6. Hamis mosoly

 Sziasztok!

Nagyon eltűntem az utóbbi időben erről a felületről, holott nem ezt ígértem magamnak, amikor újrakezdtem a blogolást. Akadt magánéleti, meg más egyéb oka is annak, amiért nem publikáltam. Őszinte leszek, sokszor megkérdőjelezem a helyemet már ebben a blogos világban, de erről majd egy másik bejegyzésben bővebben. Most egy újabb novellával érkeztem, ami remélem, elnyeri majd a tetszésetek. Próbáltam komolyabb témát feldolgozni ezúttal, vagyis a mi van akkor, ha a legmosolygósabb embernek is rossz napja van. Ehhez pedig tökéletes alapanyag volt egy másik kedvenc autóversenyzőm. Úgyhogy fogadjátok  sok szeretettel a novellát! 🥰 Legközelebb pedig már tényleg a tíz címes bejegyzésemmel érkezem majd nektek. 🙏

Hamis mosoly

Mert semmi sem az, aminek látszik.

Pressure

A barna, göndör hajú lány izgatottan álldogál a paddock azon részén, melyet a McLaren csapatának tartanak fenn. Szeplős arcán izgalom fut át és ez nem csak annak a félig esős imolai futamnak köszönhető, ami kapcsán nem volt hiány ütközésekből vagy egyéni hibákból. Az extrém körülmények minden versenyzőnek feladták a leckét, így volt, aki meg tudott felelni a magas elvárásoknak, ám akadt olyan is, aki végül a sóderágyban vagy a gumifalban végezte. A nézők számára azonban ez a nagydíj minden volt, amire vágyhattak. Végre újra régi fényében tündökölt a sportág hosszú évek egyeduralma után. 

Az olasz nőnek azonban egész más miatt különleges a mai nap, hiszen nem elég, hogy hatalmas rajongója az autóversenyzésnek, most olyan lehetőséget kap, amiről mások csak álmodhatnak. Ha minden jól megy, hamarosan találkozhat kedvenc pilótájával. Ugyanis hosszú évek óta nagy rajongója a mindig mosolygós, ausztrál versenyzőnek, aki most a papaya színnel fémjelzett, brit csapat sikeréért küzd a sajátja mellett. 

Mert a milánói születésű nőnek el kell ismernie, hogy a versenyzőnek lehengerlő kinézete van az enyhén borostás arcával, sötét szemeivel, vagy szálkás, kidolgozott testalkatával, ami mellett nincs olyan rajongó a gyengébbik nem tagjai közül, aki el tudna menni szó nélkül. Azonban a leányzó esetében az ausztrál srác kisugárzása az, ami meggyőzte őt, hogy érdemes neki szurkolnia. Mivel a videók és képek ezrei, amiket megnézett Daniel Ricciardo kapcsán, mind azt bizonyítják, mennyi pozitív energia, vagy vidámság szorult az általa annyira kedvelt srácba. Alig várja, hogy mindezzel a valóságban is szembesüljön, miközben elveszve néz körbe a garázsban, ahol a szerelők fejvesztve, egymást túlharsogva, végzik el a futam utáni teendőket az autókon. A fiatal nő pedig csak kapkodja a fejét, mialatt próbálja felfogni, hogyan is kerül ő ide. 

Nagyon szeret rajzolni, vagy festeni. Nem véletlenül jár a helyi művészeti egyetemre, ahol képi ábrázolást tanul. Habár a művészettörténeti részét utálja a képzésnek, amiből akad bőven, azonban a rajztechnikai kurzusokat kifejezetten imádja. Rengeteget fejlődött az évek során, mióta tudatosan hódol hobbijának. Ma már tudja, ebből szeretne megélni és reméli, lesz is lehetősége rá. Ennek első lépcsőfoka volt az, amikor még január elején benyújtott egy rajzot egy bizonyos pályázatra, amit a McLaren csapata hirdetett meg és a tétje az volt, ki tudja megtervezni az általuk frissen leigazolt, ausztrál pilótának a sisakját. Mikor a lány szembesült vele, hogy lehetősége nyílik egy designt tervezni Daniel-nek, azonnal hozzá is látott.

Daniel vidámsága mellé nem is tudott mást elképzelni, mint különböző, nonfiguratív mintákat, amiket szétszórtan helyezett el az amúgy szürke alapú sisakon. Nem félt játszani a különböző színekkel sem, hiszen a pilótát is színes egyéniségnek gondolja, nem beszélve arról, hogy a színek a vidámságot, boldogságot jelképezik számára. Mindent, ami az ausztrál férfira jellemző, így nem is volt kérdés, hogy nem fogta vissza magát, amikor a tabletjén magányos estéin nekiállt megrajzolni álmai sisakfestését a pályázatra.  

Nagyon izgatott volt a pályázatot tekintve, noha nem számított rá, hogy valós esélye lehet, elvégre az ő munkája is csak egy volt a sok közül. Biztosnak gondolta, hogy nem nyerhet, hiszen a világ minden pontjáról jelentkeztek emberek és mélyen belül tudta, hogy sokkal jobbak is vannak nála, ami a rajzolást illeti. Nem hitte volna, hogy képes lehet szóhoz jutni egy ilyen megmérettetésen, ezért nem kicsit lepte meg őt, amikor március végén kapott egy telefonhívást a McLaren egyik londoni munkatársától, mely szerint Daniel éppen az ő sisaktervezését választotta és azt fogja viselni majd az imolai nagydíjon. Alig akarta elhinni, hogy emiatt őt is szeretettel várják az eseményen, mint VIP vendéget, egybekötve egy találkozóval a kedvencével. 

Sosem gondolta volna, hogy hobbija segíti majd hozzá őt ahhoz, hogy betekintést nyerhessen az autósportok világába és találkozhasson azzal, akinek hosszú évek óta szurkol. Éppen ezért sem hazudtolja meg magát most, amikor megigazítja fején a hármas számmal fémjelzett merchandise sapkát, amit még karácsonyra kapott a szüleitől, akikkel még most is egy fedél alatt él, elvégre az iskola mellett még nem tudott annyi pénzt összeszedni, hogy egyedül éljen. Hiába vállal már diákmunkát is a suli mellett, ezzel könnyítve szülei anyagi terhein, rá kell jönnie, hogy nagyon nehéz egyedül boldogulni az életben. Mégsem adja fel. Hiszen, ha ez az álma megvalósulhatott, akkor bármelyik az életben. 

Izgatottsága egyre nagyobb erőt vesz rajta, azonban ezzel párhuzamosan a félelem is szárnyra kap lelkében. Olyan szerencsétlennek érzi magát, miközben hallja maga körül a különböző szerszámok éles, búgó hangját, ahogy szétszedik az autót, illetve elpakolják még a legapróbb csavart is a garázsban, ügyelve arra, hogy minden a helyén legyen. Mint egy olajozott gépezet, úgy működik az egész. A lány pedig ámulva néz körbe a garázsban, miközben gondolatai ezerfelé cikáznak. Most látja igazán, mennyi munka is áll egy-egy sikeresen teljesített versenyhétvége mögött. Hogy mennyi áldozattal jár ezeknek az embereknek az élet, akik éjjel-nappal dolgoznak a csapatért. A versenyzőkért. Ezt csak olyan elhivatottsággal lehet csinálni, ami keveseknek adatik meg az életben. Megtisztelve érzi magát, amiért most itt lehet, köztük. 

Mindössze egy átlagos, külvárosi leányzó vagyok. Nem is értem, mit keresek itt. - Gondolja magában a barna szemű nő, azonban hamar összeszedi magát, amint megpillantja Daniel edzőjét, aki mosolyogva közeledik felé. Izgatottságában önkéntelenül is megigazítja magán a virágmintás, hosszú ujjú blúzt, illetve a sötétkék farmert, amit visel, és amelyhez fehér tornacipőket választott a mai napra. Sminkelni egyáltalán nem szeret, mindig is a természetesség jegyében élte mindennapjait és ezúttal sem szeretné meghazudtolni magát. Ezért sem öltözött ki túlságosan, vagy festette ki magát. Ha valaki szereti, akkor fogadja el olyannak, amilyen. Minden napját ebben a szellemben éli. Mert hisz az elfogadásban. Abban, hogy mindenki úgy jó, ahogy van és mindenki megérdemli az esélyt arra, hogy szeressék, függetlenül nemi identitástól, vallási hovatartozástól, kinézettől és minden egyéb dologtól, amivel meg lehet különböztetni a másikat. 

- Calypso, ugye? - Michael Italiano félve szólítja meg a tőle sokkal alacsonyabb, olasz származású hölgyet, aki látszólag mosolyogva, ám félve néz fel a pilóta trénerére, akit szintén “ismer” már valamennyire, hiszen ugyanúgy követi őt, mint a pilótát a közösségi médiában. Főleg, mióta megjelent az edző a TikTok felületén is, ahol olyan videókat oszt meg, amik nagyon érdekesek és olyan dolgokba engednek betekintést, amiket eddig rajongó nem láthatott, kezdve Daniel napi étkezési rutinjával, vagy a sisakja összeszerelésével, ami szintén az ausztrál szakember feladatai közé tartozik. 

- Igen, de szólíts csak nyugodtan Caly-nak. - Feleli a lány halkan, már-már alig hallhatóan, miközben szíve majd kiugrik a helyéről. Mégis igyekszik mosolyt erőltetni magára, holott egyértelműen erőt vesz rajta az izgatottság egy olyan formája, ami már kevésbé kellemes számára. Mióta vár már erre a pillanatra és most, hogy el is jön, nem tudja hirtelen, mihez kéne kezdenie magával. Túl sok kétely fogalmazódik meg benne másodpercek alatt, amit próbál elhessegetni tudatából, azonban azok túl erős szöget vernek fejében. Ennek ellenére próbál lazán bemutatkozni, kiemelve azt, hogyan szólíthatja a vele szemben álló, barna hajú, magas, izmos férfi. 

- Rendben. - Nyugtázza az ausztrál szakember, aki a pilótával régi és nagyon szoros barátságot ápol, tekintve, hogy mindketten egy helyről származnak. Kevesekben bízik meg Daniel annyira, mint Michael-ben. Emellett nagyon megbecsüli az edző munkáját, hiszen tényleg mindent megtesz érte a tréner. - Daniel most ér majd rá találkozni veled, úgyhogy elkísérlek az ebédlőbe. Ott tudtok majd beszélni. - Röviden vázolja fel az edző a tervet a lánynak, miközben aprót sóhajt és csak reméli, hogy a pilóta vendége ezt nem látja. Mert biztos benne, hogy nehéz percek előtt áll a lány, ha beszédre akarja bírni az ausztrál versenyzőt. Nagy erők árán szedte össze amúgy is a sportolót a pihenőjében annyira, hogy most ott üljön a megbeszélt helyen és várja a lányt. Túl sok volt Daniel Ricciardo számára ez a futam. Nem tudja megemészteni a csapatutasítást, amivel visszavetették a versenyzésben. Mert tudja nagyon jól, egy versenyző halála az, ha utasítják arra, hogy adja át a helyét a másiknak. Ő pedig élni akar és nyerni. Megmutatni, hogy a mezőny idősebb tagjai közé tartozva, is van esélye még a győzelemre. 

- Köszönöm. - A göndör hajú lány félve motyogja el az egyetlen szót, amivel hálát tud adni az edzőnek, amiért elkíséri a találkozó helyszínére. Michael int egyet a fiatal nőnek, aki ezt észrevéve, szó nélkül követi a nála több fejjel magasabb férfit. Elindulnak felfelé egy lépcsőn, hogy az emeleten aztán végig menjenek egy szűk folyosón, ahol megtalálja a pilóták pihenőihez vezető ajtót is. Ugyanakkor nem állhat meg itt, hiszen ezen túl jutnak el ahhoz a fotocellás bejárathoz, ami automatikusan kinyílik, ezzel beengedve a két újonnan érkezőt az amúgy zsúfolt, most mégis üres helyiségbe. Calypso érdeklődve néz körbe a helyen, ahol egy hosszú, fehér pult az, amit elsőre megpillant. Hirtelen csapják meg őt a kellemes illatok, így biztos lehet benne, hogy a pult mögött húzódó ajtón túl lelhető fel a csapat konyhája. Körbe mindenhol fekete asztalokat és székeket pillanthat meg, melyek egyikénél ott ül az a személy is, aki miatt tulajdonképpen itt lehet ma. 

Daniel Ricciardo hanyagul üldögél az egyik asztalnál, mialatt telefonját nyomkodja, ezzel terelve gondolatait a mai futamról. Hiszen sok öröme nem lehet mai teljesítményében. Hiába szokik hozzá egyre jobban és vonja irányítása alá az alatta dübörgő járművet, egyszerűen képtelen annál többet kiautózni belőle, mint amit a nagydíjon mutatott. Amivel nem lenne baj, elvégre ígéretes a tempója. Ugyanakkor édeskevés ahhoz képest, amit csapattársa tud ugyanazzal a kocsival. Emiatt érez csalódottságot. Problémái közepette pedig meg is feledkezik arról a kötelességről, amit Zak Brown aggatott a nyakába azzal, hogy pályázatot hirdetett meg az ő nevével fémjelezve. Habár el kell ismernie, kíváncsi rá, ki tervezte neki a sisakot, hiszen tetszik neki ez a vagány összeállítás, amivel elindulhatott a versenyen. Azonban jobban örülne, ha minderre egy másik alkalommal kerülne sor. Már a repülőn szeretne ülni, úton hazafelé. Ebben viszont éppen az a lány akadályozza meg, akit akkor vesz észre, amint feltekint telefonja képernyőjéből.

- Szia. - Caly nagyon halkan szólal meg, hiszen szíve nagyjából a torkában dobog, mialatt egyre közelebb lépked a tőle jó pár évvel idősebb férfihoz. Michael időközben magukra hagyja őket, hiszen lehetőséget akar adni a lánynak, hogy kicsit megismerhesse a pilótát. Akkor is, ha félti őt, tekintve, hogy a versenyző hangulata nem éppen a legjobb jelenleg, pedig Daniel alapvetően a világ legszerethetőbb emberei közé tartozik. Mindenesetre, bízik a legjobbakban. Mást nem tehet. 

- Hello. - Daniel elővarázsolja néhány pillanat erejéig legudvariasabb énjét, amint felkel a székről, amin eddig ült, hogy kezet nyújtson a leányzó felé. - Mi a neved? - Igyekszik némiféle lelkesedést mutatni, ugyanakkor nehezére esik. Ennek ellenére megkérdezi a lány nevét, hogy ha mást nem is, legalább ezt tudja róla. Ezalatt pedig nem fél végigmérni a fiatal nőt, akinek csinos ruhákba bújtatott formás alakja és különleges arca megragadja a pilóta figyelmét. Azonban mindez csupán néhány pillanat erejéig tart. Ettől Caly kissé elpirul. Nehezen tudja leplezni, mennyire zavarban is van igazából. 

- Calypso. - Feleli magához képest szokatlanul határozatlanul a barna hajú lány, elvégre nem ez a jellemző rá a mindennapokban tekintve, hogy olasz származásának jegyeit elég rendesen magán viseli. Erre példa lehet a kicsit sem csendes hanghordozás, amivel megszólal, vagy az észveszejtő kiabálása, ha éppen belelkesedik valami miatt. Akkor pedig mindenki meneküljön a közeléből, ha dühös, mert ott vége mindennek és kitör a harmadik világháború. - Calypso Rossi. - Valamelyest magabiztosságot erőltetve magára, csúsztatja bele vékony kezét a vele szemben álló srác tenyerébe, hogy aztán gyengéden rázzanak kezet egymással. Caly most méri végig a versenyzőt, aki pontosan úgy néz ki fehér, kapucnis felsőjében, fekete, koptatott farmerjében, illetve, a csapathoz hűen, papaya színű sportcipőiben, mint ahogy azt álmaiban elképzelte. Pont olyan tökéletes enyhén borostás arcával, szikár, izmos, magas testalkatával, illetve sötétbarna szemeivel, mint ahogy azt a tévéből is látni lehet.

- Mint a nimfának? - Daniel próbálja visszafogni magát, ám meghallva a leányzó nevét, nagyon kevés hiányzik hozzá, nehogy elfogja a nevetés. Nyugalom. - Normalizálni próbálja a benne tomboló késztetést, azonban nehezebb fába vágja fejszéjét, mint előzőleg gondolná. - Komolyan? - Amint sikerül nyugalmat erőltetni magára, visszakérdez, hogy egész biztosan jól értette-e a lány nevét. Nem tudja elképzelni, melyik szülő az, aki képes lenne egy nimfa nevét adni a gyermekének. Még akkor is, ha nem áll rosszul a göndör hajúnak, hiszen valóban elmehetne egy nimfának valamelyik régi, görög ókori mondában. A kinézete adott hozzá. 

- Igen. - A fiatal nő szeplős arcán azonban enyhe sértettség húzódik végig, hiszen nem tudja nem észrevenni a srác vonásaiban megbúvó hirtelen jókedvet, ami egész biztosan annak betudható, hogy elmondta a nevét. Mást nem tud elképzelni.  - Mi ezen olyan vicces? - Ezért sem képes leplezni, mennyire felidegesíti már most Daniel viselkedése. Habár bízik benne, hogy ez csak a kezdet nehézsége és kis idő múlva már önfeledten fognak beszélgetni az élet nagy dolgairól, illetve arról, amit a srác a legjobban szeret: a versenyzésről. Ha tudná, mekkorát téved. 

- Ugyan. - Hanyagul legyint egyet az ausztrál férfi, mialatt ismét helyet foglal a széken, amin eddig is ült. - Semmi. - Enyhe mosoly húzódik arcára, miközben int a lánynak is, hogy csatlakozzon hozzá. Caly közelebb húz magához egy másik széket, amire félve ugyan, de leül végül. Már éppen megszólalna ismét, azonban esélye sincs feltenni első kérdését, amiben arról érdeklődne, hogy érezte magát a pilóta a futamon. Mert Daniel nemes egyszerűséggel úgy dönt, hogy ismét elveszik érintőképernyős készülékének világában, nem törődve a lánnyal tovább. Az olasz nő egy rövid ideig csendben tűri ezt, hisz reméli, csak valami sürgős üzenete érkezik a fiúnak, ám egy idő után észreveszi, hogy a fiú csak az egyik közösségi oldalának platformját görgeti maga előtt, emiatt pedig másodpercek alatt válik feszültté. 

- Most tényleg ez lesz? - Ezt pedig nem is tudja magában tartani, éppen ezért teszi fel a kérdést, talán a kelleténél dühösebben, mint tervezte, hiszen indulatai közepette még az asztalra is rácsap. Erre képtelenség lenne nem felfigyelni, ezért irányítja barna pillantásait a sötét hajú férfi a vele egy légtérben tartózkodó leányzó felé. Meglepődik azon, milyen dühös tekintettel találkozik, amint felnéz okostelefonjából. Kissé szórakoztatja is. 

- Mi? - Emiatt kérdez csak vissza, hiszen nagyon kíváncsi, mi az, amin ennyire felhúzza magát a nimfa nevével megáldott lány. Daniel még csak nem is sejtheti, hogy a lánynak igenis sokat jelent ez a név, hiszen annak idején anyukája rengeteget mesélt neki a görög istenekről, mindezt az általa kitalált mesékbe öntve. Ezért bír nagy jelentőséggel Calypso számára a neve. Mert az anyukájára emlékezteti őt, aki nagy rajongója a görög mitológiának irodalomtanárként. Nem elég, hogy Daniel még látszólag ki is neveti érte, de még egy másodpercnyi figyelmet sem fordít felé, és ez az, ami igazán bántja a leányzót. Az ausztrál ennek ellenére élvezettel szítja fel a lángot, ami ha így folytatja, perzselő pokolként fog elégetni mindent maga körül. Még őket is. 

- Végig nyomkodod a telefonod? - Nem bírja tovább elnyomni magában azt a felháborodást, ami egyre erősebben ver tábort lelkében, ezért nem is fékezi magát. Kérdés formájában bukik ki belőle, mi a problémája, ugyanakkor a vele szemben ülő továbbra is karba tett kezekkel ül előtte, nem törődve azzal, mit mond a lány. - Tudod, ha már meghívsz valakit, mint a vendéged, lehet, annak az illetőnek jól esne, ha esetleg egy kis figyelmet is kapna tőled. - Caly mégsem adja fel és próbálja jobb belátásra bírni a vele szemben ülőt, viszont úgy érzi, mintha veszett fejsze nyele lenne az egész. Kezd benne szöget ütni a félelem, mely szerint lehetséges, hogy félreismerte a pilótát, vagy ami még fájóbb számára: minden, amit az ausztrál versenyző a külvilág felé mutat magából, nem több, mint holmi hazugság. Ha pedig így van, akkor minden eddiginél fájóbb leckét kap majd az élettől. 

- Minek figyeljek, ha te úgy sem szólalsz meg. - Daniel nemtörődöm módon felel, hiszen sosem viselte jól, ha valaki neki akarja osztani az észt. Elég sokat tapasztalt már élete során ahhoz, hogy tudja, mit hogyan csináljon. Erre most itt ül vele szemben egy lány, aki alig lehet több húsznál és ő akarja megmondani neki a tutit. Hát köszöni szépen, ő ebből nem kér. Főleg a mai futam után nem. Éppen eleget kapott már így is a verseny utáni csapatmegbeszélésen. Nyíltan senki sem mondja ki, de mélyen belül érzi azt a nyomást, ami felé áramlik a vezetőségtől. Tudja, hogy teljesítenie kell rövid időn belül, különben nagyon hamar ajtón kívül találhatja magát. Emellett nem tud mit kezdeni azzal, hogy a leányzó eddig egyetlen kukkot sem szólt hozzá. Habár lehet, mindez azért van, mert nem tudja, hogyan kezdjen bele abba, amit szeretne. Sokszor tapasztalja, hogy a rajongók, akikkel találkozik, leblokkolnak a közelében, amit nem tud hova tenni, elvégre ő is ugyanolyan ember, mint bárki más. Lehet, éppen egy kicsivel híresebb, azonban ez sem változtat azon a tényen, hogy mai napig ugyanaz a perthi srác, aki gyerekként a helyi gokartpályán szelte a kilométereket. 

- Megszólalnék, ha figyelnél rám.  - Caly nem marad adósa a srácnak, szinte azonnal visszavág neki, hiszen számára nem járja, hogy őt hibáztassa az ausztrál, amiért néma csend uralkodik közöttük. Ha érezné, hogy figyel rá, a lány már régen beszélgetést kezdeményezett volna. Ettől sokkal kellemesebb hangvételűt. Ugyanakkor nem maradt választása, mint elindítani ezt az időzített bombát, ami érzése szerint hamarosan robbanni fog. - Minek hívtál ide egyáltalán, ha utána meg ezt kapom? - Széttárva kezeit, tanácstalanul figyeli az ausztrál srác kifejezéstelen arcát, ami meg se rezzen. Mintha tényleg nem érdekelné ez az egész, ami szíven üti a lányt. Most először kezd el megfogalmazódni tudatában a gondolat, hogy hiba volt eljönni erre a találkozóra. Jobb lett volna, ha otthon marad a négy fal biztonságában. Ott kevésbé érik ilyen csalódások. 

- Nem én akartam, nekem elhiheted. - Erre pedig Daniel viselkedése rá is erősít, aki lazán rántja meg vállait, mialatt közli az igazságot a vele szemben ülővel. Nem is sejtheti azonban, hogy ezzel darabokra töri össze Calypso szívét. - Ti, rajongók azt hiszitek, minden olyan szép és csillogó ebben a világban. Hát nem. Zak erőltette ezt az egészet. - Lehet, a kelleténél kissé indulatosabban, feszültebben és dühösebben cseng a hangja, ugyanakkor a barna szemű versenyző képtelen már kontroll alatt tartani érzéseit. Úgy érzi, megfullad, ha nem adhatja ki magából a benne tomboló vihart, ami elpusztít mindent, ami vagy aki körülötte van. - Pedig a hátam közepére sem kívánom ezt a mai futam után. - Mivel jelenleg pedig egyetlen személy tartózkodik a közelében, minden rázúdul. Daniel közben észre se veszi, hogy a lány mogyoróbarna szemeit könnyek lepik el és csak nehézségek árán képes visszatartani a kicsordulni készülő, sós cseppeket. Erőszakosan törli meg szemeit, mialatt az egyik legpozitívabb tulajdonsága erőt vesz rajta: a céltudatossága, amivel megfogalmazza magában, mennyire szeretne eltűnni innen. 

- Tudod miért szeretnek téged annyian? - Calypso úgy dönt, hogy inkább a távozás lehetőségét választja, mert nem bírja elviselni a srácból áramló keserűséget és csalódottságot. Mintha most vágnák pofon, amiből alig tud észhez térni, akkora a sokk, ami éri kedvencével kapcsolatban. - Mert az emberek azt látják, mennyire pozitív vagy a legnehezebb pillanatokban, illetve még akkor is mosolyogsz, amikor éppen nincs jó napod. - Éppen ezért, mivel már úgy érzi, nem veszíthet semmit, mindent a pilótára zúdít, ami csak eszébe jut. Most döbben rá arra, hogy lehetséges, amit az emberek az internet világában magukról mutatnak, az nem több, mint a látszat. Hogy a valóság egészen más és a kettőt nem nehéz összemosni. Lehetséges, hogy az emberek inkább csak ahhoz a képhez kötődnek egy-egy kedvencük kapcsán, amit a social média által felépítenek magukban. Caly mégis szeretné azt hinni, hogy mindez csupán egy rossz álom és mindjárt felébred belőle. Azonban megrázva fejét, sem történik semmi változás. - Emellett tehetséges vagy, nagyon. Benned van, hogy egy nap még bajnok leszel, hiába dolgozik ellened az idő. Én hiszek benned.  Hittem. Most viszont azt kell mondanom, hogy mindened hamis. Különösen a mosolyod. - Szentimentálisan hangzik, mégsem válogatja meg szavait. Már nem látja értelmét. Mert hisz benne, hogy az emberekről sokat elárul a mosolya, vagy a tekintete és ez a pilóta esetében sincs másképpen. - Úgyhogy azt hiszem, én most megyek is. Hülyeség lenne tovább maradnom. - Ezért érzi úgy, hogy el akar tűnni innen, minél előbb. Menekülni szeretne. Mert az, amit lát, túlságosan nagy csalódást jelent neki ahhoz, hogy tovább állja az ausztrál versenyző keserű pillantásait. Emiatt dönt úgy, hogy magához véve fekete, bőr hátizsákját, mindent maga mögött hagy. Hátat fordítva a döbbent pilótának, hangosan csapja be maga után az ebédlő ajtaját. Egyetlen célja van, hogy mielőbb kijusson innen. Rohamos léptekkel fut lefelé azokon a lépcsőkön, amiken nem is olyan régen feljött. Akkor hihetetlenül boldog volt. Most viszont mérhetetlen szomorúság uralkodik el benne, mialatt nem törődve az őt vizslató, kíváncsi tekintetekkel, elhagyni készül  a motorhome-ot. Már éppen kilépne az ajtón, ám valami megzavarja őt. 

- Caly. - Meghallva nevének becézett formáját, amit csak a pilóta edzőjének árult el, a lány nehezen leplezi döbbenetét. Most vagy a véletlen műve, hogy az ausztrál férfi így szólítja, vagy Michael beszélt vele erről és onnan tudja. Bármelyik is, szívfájdító számára, mert annyira hozzánőtt ez a név, hisz mindenki, aki fontos neki, így hívja őt. Most mégsem esik jól hallani ezt a férfi szájából. Megtorpan a gyors léptekben, azonban nem fordul meg. Nem akar ismét szembenézni vele. - Várj, igazad van. - Daniel óvatosan sétál egyre közelebb és közelebb a leányzóhoz. - Sajnálom, csak… - Hogy aztán kezét óvatosan fonja az olasz nő csuklója köré, ezzel elérve, hogy végül Caly felé forduljon. A mogyoróbarna íriszek még most is könnyektől csillognak, ugyanakkor megkönnyebbül a leányzó. Mert reménykedik benne, hogy ez a pilóta igazi személyisége. Nem az, amit eddig mutatott felé. - Ne haragudj, de ma minden olyan elbaszott. - Daniel mélyről jövő, nehéz sóhajt enged ki magából, mialatt próbálja eltakarítani a hurrikán által okozott romokat, melyekért teljes mértékben ő a felelős. Tudja nagyon jól, kár lenne tagadnia. Éppen ezért beszél most teljes őszinteséggel a lánnyal, hátha az megenyhíti őt, ezáltal jóvá teheti a viselkedését. 

- Sok ez a nap, ugye? - El is éri a várt hatást, elvégre Calypso vonásaiban a megenyhülés jelei mutatkoznak. Most először húzódik mosoly a leányzó arcára találkozásuk folyamán, amitől Daniel háborgó lelke is megnyugszik egy kicsit. Emellett jól esik neki az olasz szépség kérdése, hiszen alig akadnak olyanok, akik megkérdeznék tőle vagy érdeklődnének felőle. Éppen ezért szeretné megbecsülni az ilyen pillanatokat. Hiszen ritkán adódnak meg neki, akárcsak az a bizonyos fehér holló. - Mondhattad volna. Megérteném. Nehogy azt hidd, hogy nekem szimpatikus volt a csapatutasítás, amit veled szemben alkalmaztak. Én hiszek abban, hogy mindenki erőből érje el, amit szeretne. - A lány maga is szem- és fültanúja volt annak a csapatrádiónak, amivel hátrébb helyezték a sorrendben ausztrál kedvencét. Ez pedig cseppet sem volt szimpatikus neki. Mert hiába diktálta azt az istálló érdeke, hogy lépjék meg ezt, mégsem érzi jogosnak, ami történt. Ezért nem fél kifejezni, mit gondol erről. - Nem adták meg neked a lehetőséget és ez nagyon nem igazságos. Nem így kellett volna lennie. - Alig láthatóan csóválja fejét, amint megfogalmazza legnagyobb problémáját a csapat döntésével kapcsolatban. Nevezetesen azt, hogy az előtte álló srác még csak lehetőséget sem kapott arra, hogy megmutassa, ő is képes ugyanarra a versenytempóra, mint brit csapattársa. 

- Tényleg nem. - Sóhajt halkan az ausztrál, amint felfogja, milyen gondolatok is hagyták el előbb beszélgetőpartnere felettébb csábító, telt ajkait. Végre valaki, aki látja őt is ebben az egész rendszerben és nem csak egy olyan tárgyként tekint rá, amit bármikor félre lehet állítani, ha útban van. - Én is meg tudtam volna csinálni, ha hagynak, de nem, nekik minden áron bele kellett szólniuk. - Kiadva magából keserűségét, valahol megkönnyebbül, amíg a lány teljesen biztos benne, hogy így lett volna, ha lehetőséget kap a pilóta. Daniel megmutatta volna, mire képes igazából. Mert sokkal több van benne, mint amit eddig engedtek neki megmutatni. Ha nem hinne ebben, nem is lehetne igazán a rajongója. - Ne haragudj. Rajtad vezettem le a feszültséget, pedig nem érdemelted meg. - Daniel végül megteszi a legnehezebb lépést a leányzó felé, vagyis bocsánatot kér, amiért annyira minősíthetetlen módon bánt vele odabent, az istálló épületében és csak bízik benne, hogy az olasz nő elfogadja a bocsánatkérést. 

- Nincs semmi baj. - Calypso újfent elmosolyodik, először őszintén, mióta találkoztak nem olyan régen. Szíve másodpercek alatt enyhül meg és hiába bántotta meg őt korábban az autóversenyző, mégis képes félretenni a benne tomboló ellenérzéseket. Elfogadás. - Mantrázza magában azt, amiben a legjobban hisz. Ezután képes csak folytatni mondanivalóját. - Megértelek, tényleg. - A fiatal nő mélyen belül sokat habozik ezen, azonban kívülről nem úgy tűnik, ezért Daniel betudja az olaszok közvetlenségének azt, amilyen hirtelen öleli át a lány őt. Elmosolyodik a gesztuson, hiszen másra sem vágyott a futam után, csak egy kis nyugalomra és megértésre. Most, a lányt visszaölelve, pontosan ezt érzi. Mintha minden a helyére kerülne egyetlen pillanat alatt. Ezt pedig ennek az apró teremtésnek köszönheti, aki hatalmas szívvel rendelkezik. Biztos ebben, hiszen tényleg nagyon csúnyán viselkedett vele, a leányzó mégis képes kedvességgel fordulni felé. Meg sem érdemli ezt, mégis hálás a lánynak. Mérhetetlenül hálás. Ezek után nem is kérdés, hogy rááldozza azt a pár órát délutánból, ami maradt még neki, mielőtt hazautazna, maga mögött hagyva a futamon történteket. Mert olyan most, mint egy elesett oroszlán, ami, ha meggyógyul, mélyebbet harap majd. Megrázza magát és vissza fog térni, akkor pedig mindenkit maga mögött hagy a pályán. Ezzel az elhatározással a fejében szakad el a lánytól. 

- Nem indíthatnék esetleg tiszta lappal? - Daniel nagyot sóhajtva, teszi fel a kérdést, reménykedve abban, hogy még nem szúrt el mindent. Mert a lánynak abban igaza volt, hogy tényleg próbálja mindenben a pozitívat keresni, vagy egy csalódás után előre nézni. Azonban neki is akadnak nehéz pillanatai, mint ez a mostani is. Ilyenkor próbál minden olyanból erőt meríteni, ami feltölti őt. Mint például a rajongók szeretete. Ez segíti hozzá őt ahhoz, hogy tovább tudjon lépni és legalább akkora küzdőszellemmel beülni az autóba a következő hétvégén, mint az előtte lévő összes többin. Ezért is fogja el akkora bűntudat, ha belegondol, milyen bántóan szólt a lányhoz, aki csak azért utazott el a futam helyszínére, hogy őt láthassa. Szeretné helyrehozni a dolgokat. Mert nem akarja, hogy a lány csalódásnak élje meg a mai napot. Éppen elég, hogy az ő napja már az. 

- Nem is tudom… - Calypso kapva kap a kínálkozó lehetőségen, hogy egy keveset visszaadjon abból, amit kapott. Természetesen mindezt visszafogott módon, egy elfojtott mosollyal az arcán teszi. Azonban érzi, hogy nem hagyhatja ki a lehetőséget. - Ezen még el kell gondolkodnom. - Látványosan gondolkozik el, ám mélyen belül pontosan tudja, már régen megbocsátott a pilótának. Tulajdonképpen nem is tud rá haragudni igazán. Főleg most nem, hogy megtudja, mi áll viselkedésének hátterében. Megismerve a kételyeket, melyek Daniel lelkében nyugszanak, képes együttérzően reagálni az ausztrál rögtönzött kiborulására. Mert rájött már ő is, hogy mindez nem felé irányult, egyszerűen csak ő volt éppen akkor a pilóta közelében, mikor a düh, mint olyan, kitört belőle. 

- Légyszi. - Daniel bevetve legszélesebb vigyorát, illetve mellé azokat a csokoládébarna szemeket, amikkel most úgy néz a lányra, mint a világ legcukibb kiskutyája, reménykedik abban, hogy meg tudja enyhíteni az olasz nőt. Ha tudná, hogy már régen sikerrel járt és mindez csak arról szól, hogy a lány egy kicsit húzza az agyát. Mert nem gondolhatja a pilóta, hogy megúszhatja büntetlenül a dolgokat. Szenvedj egy kicsit te is. - Gondolja magában a fiatal nő, elvégre megérdemli. 

- De csak mert olyan szépen kérted. - Azonban nem játssza sokáig ezt a játékot. Helyette kifejezi, hogy tulajdonképpen már akkor megbocsátott neki, amikor utána jött és megfogta a karját. Már akkor érezte, hogy nem lehet igaz az, amit az ebédlőben tapasztalt a srác közelében. Valaminek kellett lennie mögötte és nem is tévedett nagyot. Mindenre választ kapott az elmúlt percekben és ez bőven elég ahhoz, hogy elengedje a közelmúlt sérelmeit a messzeségbe. 

- Nem hiába, nem lehet nekem ellenállni. - Ez pedig nem is nehéz, hiszen a közelében lévő srác tesz róla, hogy a nemrég még keserűségbe burkolózott hangulat most sokkal oldottabbá, vidámabbá váljon. Ehhez pedig nem kell mást csinálnia, mint önmagát adnia. Széles mosollyal az arcán szólal meg ismét, amitől a lánynak azonnal nevethetnékje támad. Nem is bírja visszafogni magát. Talán nem is akarja. Ez a megnyilvánulás már sokkal jobban közelít ahhoz a “valósághoz”, amit kifelé mutat magáról a pilóta. Kérdés, hogy ez megegyezik-e azzal, ahogy a mindennapokban éli az életét az ausztrál, vagy megint álarcot visel. Csak reménykedni tud benne, hogy az előbbiről van szó. 

- Mindjárt visszafordulok. - Calypso azonban nem akar túl sokat rágódni kételyein. Ha más nem, legalább ma estére igyekszik elengedni a baljós gondolatokat és kiélvezni mindazt, ami jelenleg megadatik neki. Elvégre tudja, hányan vágynak jelenleg a helyében lenni. Szerencsésnek érzi magát, amiért itt lehet. Mérhetetlenül nagy mázlistának, miközben hálát ad a sorsnak, amiért annak idején legyőzte félelmeit és jelentkezett arra a pályázatra. Mindeközben próbál komoly képet vágni, ám nem megy neki sokáig. Hirtelen kacagja el magát, ami tovább fokozza az amúgy is kedélyes hangulatot közöttük. 

- Jó-jó. - Daniel védekezően emeli fel kezeit, ezzel jelezve, hogy részéről vége a pillanatnyi showműsornak. - Abbahagytam. - Nevetve, karolja át a leányzó vékony testét a lapockája körül, így indulnak el vissza. Calypso eleinte furcsának találja a helyzetet, kissé feszeng is, azonban olasz származása révén hamar leküzdi ezt. Inkább élvezi a pillanatot. Mert a carpe diem, mint eszme, nem áll tőle távol. Most is ennek hódol, ezért sem húzódik el az ausztráltól, akinek közvetlensége most kezd kibontakozni ismét. 

- Én is így gondoltam. - A leányzó néhány másodperc erejéig néz fel a fölé magasodó versenyzőre, hogy vigyorogva fogadja el a srác megadását, ezzel elismerve, hogy ő nyert ebben a felettébb izgalmas csevejben. Hamar sétálnak vissza az ebédlőbe, ahol Daniel megkéri a bent lévő szakácsot, hogy hozzon ki nekik egy-egy adaggal a mai menüből, ami nem más, mint gyros salátaágyon. Mellé kér két gyümölcslevet is, amit hamarosan fel is szolgálnak nekik. Caly hálásan tekint a pilótára, hisz nem akarta elismerni, de nagyon éhes volt már. Daniel pedig mintha csak a gondolataiban olvasna, rendelt neki is vacsorát. Evés közben sokkal könnyebben, természetesebben kezdenek el beszélgetni egymással, így nem meglepő, hogy egy órával később még mindig tőlük hangos a helyiség. 

Ahogy a lány figyeli a pilótát, aki éppen olyan nagy lelkesedéssel mesél neki arról, amit igazán szeret csinálni, vagyis a vezetésről, Caly rájön, hogy az a mosoly, amit előtte hamisnak hitt, tulajdonképpen egy erős ember mosolya. És ami még ennél is fontosabb: nagyon is valódi.