1. Az írók jogaiért

Sziasztok!

Sokat gondolkoztam azon, hogy ezt meg merjem-e osztani, főleg az erős hangvétele miatt, viszont úgy érzem, a mai világban még valahogy nagyon nem csengett le a lopás, mint olyan jelenség akár bloggeren, akár a wattpad felületén. Mivel mostanság az utóbbi felületen voltam aktívabb, ott tapasztalhattam meg mások által, illetve saját bőrömön is a problémát, aminek nem kéne jelen lennie egyáltalán az írók, vagy bloggerek között. Mert erre nincs egyáltalán mentség. Éppen ezért született meg ez a bejegyzés. Nem tudom, mit fogok elérni vele. Lehet, hogy semmit. Ugyanakkor mégis vállalom, amit itt leírok, hiszen legalább szót emeltem egy olyan probléma ellen, ami előtt sosem fogok fejet hajtani. Ha egyedül is, de megpróbálom felvenni a harcot ezzel szemben. Viszont, ha mégsem vagyok egyedül, és ha már egy emberben sikerül valamit elérnem ezzel kapcsolatban, már megérte. 

Az írók jogaiért

„Minden írónak joga van a saját ötleteihez.”

Régóta vagyok tagja az írók közösségének, olvastam már számos nagyon tehetséges szerzőtől, illetve én is hagytam már egy-két kisebb nyomot magam mögött az írás világában. Ezáltal elmondhatom, hogy nem kevés dolgot éltem már meg itt. Boldogot, és szomorút egyaránt. Az egyik, ami nem érintett jól, amikor megláttam máshol azt, amivel én dolgoztam órákon keresztül. Miközben másnak csupán egyetlen kattintás volt átvenni tőlem mindazt, amiért én dolgoztam meg. Ami az én ötletem volt. Mostanában pedig ismét látom, hogy a lopás jelensége felütötte a fejét. Én pedig nem fogok fejet hajtani egy olyan dolog előtt, amivel, teljességgel nem értek egyet. Most pedig azokhoz fordulok, akik minden ok nélkül elveszik azt, amiért más dolgozott meg. Te, aki elveszed más szellemi termékét. Miért teszed? Miért lopod el azt, amivel más dolgozott meg? Nincs tőle lelkiismeret furdalásod? Miért teszed ezt meg bűntudat nélkül mással? Jó érzés más tollával ékeskedni? Belegondoltál abba, mit érezhet a másik, amikor szembesül a lopásoddal?

Az utolsó kérdésre megadom a választ. A többit találd ki te. Tudod, mit érez olyankor az az ember, aki időt és energiát nem spórolva álmodta meg azt, amit te elvettél? Segítek. Nagyon nagy csalódást, dühöt, tehetetlenséget és haragot. Mert, aki elkezd írni, általában nem csak magáért teszi. Hanem, mert segíteni akar, hogy mások jobban érezzék magukat. Mert bízik másokban és bízik abban, hogy amit megalkot, azt tiszteletben tartják, hogy az övé. Te pedig ezeket semmibe veszed. Viszont elárulok még egy titkot. Ha olyan terveid vannak, hogy egyetemre járj, diplomát szerezz, ott a legnagyobb hiba, amit elkövethetsz, az a plágium, azaz a lopás. Ha forrásmegjelölés nélkül írsz bele valamit a szakdolgozatodba például, ezzel elfogadva, hogy az a tiéd, miközben az a gondolat nem tőled született meg. Ugye, milyen rosszul hangzik? A következmény még rosszabb. Mert azonnal visszadobják a szakdolgozatot, elesel a lehetőségtől, hogy államvizsgára mehess, és vannak olyan egyetemek, ahol ezért fegyelmi eljárás is kerekedhet az egészből. Nem éri meg lopni, mert a való életben tétje is van az ilyennek. Az írásban tétje nincs, viszont rengeteg elárul rólad, ha megteszed. Illetve sosem mosod le magadról. Felteszem ezen a ponton az utolsó kérdésemet neked, megéri?

Most pedig minden íróhoz szólnék, aki elítéli a lopást, és tenni szeretne ellene valamit. Mert én hiszek benne, hogy tehetünk azért, hogy megszűnjön ez a jelenség. Ha szót emelünk ellene, felhívjuk a figyelmet arra, hogy ez egy borzasztó dolog, és kihangsúlyozzuk, hogy ezáltal valakit ki tudunk rekeszteni az írói közösségből. Nem tartom magam olyan embernek, aki szeret a végletekhez fordulni, éppen ezért próbálom megfogni már a legelején a dolgokat. Hiszen számomra ez a kampány, mint megelőzés jött létre. Szeretném, ha minél több emberhez eljutna ez a kép, hogy lássák, akikben felmerül a gondolat, hogy miért nem éri meg lopni. Ebben viszont a segítségetekre lenne szükségem. Szeretnék megkérni mindenkit, aki egyetért velem, hogy ossza meg minél több helyen ezt a képet, hogy terjedjen. Szeretnék elérni egy olyan írói közösséget, ahol a lopás, mint gondolat sem merül fel senkiben. Mert az más, ha valaki hasonló alapötlettel dolgozik, mint a másik, de ugyanabból az alapötletből ezerféle egyedi dolgot létre lehet hozni. Ugyanakkor semmiképpen sem tolerálható, ha valaki engedély nélkül egy az egyben átveszi a másik munkáját, amire az adott személy rengeteg időt áldozott. Ha hiszel benne, tarts velem! Mert együtt sikerülhet megteremteni egy lopástól mentes közösséget.

„Mert nem tudhatod, mennyi időt áldozott arra, hogy megírja azt a részt, megálmodja azt az idézetet, vagy megszerkessze azt a képet.”