7. Write Tag #2

 Sziasztok! 

Most jöttem rá, hogy adós vagyok egy kihívással, vagyis egészen pontosan annak a második részével, amire ezúttal is Leah jelölt meg, amit nagyon köszönök neki innen is. 💜 Amikor ilyen van, én mindig előre megnézem a kérdéseket, hogy legyen valami gondolatom, amikor megírom a válaszokat. Hát, ezek a kérdések elismerem, elgondolkoztattak, egy kicsit. Nem vagyok ennyire tudatos, amikor írásról van szó. Mármint figyelek a részletekre, végzek kutatómunkát, de amikor leülök, hogy tényleg megírok valamit, akkor hagyom, hogy a gondolataim és az érzéseim vigyenek magukkal. Ezért lesznek nagy valószínűséggel köztes válaszaim a kérdésekre. Mert végzek is kutatómunkát, meg nem is. Na, de jöjjenek azok a válaszok! 😂 A kihívás eredetileg a Tintaszerkezetek oldaláról származik. A kihívás részét viszont ezúttal kihagyom a játéknak, mert azok közül, akik aktívak, a legtöbben már megcsinálták a bejegyzést ehhez. 😊

Szabályok

1. Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére! ✔ (Ha másolásvédelem van az oldaladon, jelöltjeidet irányítsd a Tintaszerkezetek oldalra, innen el tudják vinni őket.)
2. Linkeld annak a nevét, aki jelölt téged! ✔
3. Válaszolj a kérdésekre! ✔
4. Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! ✔ 
5. Jelölj te is bloggereket a játékra és linkeld az oldalukat! ✔
6. Értesítsd őket a jelölésről! ✔

Kérdések

1. Valós, alternatív földi vagy kitalált világban alkotsz-e legszívesebben?

Egyértelműen a valós világban szeretek alkotni, mert az ad egyfajta szabadságot, mégis van egy alapod, amihez nyúlhatsz, hogyha szükség lenne rá. Emellett pedig nem vagyok elég kreatív ahhoz, hogy egy saját világot alakítsak ki írás közben. Ráadásul tudom, hogy egy kitalált univerzum, esetleg fantasy világ olyan, ami a legnagyobb teret adja, de a legtöbbet is lehet vele bukni. Mert nem biztos, ha te megálmodsz egy világot, azt az olvasóid is olyannak látják majd, amilyennek te. Nem könnyű jól visszaadni egy általunk felépített univerzumot. Éppen ezért kell brutálisan erős leíró készségekkel rendelkezni hozzá. Amiben nekem még van hova fejlődnöm. Ezért is ragaszkodom inkább a valós világhoz. 

2. Miért? Mit szeretsz benne?

Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert életem során elég sok helyen jártam már, köszönhetően az én csodás nagypapámnak, aki világéletében rengeteget utazott és még többet mesélt nekem a csodás helyekről, ahol járt, ha nem vitt magával engem is. Ezért gondolom azt, hogy a világunkban is annyi bejáratlan hely van, ami tökéletes az íráshoz, illetve rengeteg lehetőséget nyújt nekünk. Emellett, mint fentebb is írtam, szeretem azt, ha van egy alapom, amire tudok építeni, vagy amin tudok alakítani, ezért is szeretem jobban a valós helyszíneket. 

3. Szoktál-e írás előtt vagy alatt kutatómunkát / világépítést végezni?

Természetesen szoktam. Szerintem kutatómunka nélkül felesleges is nekiállni írni, kivéve, ha fantasy műfajról van szó, mert máskülönben könnyedén eshetünk a hiteltelenség csapdájába. Én hiszek abban, hogy a hitelesség nagyon fontos, éppen ezért végzek kutatómunkát íráshoz. Ezt megteszem a helyszínek esetében is, ahova viszem a szereplőimet, legyen szó szeretett hazánkról, vagy éppen külföldi helyszínekről. 

4. Miért igen, miért nem? És ha igen, hogyan? Van bevált módszered?

Nekem fontos az, hogy hiteles legyek, mert tudom, hogy az hordoz magában egy minőséget. Számomra sokkal élvezhetőbb egy történet olvasóként is, ha látom, hogy van benne belefektetett idő és munka. Ezért igyekszem a lehető legrészletesebb kutatást elvégezni. Legjobb barátom a Google és a Wikipédia, de annak is az angol változata, mert abban még van némi hitem, hogy megbízható. A magyart hagyjuk inkább. Emellett rengeteg képet nézek, illetve igyekszem internetes térkép segítségével is eligazodni, amennyire csak lehetséges. Ha pedig már jártam az adott helyen, amiről írni szeretnék, akkor az emlékeimet is segítségül hívom az alkotáshoz. 

5. Mennyire törekszel valósághűségre, ill. hihetőségre? 

Leginkább ennél a kérdésemnél jöhet elő az a bizonyos fele-fele válasz, amit a bevezetőben írtam. Igazság szerint igyekszem az alapvető dolgokat valósághűen megírni, ugyanakkor vannak bizonyos esetek, amikor alakítok a meglévő dolgokon. Nem fogom, teszem fel, azt írni, hogy Spanyolország fővárosa Barcelona, mikor tudom pontosan, hogy Madrid. Ugyanakkor ha egy utcát írok le, nem biztos, hogy keresni fogok a térképen egy utcát, hanem a fantáziámra bízom azt, vagy egy szobaleírást is szívesen bízok a saját elképzeléseimre.  

6. Szerinted hogy lehet ezt elérni?

Erre is ugyanaz a válaszom, mint a negyedik kérdésre. Kutatással. Rengeteg kutatással. Máshogy szerintem képtelenség hitelesnek maradni és ez nem csak a táj, vagy helyszínek leírása kapcsán igaz, hanem minden más esetben is, legyen szó kultúráról, beszélt nyelvről, vagy bármi másról adott ország kapcsán. 

7. A történeteid többsége egy vagy több helyszínen ill. világban játszódik? 

A legtöbb történetemnek az az érdekessége, hogy több helyen játszódik, habár ezek kivétel nélkül a valós világ részét képezik. Van olyan sztorim, ahol kontinenseket hidalok át, elvégre az autóversenyzők versenynaptára világszerte elkalauzol minket, én pedig tartom magam hozzájuk. Ezen kívül is számos helyszínen játszódnak majd történeteim, mint például Budapest, Barcelona, Palermo, New York és még sorolhatnám. 

8. Íróként hogy állsz a tájleírásokhoz, helyszín bemutatásokhoz? 

Szerintem fontos, hiszen nagyon sokat ad hozzá a történethez, ha segítem az olvasót a leírásokkal. Ugyanakkor ezzel könnyedén át lehet csúszni a másik oldalra is. Mert nem szabad, hogy a leírások a cselekmény rovására menjen. Ez alatt azt értem, hogy nem szükséges túlságosan belemenni a részletekbe. Mármint nagy valószínűséggel senkit sem fog érdekelni, hogy mekkora a porszem a szobád asztalának legtávolabbi sarkán. Valamennyire engedni kell az olvasót is kibontakozni, hogy a fantáziájára bízzuk a dolgokat. Összegezve, szerintem kellenek tájleírások, helyszínek bemutatása, de meg kell találni az egyensúlyt hozzá, mikor hasznos és mi az, ami már túl sok és unalmassá teszi a sztorit.

9. Mit gondolsz arról, hogy van, aki szerint azért írnak olyan sokan fantasyt, mert az könnyű zsáner, hiszen ott „bármi megtörténhet”?

Az ilyen emberek megmutathatják, mennyire "könnyű" egy ilyen világot felépíteni. Szerintem legalább annyi munkát igényel, csak más fajtát, mintha valós helyszín után kutatnál. Emellett, ahogy fentebb is leírtam, kitalálni lehet, hogy nem annyira nehéz mások szerint egy fantasy világot, habár szerintem az sem egyszerű, de jól átadni az olvasóknak mindenképpen az. Ha valamihez, ehhez kell csak igazán a jó leíró készség. Mert lehet, hogy tök jól megálmodtam a világom, csak éppen az olvasó nem tudja értelmezni. Mivel nekem egyértelmű minden, hisz az én világépítésem, neki viszont külsősként nagyon nehéz elképzelni bármit is, ha nem jól adom át. Az igazság az, hogy emiatt nem is alkotok ebben a zsánerben. Nincs hozzá elég fantáziám, illetve nem hiszem, hogy érthetően körbe tudnám írni az általam elképzelt világot másoknak. 

10. Van-e valami érdekességed a világokról, helyszínekről, amit elmesélnél? 

Nagyon nehéz bármiféle érdekességet írni, hiszen rengeteg helyszínről írok mostanság. Jelenleg a futó történeteimnél Mexikóban, Olaszországban, Bahreinben, Monacóban és Angliában járok. 😅 Szóval igen, mondhatni nem kevés kutatómunkát kell belefektessek a történetekbe, hiszen ilyen a Formula 1 világa, amiben most alkotok, de egyáltalán nem bánom. Igazából kicsit élvezem is. Főleg, hogy tudom, milyen helyekre "juthatok" még el a sztorik által, elvégre határ a csillagos ég. 

Ezek a válaszaim a kihívás második részére. Remélem, volt köztük olyan, ami tetszett és egyet tudtatok vele érteni. Ha mégsem, akkor nyugodtan írjátok meg, mi az, amiben nem osztjátok, amit ide leírtam. 🙏

4. Write Tag #1

 Sziasztok!

Nem olyan rég kaptam egy kihívást Leah Hope Eastbrook jóvoltából, amit most meg is csinálok és ezúton köszönöm, hogy megjelölt ebben a feladatban engem is. Ha jól tudom, a kihívásnak több része is van, és időmtől függően tervezem majd megcsinálni a többi részt is. Azonban ennyire még ne szaladjunk előre, jöjjön az első rész a kérdésekkel és a válaszokkal hozzá. A kihívás eredetileg a Tintaszerkezetek oldaláról származik. Hamarosan pedig újabb olvasnivalóval érkezem számotokra.

Ha jól láttam, elég sokan megkapták már a felkérést erre a kihívásra, ezért én csak egy bloggert szeretnék megjelölni, akinek tovább adnám ezt a feladatot. Catalina Sánchez, azt hiszem, nagyon kíváncsi lennék a te válaszaidra is, úgyhogy enyém a megtiszteltetés, hogy kihívjalak erre a játékra. 

Szabályok

1. Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére! ✔ (Ha másolásvédelem van az oldaladon, jelöltjeidet irányítsd a Tintaszerkezetek oldalra, innen el tudják vinni őket.)
2. Linkeld annak a nevét, aki jelölt téged! ✔
3. Válaszolj a kérdésekre! ✔
4. Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! ✔ 
5. Jelölj te is bloggereket a játékra és linkeld az oldalukat! ✔
6. Értesítsd őket a jelölésről! ✔
   

Kérdések és válaszok

1. Hány évesen írtad az első történeted/versed? (Amit nem sulis háziként alkottál.)

Nagyjából tizenhárom, vagy tizennégy éves lehettem, mikor nekifogtam az első történetemnek, ami egy fanfiction volt és a labdarúgás világában játszódott. Talán a régiek közül előfordulhat olyan, aki olvasta is. Álmok útján címen futott, és habár régen azt mondtam volna, az a történet az én szerelemgyerekem, ma már egyáltalán nem érzek így vele kapcsolatban. Akkoriban még nagyon gyermetegen írtam, rengeteg hibával, csak érzésből ment a dolog. Ma már sokkal tudatosabb vagyok ezzel kapcsolatban. Eleinte magam sem gondoltam volna, hogy egyáltalán bárki olvashatja majd, amit írok, mégis akadtak, akik felfigyeltek rám, ezzel elindítva ezen a csodás, ugyanakkor hullámhegyekkel és völgyekkel tűzdelt úton. Ennek már nyolc éve, te jó ég. 

2. Miről szólt?

Maga a történet egy általam kitalált női karakterről szólt, akinek fantáziadúsan a Noemi nevet adtam. A főhősnő abban volt "különleges", hogy labdarúgó volt és nőként először léphetett pályára a férfiak között, hiszen a Real Madrid leigazolta őt a felnőtt, férfi keretébe. Tudom, kicsit sem valóságos, de azzá lehet tenni, ha az ember kellő kutatást végez. Azonban ez akkoriban nagyon hiányzott a történetből. Természetesen volt minden a sztoriban, szerelem, szakítás, csalódás, illetve egy életre elengedő dráma. Abban biztos vagyok, ha egyszer újra előveszem a történetet, egész biztosan átgondoltabban állok majd neki. 

3. Ki/mi volt az oka, hogy elkezdtél írni? Honnan jött az ötlet?

Akkoriban, amikor elkezdtem írni elég fájdalmas dolgok értek az életben. Talán az egyik mélypontomat tizennégy éves koromra tehetem, hiszen a családom pillanatok alatt hullott darabokra és mindent újból kellett kezdenem, egy idegen városban, barátok nélkül. Nagyon nehezen viseltem ezt az egészet, éppen ezért kerestem valami menekülőútvonalat. Eleinte másoktól olvastam csak, aztán idővel kipattant a fejemből a fentebb említett ötletem, amit elkezdtem papírra vetni. Ha másra nem, arra jó volt, hogy meneküljek és kikapcsoljon kicsit a hétköznapokból, amik akkor nem voltak a legszebbek. 

4. Ki volt az első, akinek megmutattad valamelyik művedet?

Bevallom, rólam a mai napig alig tudja valaki, hogy írok a valós életemben. Egyedül talán anyukám az, aki olvasott tőlem valaha valamit, szóval őt tudnám mondani. Neki mutattam meg először bármit is, amit írtam és valószínűleg ez így is marad jó ideig. Nem hiszem, hogy a mindennapokban pozitívan értékelnék, ha kiderülne az ismerőseim körében, hogy írok. 

5. Milyen zsánerben alkottál eleinte?

Szerintem én vagyok az, akinek nem tudom, hány évet kell még ebben a zsánerben írnia, hogy kitörjön abból a műfajból, amiből kezdett. Ez pedig nem más, mint a fanfiction. Főleg a sport világában mozogtam, meg mozgok is a mai napig, azonban mostanság már vannak terveim saját történettel kapcsolatban is. 

6. Hogyan írnád le a kezdeti munkamódszered, időbeosztásod?

Teljes káosz, mondjuk úgy és akkor még enyhén fogalmaztam. Nagyjából a legutolsó szabad perceimet áldoztam az írásnak, ami edzések és iskola mellett nem volt kis feladat. Éppen ezért volt az, hogy szinte sose tudtam tartani magam egy rendszerhez, így akkor jöttek a részek, amikor volt egy kis időm. Aztán rendszerint a próbálkozásaim kukában végezték, mert nem találtam őket elég kiforrottak és nem voltam velük megelégedve. Mondjuk ez a mai napig sem változott, talán csak annyiban, hogy most már a munkahelyem az, ami mellett nehezebb tartani a tempót, de igyekszem. 

7. Van-e valami érdekességed a kezdeti időkről, amit elmesélnél? 

Ez egy elég vicces dolog lesz, de muszáj elmesélnem, mert én is nevetek még magamon a mai napig. Igazából, amikor elkezdtem írni az első verzióját a legelső történetemnek, úgy gondoltam, nagyon menő leszek azzal, ha különböző színekkel vastagítom meg a párbeszédeimet, aszerint, hogy éppen ki szólal meg a sztoriban, ahelyett, hogy rendesen körbeírnám, ki az, aki az adott szavakat mondja. Gondolhatjátok, hogy ezek utána  fejezetek úgy néztek ki, mintha szivárvány hányt volna rájuk. Ma meg már rendesen fogom a fejemet ezen, hisz nem is értem, hogy juthatott ilyen az eszembe. 

+1. Honnan merítesz ihletet az íráshoz? Vannak esetleg állandó dolgok, vagy mindig más inspirál? 

Engem négy állandó dolog szokott inspirálni, illetve nagyon ritka az, amikor ezektől eltérő dolgoktól jusson eszembe egy ötlet, vagy kapjak ihletet. Ez a négy dolog pedig nem más, mint a zene, a képek, a videók, illetve a saját életem egy-egy történése, különösen, ha az fájdalmas emlék. Ezek azok a dolgok, amik segítenek mindig. Sokszor elég, ha a fülemen szól egy zene, illetve látok magam előtt egy nekem tetsző fotót és már jön is az ihlet. Nem beszélve az emlékeimről. Akad olyan történetem a mostaniak közül, amit egy nagyon közeli szerettem elvesztésére reagálva, kezdtem el írni. 

Az én extra kérdésem pedig ez lenne:

• Mit tanácsolnál írás szempontjából a fiatalkori önmagadnak? Mit kellett volna másképp csinálnia?

Remélem, tetszettek a válaszaim, vagy legalább érdekesnek találtátok őket. Bevallom, egyszerre volt felkavaró, mégis jó érzés visszagondolni a régi időkre.