túlságosan jól esik Lando közelében lennie. - Innen látni a parlamentet és a lánchidat is. - A lány készségesen kezd el mutogatni az említett nevezetességek irányába, nem törődve azzal, hogy egy ponton majdnem leüti a srácot hadonászásával. Lando azonban még időben húzza hátra fejét egy pillanatra, kikerülve az ütést. Még szerencse, hogy autóversenyzőként villámreflexekkel rendelkezik. - A két kedvenc nevezetességem a városban. Hát nem gyönyörű? - Lando lelkét megmelengeti a lány látszólag csodálkozó hangja, hisz pontosan tudja, hogy Csenge számára nem ez lehet az első alkalom, hogy láthatja mindezt. Mégis úgy tesz a kedvéért, mintha ő is először járna itt, akárcsak az angol versenyző. Lando ezt hihetetlenül aranyosnak találja. Mit meg nem tesz érte a lány, hogy jól érezze magát a magyar fővárosban, holott maga a nő jelenléte az, ami különlegessé teszi a helyet számára. Hisz eddig Budapest nem jelentett mást számára, mint egyet a sok futam helyszíne közül. Ugyanakkor ez hamar megváltozhat. Lehet, ennek a városnak köszönheti majd, hogy megtalálja a nőt, akit már nem rövid ideje keres. Akit barátnőjeként is szívesen bemutatna bárkinek. Mert kétségtelen, hogy büszke lenne arra, ha egy ilyen lány mutatkozna mellette a futamokon, vagy bárhol, ahol megjelenik. Nagyon unja már, hogy rajta kívül minden társa a mezőnyből barátnővel érkezik a különböző gálákra, eseményekre, kivéve őt. Szeretne ezen változtatni, ám nem találta meg a megfelelő lányt, akiben teljes mértékben tudna bízni. Egészen eddig. 

- El kell ismernem, hogy nem rossz a látvány. - A brit versenyző elismerően beszél a város szépségéről, ami egyértelműen megragadja figyelmét. Azonban sokkal jobban szeretne másra koncentrálni. Mint például az előtte álló teremtésre, aki percről percre varázsolja el őt egyre jobban a maga ártatlanságával és vidámságával. Nem beszélve arról, hogy egyre szebbnek is látja őt. - Gyönyörű viszont te vagy. - Lando óvatosan fordítja szembe magával a leányzót, akinek kék szemei érdeklődve figyelik őt immár. Csenge közelebb húzódik a fiúhoz, hisz máris érzi a testéből kiáramló meleg hiányát. Még ebben a harminc fokos hőségben is. Szíve ismét nagyot dobban, hallva a fiú bókját, amit felé intéz. Ha valaki azt mondta volna neki egy héttel ezelőtt, hogy a mai napon egy híres autóversenyző társaságában élvezheti szülővárosának szépségét, biztosan hatalmasat nevetett volna. Most viszont olyan igaznak érzi az egészet. Valósnak. Még akkor is, ha fél hinni ebben. 

- Túlzol, Lando. - Halkan suttogja a szót egybekötve a pilóta nevével, amitől a versenyző jólesően megrázkódik. Túl jól hangzik a lány szájából, amint kimondja nevét. Csenge végignéz a srácon, aki egy sötétkék farmert visel, fehér pólóval, illetve hasonló színű edzőcipőkkel. Még ez az egyszerű öltözet is annyira jól áll neki. Nem beszélve a férfias illatáról, melyet biztosan valami márkás parfümnek köszönhet. - Nyugtázza magában a fiatal nő, mialatt még közelebb merészkedik hozzá. Félve, ám annál gyengédebben simít végig a srác arcán, aki készségesen tűri, hogy a lány kezével lefedje arcának nem kis részét. Lando mély sóhajjal adja a leányzó tudtára, mennyire jól esnek neki ezek az érintések, mialatt a lány kezére simítja sajátját. A pilóta nehezen tud parancsolni szapora szívverésének, illetve a testében szétáramló boldogsághullámnak. Hihetetlen számára, mit ki nem vált belőle Csenge közelsége már ilyen rövid idő alatt is. Mindent felégetne azért, hogy akár csak egy pillanat erejéig is az övé lehessen ez a szépség. 

- Én sosem, édes. - Lando már nem fél attól, hogy becézze a lányt, aki elmosolyodik azon, ahogy a pilóta hívja őt. Nagyon jól esik neki ez a gesztus. Hirtelen megszűnik minden körülöttük, ahogy egymás kavargó tekintetében vesznek el. Már nincs számukra külvilág, csak ők ketten, ahogy a szívük már szinte egyként dobog azért, hogy mielőbb megszüntessék azt a kevés távolságot, ami kettejük közé áll. Lando tekintete a lány hívogató ajkaira siklik, majd ismét a tengerkék íriszekre vezeti vissza pillantásait. Csenge lehunyva szemeit, végül igyekszik magát átadni az érzéseknek, melyek túláradnak benne, mialatt Lando bátorságot gyűjt ahhoz, hogy megcsókolja a lányt. Egyre közelebb és közelebb hajol hozzá, ajkai már szinte a lányén vannak. Azonban, mielőtt elcsattanhatna az a csók, amire mindketten vágyakoznak, valami visszarántja őket a valóságba. 

- Elnézést, csinálnának rólunk egy képet? - Az idilli pillanatot Lando számára idegen, Csengének viszont nagyon is érthető szavak zavarják meg. Egy idősebb házaspár női tagja rontja el egymás közelségének szépségét, nem törődve azzal, mennyire kizökkenti a párost a romantikus hangulatból. A jó büdös francba. - Mormolja Lando az orra alatt idegesen, hiszen képtelen elhinni, hogy pont a legjobb perceket zavarják meg.  Amilyen közel volt a lányhoz, illetve ahhoz, hogy magáén érezhesse a lány ajkait, most olyan távol kerül ettől. Csalódottan húzódik el végül a magyar nőtől, aki hátrál pár lépést tőle, ezzel kitisztítva zavaros gondolatait. Csenge csak kuncogni tud a brit fiú őszinte reakcióján, ám belül neki is fizikai fájdalommal jár, amiért éppen most szólítják meg őket. 

- Persze, természetesen. - Ennek ellenére mosolyogva fordul az idősebb, sötétbarna hajú nőhöz, illetve a mellette álló őszes hajú férfihoz, annak reményében, hogy elkészülhessen az a vágyott kép. Még akkor is, ha a kép ára az első csókjuk, mely nem csak őt tölti el keserédes érzésekkel, hanem az immár a háttérből, csendben figyelő angol autóversenyzőt is. 


***


Miután napjuk nagy részét kirándulással és rengeteg sétával töltik, Lando az, aki kézbe veszi az irányítást és megunva a rengeteg testmozgást, végül eléri a barna hajú lánynál, hogy esti programjuk nyugisabb legyen. Ennek köszönhetően kötnek ki egy belvárosi étterem emeleti teraszának legeldugottabb részén. A hely mérhetetlenül hangulatos a maga letisztultságával, ezt mindketten felfedezik. Világos fotelek, illetve üvegasztalok mindenhol, amerre a szem ellát, hisz a hely több, mint étterem. Sokan érkeznek ide a nap ezen szakaszában akkor is, ha csak egy nyugis, baráti, iszogatós estére vágynak, vagy napközben mindössze egy kávét szeretnének elfogyasztani. Mégis azok az égők teszik teljessé a légkört, melyek most halvány fénnyel világítják be a környezetet, ami a szabad ég alatt húzódik meg a kora esti órákban. Nagyon kellemes nyári szellő suhan végig a helyen, ezzel lehűtve a melegtől napközben túlfűtött magyar fővárost. 

Lando és Csenge önfeledten beszélgetnek egymással. Mindketten egy-egy süti társaságában üldögélnek a másikkal szemben, melyhez az előbbi kávét rendel magának, az utóbbi pedig epres limonádét. Természetesen a magyar lány nem hagyhatja ki, hogy ne cukkolja a brit fiút azzal, mit fog kapni edzőjétől, ha megtudja, mit eszik éppen a srác. Hisz a leányzó azzal tisztában van, milyen szigorú szabályok szerint élnek a pilóták. Ehhez nem kell nagyon elhivatott rajongónak lennie. Még azzal is megfenyegeti a versenyzőt, hogy elküldi a képet a brit edzőjének, amit Csenge akkor készít el, amikor az éppen nagy étvággyal habzsolja a számára, az év ezen szakaszán tiltott desszertet. Azonban Landonak elég bevetnie legszívdöglesztőbb mosolyát és legcukibb, kiskutya szemeit, és a lány máris eltekint ezen ötletétől. Ez pedig megkönnyebbüléssel tölti el a fiút. 

Nagyon jó hangulatban telik az este, ám Csenge szükségét érzi annak egy ponton, hogy elvonuljon a mosdóba, így kénytelen néhány percig elszakadni a fiútól, aki szintén nehezen viseli partnere távozását. Éppen ezért igyekszik a magyar lány minél előbb elvégezni dolgát, hogy mielőbb visszatérhessen asztalukhoz. Vidáman törli meg kezeit, majd dobja ki a papírtörlőket a kukába, hogy aztánt testével kilökve az illemhelyiség ajtaját, elinduljon vissza az étterem belső részén át a teraszra. Azonban megtorpan, mikor az egyik pincér megszólítja őt, ezzel kiérdemelve a lány figyelmét. 

- Ne haragudj. - A fehér inget, fekete nadrágot és ehhez hasonló kötényt viselő fiatal, kissé szeplős fiú nagyjából egyidős lehet vele. Azt sem tartja kizártnak, hogy diákmunka keretein belül tartózkodik most itt, vagy gyakorlaton van, hiszen sokan dolgoznak vendéglátó egységeknél zsebpénz fejében az ő korosztályából. - Jól láttam, hogy Lando Norris társaságát élvezed? - Mosolyogva figyeli a fiút, azonban hamar lefagy a vigyor arcáról, amint meghallja annak kérdését. Lábai földbe gyökereznek, mialatt felfogja, hogy eddig tartott az ismeretlenség jótékony homálya. Ekkor gondolkozik el először azon, hány ilyen esetbe futhatna bele, ha a pilóta barátnője lenne. Valószínűleg rengetegbe. Ez pedig félelemmel tölti el. Nem tudja, mennyire viselné jól, ha egy napon a brit versenyző mellett rá is figyelem szegeződne, különösen a média által. Abban bízik egyedül, hogy mindezt félre tudná tenni, ha a pilótáról van szó. Hisz nem számíthat más, ha ketten boldogok együtt. Habár ki tudja, hogy valóban így lesz-e. Annyi minden szól ellenkül. Távolság. Két külön világ, amiben élnek, még akkor is, ha szeretne hinni benne, hogy Lando nem puszta szórakozásként tekint rá. 

- Igen. - Csenge felsóhajt, amint meghallja a srác kérdését, aki a pult mögött áll, hisz reménykedett benne, hogy a randi folyamán senki sem ismeri fel őket. Azonban utólag belegondolva, naivnak tartja magát, amiért egy percig is elhitte, hogy nem lesz olyan ebben a kétmilliós nagyvárosban, aki ne tudná, kivel is tölti az idejét. Ezért megadóan feleli az egy szavas válaszát, miközben egyből meg is fogalmazódik egy kérdés benne. - Miért? - Ennek pedig hangot is ad, hisz nagyon érdekli, mi lehet az oka annak, amiért a szőke, kissé szeplős arcú, zöld szemű srác megállítja őt.  

- Kérni szeretnék tőled valamit. - Könnyedén tudja leolvasni a srác nevét, mely egy kisebb plasztikkártyára van írva, amit a srác a fehér ingre tűzött fel. Tamás. Már előre fél attól, milyen szívesség miatt szólítja meg őt az előbb említett fiú, és nem is alaptalanul. - Az öcsém nagy rajongója és egy álma válna valóra, ha lenne tőle aláírása. Nem tudnál esetleg…? - Csenge nem képes sokáig csendben hallgatni Tamás gondolatait arról, hogy testvére mekkora rajongója a pilótának, akivel a napot együtt tölti a lány. Hamar válik kétségbeesetté, különösen akkor, amikor elérkezik a pincér ahhoz a részhez, amitől a legjobban tart a nő. Magához a kéréshez. 

- Ne haragudj, de nem tehetem. - Csenge csalódottan ingatja fejét, mialatt élből utasítja vissza a szívességre való kérést. Nem lehet. Az ellenkezne mindazzal, amilyen ő valójában. Nem mehet szembe az elveivel. Még akkor sem, ha egy kisfiú álmairól van szó. - Nem ilyen okokból vagyok vele és nem szeretném, ha azt hinné, kihasználom. - Nehezen ugyan, de megfogalmazza, miért nem vállalja önként a szívességet. Már közel egy hét alatt is annyira fontossá vált neki a brit versenyző, hogy kénytelen lenne ilyenhez folyamodni. Az eltelt napokban rengeteg üzenetet váltottak egymással, melynek megkoronázása a mai randevú. Éppen ezért retteg a gondolatától is, hogy kétségeket ébresszen benne. Hisz a srác maga nyílt meg neki arról korábban, mennyire nehéz a helyzetében bíznia bárkiben is. Túl sokan szeretnének a közelébe kerülni csupán a hírnév, vagy a gazdagság miatt. Csenge pedig az utolsó, aki vissza akar élni Lando bizalmával. 

- Persze, megértem. - Tamás látszólag elfogadja a lány indoklását, ám belül csalódott, hisz reménykedett benne, hogy el tudja intézni az autogramot öccsének. Hatalmas dolog lenne a tízéves Daninak, ha testvére egy aláírással térhetne haza a fárasztó műszak után. Azonban úgy néz ki, mindez csupán álom marad számára, még ha karnyújtásnyira is van tőle. - Ne haragudj, hogy ezzel zavarlak. - A szőke hajú fiú végül távolabb lépve a lánytól, kezdene újra bele munkájába, hisz néhány asztalnál már várják, hogy felvegye a rendeléseket. Annak ellenére is, hogy kollégái fáradhatatlanul sürögnek-forognak a helyiségben a bent tartózkodó vendégek között. 

- Van egy ötletem. - Látva a srác szomorú vonásait, Csengében eluralkodik a bűntudat. Nem akar megbántani senkit, emellett a szíve szakad meg a fiú öccse kapcsán, még ha nem is ismeri a kisfiút. Ezért kezd el vészmegoldás után kutatni, ami hamar meg is születik gondolataiban. - Gyere oda hozzá velem. - Mindamellett, hogy a lány ezt érzi a legtisztább lehetőségnek, hisz így nem merül fel a kihasználás kérdése, ez az egyetlen verzió is, mely szóba jöhet és megvalósítható számára jelen helyzetben. Abban reménykedik, hogy ez megfelelő lesz a vele szemben álló srácnak. Ettől többet nem tud ajánlani neki. 

- Nem igazán tudok angolul. - Félve vallja be Tamás az igazságot arról, hogy nem az idegennyelvek az erősségei. Különösen az angol, amivel hadilábon áll, habár minimum szinten beszéli, különben nem dolgozhatna itt. Ugyanakkor tudja, hogy ahhoz kevés tudása, hogy ekkora dolgot kérjen öccse példaképétől. Zavartan toporog a srác egy helyben, ami Csengét mosolygásra készteti. Arra az együttérző fajtára, hiszen egykor ő is érzett így. Tudja nagyon jól, milyen a magyar oktatási rendszer, hisz ő sem annak köszönhetően beszéli magas szinten a nyelvet. Sokkal inkább a sorozatoknak, melyeket angol nyelven követ a mai napig. 

- Akkor majd segítek. - Felajánlva a segítséget, úgy látja a fiú vonásain, hogy kezd kissé feloldódni, mert nem tudja nem észrevenni, mennyire tart ettől az egésztől. Holott nem kéne. Habár megérti őt, hisz eleinte a leányzó számára is hihetetlennek tűnt, hogy egy híres autóversenyző mennyire közvetlen, szerény és átlagos lehet a magánéletében, mindezt a lehető legjobb értelemben kijelentve. Lando azonban bizonyítja, hogy nem minden a hírnév és nem mindenki száll el magától csak azért, mert többen ismerik őt az átlagnál. Ezért sem fél felajánlani Csenge a lehetőséget Tamásnak. Ehhez ráadásul örömmel ajánlja fel a rögtönzött tolmács szerepét, ha arra van szükség, hogy egy kisgyerek álma valósággá váljon. Ahogy Csenge tündérmeséje is kezd valós méreteket ölteni Lando Norris megjelenésével. 

- Köszönöm. - Tamás hálás mosolyt intéz Csenge felé, amit viszonoz is a lány, majd együtt indulnak meg a terasz felé, ahol Lando a telefonjában merül el, amíg várja alkalmi társát. Egyetlen pillanat erejéig tekint fel a képernyőből, azonban elképed, ahogy felfogja, nem egyedül tér vissza a lány, akire eddig várt. Hirtelen fogja el a düh, ahogy agya másodpercek alatt ezerféle elméletet kreál arról, ki is lehet az a nyikhaj az általa kedvelt nő közelében. Mintha életre kelne benne valamiféle birtokló ösztön, aminek nem tud parancsolni. Lehet, már nem is akar. 

- Neked van barátod? - Esélyt sem ad a lánynak, hisz azonnal letámadja őt számonkérő kérdésével. Csenge számára mindez sokkoló erővel hat, amint odaér a sráccal a háta mögött az asztalukhoz. Már épp készülne elmagyarázni, miért van vele Tamás, azonban lehetőséget sem kap erre, mert Landoban olyan intenzitással dolgoznak az indulatok, melyeket képtelen visszafogni. Ez pedig másodpercek alatt korbácsolja fel a tüzet kettejük között. 

- Hogy lenne már. - A magyar lány értetlenkedve néz végig a brit srácon, hisz fogalma sincs, hogyan feltételezhet róla ilyet. Mindenesetre kötelességének érzi letisztázni a félreértéseket mielőbb. - Akkor nem jöttem volna el veled. - Kihangsúlyozza az utolsó szót, hisz valóban így érez. Sosem tudna játszadozni másokkal. Arra meg már nem is gondol, hogy egyszerre több fiút hülyítsen. Akadnak olyanok egykori osztálytársai közül, akik képesek lennének erre, ám ő sosem tartozott az ilyen lányok közé. Főleg, hogy még semmi tapasztalata sincs a fiúk terén. Habár erről Lando nem tudhat. Még. Habár, ha így folytatja, lehet, sosem fogja ezt megtudni. - Te amúgy is érdekesebb vagy a srác számára. - Csenge nehezen, de próbálja megőrizni hidegvérét, elvégre valahol megérti Lando reakcióját. Lehet, ő sem viselné jól, ha a brit akármilyen nővel állítana elé. Azonban bántja a lányt, hogy a versenyző meg sem hallgatja őt. Helyette egyből ítélkezni kezd, illetve nem gondolja át, mivel vádolja őt. Alaptalanul egyébként. 

- Miért? Talán meleg? - Lando hitetlenkedve teszi fel kérdését, amivel végképp kiakasztja a lányt, aki elveszti utolsó csepp türelmét is. Nem is érti, miért ez az első, ami a brit srácnak eszébe jut. Kínjában mosolyodik el, ám el kell ismernie, valahol a szívét melengeti az, amit lát Lando tekintetében. Mert a fiú kékeszöld szemei szinte lángolnak a benne dolgozó érzésektől. Mintha féltékeny lenne. Ez pedig nem jelenthet mást, minthogy igenis fontos a srác számára. Talán ez azt is hozza magával, hogy Csenge kétségei tévesek, vagyis Lando nem holmi kaland reményében próbálja felszedni őt. Talán. Ezért sem tud Csenge haragudni rá igazából, még akkor sem, ha ennyire bután viselkedik most. 

- Nem, te bolond. - Csenge reménytelenül sóhajt fel, amiből a pincér is sejtheti, hogy valami nem kerek. A lány mégis reméli, hogy a szőke hajú srác nem érti, miről beszélnek. El is süllyedne szégyenében a pilóta helyett is. - Felismert és először engem akart megkérni, hogy irassak alá veled valamit, de nem mentem bele. Helyette ide hívtam. Az öccsének szeretne autogramot, mert nagy rajongód. - A lány úgy érzi, most jön el az ideje annak, hogy felfedje, a szőke hajú fiú miért álldogál a közelükben, egyre nagyobb zavarban. Ez szinte azonnal észhez téríti Lando kavargó gondolatait a srác kilétéről. Hogy én mekkora barom vagyok. - Gondolja magában az angol pilóta, valószínűleg teljesen jogosan. 

- Nem mondtam semmit. - Lando arcán a vonások pillanatok alatt váltanak át dühösről bűnbánóra, amint felfogja, mi a helyzet valójában. Halkan motyogja a szavakat, miközben kiveszi a srác kezében található posztert. Felnevet, amint farkasszemet néz saját képével, mely nagyban köszön vissza a plakátról. Hiába híres, a mai napig nehezen tudja feldolgozni az ilyen helyzeteket. Habár napról napra szokik hozzá a körülötte lévő felhajtáshoz, azért még időnként elcsodálkozik azon, mennyien szeretik őt. 

- Reméltem is. - Most Csenge az, aki dühvel telve, felel neki, miközben karba font kezekkel mellkasa előtt, nézi, ahogy a brit versenyző végül aláírja a papírt, amit végül összehajtogatva kap vissza Tamás tőle. A pincér fiú alig hallhatóan motyog el egy köszönömöt angolul, majd érezve a páros körül kialakult feszültséget, realizálja, hogy ideje mennie. Nem beszélve a főnöke vizslató tekintetéről, mely égeti a tinédzser srác hátát. Szinte rohanva, indul el valamelyik félreeső asztal irányába, hogy felvegye az újabb rendeléseket. Azonban sosem fogja elfelejteni a barna hajú lányt, aki hozzásegíti ahhoz, hogy ezen az estén hazaérve a műszak után, megmutassa testvérének az aláírt posztert. Már előre látja, hogy Dani mennyire fog örülni ennek. Ki fog ugrani a bőréből. 

Eközben a páros ismét kettesben marad a kimondatlan szavakkal és a feszültséggel, amit vágni lehet közöttük. Egyikük sem tudja, mit mondhatna, hiszen kellemetlen helyzetbe sodorták egymást, amiből nem találják a kiutat. Végül Csenge az, aki elsőként feladja az ellenállást, majd egy mélyről jövő sóhajt hallatva, kényelmesen sétál oda a fotelhez, amiben Lando ül. Nem törődve a hely szűkösségével, helyet foglal a srác mellett az ülőalkalmatosságon, mire a versenyző automatikusan húzódik odébb. Utálja magát, amiért ilyen barom módjára viselkedett a fiatal nővel és, ha tehetné, azonnal visszaforgatná az időt. Kár, hogy nincs ilyen szuperképessége, ezért nem marad más választása, mint a bocsánatkérés, amit félve tesz meg.  

- Ne haragudj. - Lando halkan, szinte érthetetlenül szólal meg, mialatt közelebb húzza magához a lányt, hogy annak feje búbjára leheljen apró csókot. Remélve, hogy ezzel kicsit meg tudja enyhíteni a kissé feszültnek látszó nőt, akinek izmai elernyednek a hirtelen jött gesztustól. Ennyi. Egyetlen kis csók, és a leányzó máris a fellegekben jár ismét. Mintha mi sem történt volna. Elveszed az eszemet. - Fogalmazza meg magában, amit érez a srác közelében, amióta csak először találkozott vele a múlt héten. 

- Én nem haragszom. - A magyar lány megenyhülve, dönti fejét a fiú mellkasára, ezzel is érzékeltetve, hogy nincsenek benne rossz érzések a brit irányába. Egyszerűen csak nyugalmat szeretne, amit a srác közelében, hallgatva annak egyenletes szívverését, megkaphat mindenféle gond nélkül. - Csak meg kell szoknom, hogy hülye vagy. - Alig látható mosoly szalad végig ajkain, mialatt élvezi, hogy szívhatja a srác vérét, aki felnevet ezen. Jogos. - Gondolja magában Lando. Hamar kezd el visszaállni köztük a jól megszokott, csipkelődős, mégis meghitt hangulat, ami egészen eddig a pontig belengte őket. 

- Még mindig jobb, mintha unatkoznál mellettem. - Ebben igazad van. - Ért vele egyet Csenge mélyen belül. Fél ezt tudtára adni, mert Lando még a végén elbízza magát. Habár önbizalommal így sem áll hadilábon a pilóta. - És még az unokáinknak is lesz mit mesélni. - Felhozva lehetséges jövőképüket, mindketten jót nevetnek a gondolaton, ahogy idős néniként és bácsiként a körülöttük sündörgő gyerekeknek mesélik el megismerkedésük történetét.

Mindeközben Lando lustán kezd el játszadozni a kezébe kerülő, barna tincsekkel, ami földöntúli nyugalommal tölti el mindkettejüket. Másik kezével pedig a lány hozzá közelebb eső karján simít végig többször, ezzel bennakasztva a levegőt a lány tüdejében. Csenge nem tudja hova tenni ezt a bizsergető érzést, ami végigfut rajta, ahányszor a srác hozzáér, azonban abban biztos, hogy Lando nem átlagos. Semmilyen szempontból sem. Neki pedig erre a nem átlagos fiúra van szüksége. Ahogy Lando is elgondolkodik azon, mennyire jó a lánnyal lenni. Mekkora szükségét érzi annak, hogy valaki mellett hétköznapinak tudhassa magát abban a rohanó világban, amiben éli mindennapjait. Mert ez lehetne akár a valóság is. Kettejük valósága ebben a budapesti éjszakában.