24/08/2021

9. Búcsúcsók

 Sziasztok! 


Nézegettem a blogot a napokban, hogy milyen bejegyzéssel kellene érkeznem és rájöttem, hogy a három részes autóversenyzős novellám utolsó részével még rendesen adós vagyok azoknak, akik valamilyen véletlen folytán itt olvasnák a novellát. Úgyhogy ezt most pótlom is. Illetve hamarosan érkezem egy másik bejegyzéssel is, ami már kicsit komolyabb témát feszeget, de írással kapcsolatos. Az igazság az, hogy gondolkoztam ezen a tíz címes bejegyzésen, de rájöttem, hogy egyelőre nem szeretném még kiadni, miket fogok írni, hiszen én magam sem tudom, hogy mit tudok majd mindebből megvalósítani. Ígérgetni meg nagyon nem szeretnék. Ezért ez a dolog egy darabig tolódik még, viszont cserébe igyekszem más bejegyzéseket hozni, akár személyes, akár írás kapcsán. Abban viszont bízom, hogy lesz olyan, akinek tetszeni fog ez a novella. Illetve igyekszem majd idővel más világokba is átnyergelni, mint a foci és néhány saját írás is. Meglátjuk, mi jön össze belőle. 🤔 Nagyon szép hetet kívánok Nektek! 💙


Búcsúcsók


[Harmadik rész]

Nem hagyhatsz itt búcsúcsók nélkül.


Nagy csend honol végig Budapest egyik legnépesebb kerületének szinte kihalt utcájában, ahol a lemenő Napot már leváltja a Hold fénye, miközben a csillagok ragyogják be a sötét égboltot. Csendes külvárosi, kis utca ez rendezett házakkal, néhol egy-egy nagyobb facsemetével. Ebben az utcában parkol le végül egy bérelt autó, ami közel sem olyan méregdrága, amihez annak sofőrje hozzászokhatott az elmúlt években. Azonban a mai napon kivételt kellett tennie, hogy ne keltsen feltűnést, ezért bérelt egy helyi viszonylatban átlagos kocsit. Csenge és Lando már az elköszönéshez készülődnek, miután a brit autóversenyző úgy dönt, hazakíséri az érdeklődésének középpontjában álló lányt. Kiszállva az autóból, mindketten csendbe burkolóznak, hisz egyikük sem szívesen gondol az előttük álló pillanatokra, melyek a búcsú idejét jelentik számukra. Nem akarják elengedni a másikat, hisz ki tudja, mikor találkozhatnak majd újra. 

- Köszönöm az estét. - Végül a lány az, aki megtörni kényszerül a némaság jótékony burkát, ami körülveszi őket. Nagyot sóhajt, mialatt közelebb sétál a pilótához, aki egyik lábáról a másikra lépked helyben, kezeit pedig zsebeibe mélyeszti. Lando akkor tér észhez, mikor maga előtt pillantja meg a tőle kissé alacsonyabb nőt, aki érdeklődve fürkészi őt kék szemeivel. Nem lehetek ennyire zavarban. - Gondolja magában a brit versenyző. - Remekül éreztem magam veled. - Csenge színt vall a közös percek után maradt érzésekről, melyek benne tombolnak, miután megköszöni a lehetőséget, hogy együtt tölthette a napot a brit sráccal. - Annyira jó volt. - A fiatal nő kissé félszegen, ugyanakkor apró mosollyal az arcán ecseteli, mennyire csodálatos volt ez a pár óra életéből. Abban biztos, hogy bármi is történik ezek után, ezek az emlékek örökké a legszebbek közé fognak tartozni egész életében. Mindaddig, amíg él. 

- Talán megismételhetnénk majd. - Lando mosolyogva lép közelebb a lányhoz, majd megfogva annak vékony kezét, gyengéden húzza őt magához. Csenge nem tiltakozik, boldogan simul hozzá a pilóta izmos, kidolgozott testéhez, miközben karjait a srác nyaka köré fonja. Más esetben biztosan félne ekkora lépést megtenni egy fiú felé, most viszont annyira biztos minden egyes mozdulatában. Hirtelen annyira természetesnek tűnik minden. Lando mellett nem kell agyalnia és ez az egyik, amit nagyon szeret benne a lány. - Nem gondolod? - A brit srác kezeit a lány vékony csipőjére helyezi, ezzel még közelebb vonva őt magához. Nehéz felismerés ez számára, de be kell vallania, hogy szinte már fizikai fájdalmat jelent neki elengedni a fiatal nőt. 

- Dehogynem. - Ezért könnyebbül meg Lando, amint meghallja a választ, mely azon a csilingelő hangon jut el hozzá, amit egyértelműen a fiatal nőhöz tud társítani. - Nagyon is. - Motyogja a leányzó enyhén zavartan. Mérhetetlen boldogság járja át a srác lelkét, ha arra gondol, hogy nem csak ő érezte magát olyan jól a randin, hanem a nő is. Ezek szerint még a kisebb féltékenységi rohama sem tudja elijeszteni a magyar lányt. Lando most sem érti teljesen, mi ütött belé, amikor téves dolgokat feltételezett róla, ugyanakkor mérhetetlenül hálás Csengének, amiért ezt követően nem állt fel az asztaltól és hagyta őt magára, holott megérdemelte volna. Ez az egyik oka annak, amiért úgy gondolja, a lány nagyon is különleges. Nem engedheti el csak úgy. 

- Neked is az jutott eszedbe, ami nekem? - Egyik kezét felemelve a lány derekáról, a lány arcához nyúl, hogy elsöpörjön pár rakoncátlan tincset. Szabadon szeretné látni az enyhén szeplős, kissé pirosas arcot, ami megbabonázza őt, miközben elmereng azon a pillanaton, amikor hasonló közelségben voltak legutóbb. Akkor nem alakultak úgy a dolgok. Még most is átkozza azokat a turistákat, akik legjobb perceikben zavarták meg őket. Nem is értette, mit kerestek ott éppen akkor, de abban biztos, hogy időzíteni jól tudtak. Utálta őket érte. Most viszont nincs itt a közelükben senki és semmi, ami megakadályozhatná őket.

- Mármint? - A leányzó mélyen belül sejti, mire gondolhat a vele szemben álló, azonban nem adja meg neki azt az örömet, hogy egyből a lényegre térjenek. Hihetetlenül élvezi húzni a srác agyát, ezért nem is fogja vissza magát. Ártatlan kérdéssel felel, ami nem kicsit idegesíti a pilótát, ugyanakkor legalább annyira vevő is rá. 

- Be kéne pótolni, ami a budai várnál kimaradt. - Miközben Lando kifejti, mire is gondol valójában, apró gesztus gyanánt simít végig a lány arcán, ujjai pedig “véletlenül” érintik a lány ajkait is, de csak futólag. Mintha a mézesmadzagot húzná el a magyar nő előtt. Csenge nem tudná ennél megfelelőbben leírni a dolgokat. Valami olyat érez, amit eddig még sosem. Ez a megmagyarázhatatlan érzés pedig a vágy. Égetően szeretné, ha átlépnék a falakat, amiket a mai nap folyamán fokozatosan bontottak le egymásról. 

- Azt mondod? - Halkan suttogja a szavakat a lány, hisz teljesen erőtlenné válik attól, amit a srác tesz fele. Annyira könnyedén veszíti el az eszét a közelében. Megbabonázza őt, ami egyszerre ijesztő és mérhetetlenül élvezetes érzés a számára. Bárhogy is történik, sosem akarlak elfelejteni. - Gondolja magában a nő. Mert ahhoz már most túlságosan közel került hozzá a fiú, hogy csak úgy eltörölje az emlékeket, amik már hozzá kötik őt. Nem is akarja. Sokkal inkább szeretne még több emléket hozzáadni azokhoz, amiket jó mélyen elraktározott a lelkében, és csak remélni tudja, hogy Lando is így érez velük kapcsolatban. 

- Azt. - Erősít rá a brit pilóta mondandójára magabiztosan. - Nem hagyhatsz itt búcsúcsók nélkül. - Már majdnem elhiszi, annyira tökéletesen adja elő a szomorú, cserben hagyott srác szerepét a brit pilóta. Csenge azonban nem dől be neki, habár megmosolyogja, ami elhangzik tőle. Még, hogy búcsúcsók. Azt ki is kellene érdemelned. - Szólal meg a lány fejében a kis, belső hang, amit azonnal elhesseget. Mélyen belül ugyanis legalább annyira vágyik arra a csókra, mint a srác. Szinte már éhezik rá. Tudni akarja, milyen megérezni azokat a csábító, telt ajkakat a sajátján. 

- Miért ne tehetném meg? - Mégis inkább a visszakérdezés lehetőségét választja, hisz égeti a kíváncsiság, hova vezetheti őket ez a kisebb adok-kapok, ami kettejük között kezd kialakulni. Lando mellett még ez is annyira szívből jövőnek és természetesnek hat. Mintha ezer éve ismernék egymást, éppen ezért is meri elengedni magát az angol srác közelében. A leányzó számára azonban az a legmegdöbbentőbb, hogy a pilótának elég volt mindössze egyetlen közös délután ahhoz, hogy mindezt elérje nála. Teljesen felforgat benne mindent, de a lehető legjobb módon. Sokan mondják, hogy mindenkinek van egy másik fele. Egy jobbik. Csenge most úgy érzi, neki Lando ez a jobbik része. 

- Túl jóképű és sármos vagyok ahhoz, hogy kihagyd ezt a lehetőséget. - Hatalmas vigyor szalad végig a brit pilóta arcán, ahogy elhagyják ezen szavak a száját. Még valahol el is hiszi magáról, habár mélyen belül sokkal inkább tartja magát egy átlagos srácnak, mint annak, amit elmond most magáról. Mindenki azt hiszi, csak azért, mert autóversenyző, bomlanak utána a csajok, holott, ha így is van, nem egyszerű számára a helyzet. Talán éppen a foglalkozásával járó hírnév miatt. Most is nagyot kockáztat azzal, hogy a magyar lányt ilyen közel engedi magához. Holott még nem tud róla eleget, ennek ellenére is bízik benne. Annyira ártatlannak látja a leányzót. Ezúttal talán megéri vállalni a kockázatot. Érte. 

- Meg nagyon szerény is. - Csenge képtelen leplezni jókedvét, vagy talán nem is akarja, mindenesetre egy jóleső nevetés szakad fel belőle, ahogy felfogja, mennyire nincs köze a fiúnak ahhoz a melléknévhez, amit az előbb kimondott. Azonban a lány is sejti, hogy mindezt csak az ő szórakoztatásáért csinálja a fiú, méghozzá nagyon ügyesen. Csenge ugyanis nagyon régen érzett magában akkora vidámságot, mint most. Ez pedig egyedül Lando Norris érdeme. 

- Azt ki is felejtettem. - Gondolkodik el látványosan a fiú, holott pontosan tudja, hogy alapvetően helyén van az ítélőképessége saját magáról. Ennek ellenére nem hátrál meg. Belemegy a játékba, ami kettejük között folyik most, és aminek nagyon kíváncsi a végkimenetelére. Habár neki szilárd elképzelése van arról, mi fog történni, ha rajta múlik. - Jó, hogy eszembe juttattad. - Ugyanakkor még vár a megfelelő pillanatra. Helyette színpadiasan ad hálát a lánynak, amiért még a szerény jelzőt is ráhúzza, ezzel teljessé téve a róla alkotott kép leírását. 

- Milyen hülye vagy. - A magyar leányzó kendőzetlen őszinteséggel ad hangot annak, amit gondol, azonban először saját anyanyelvén teszi ezt meg, elfeledkezve arról, hogy partnere nem érti azt. Nem véletlen néz rá Lando úgy, mint aki földönkívülit látna. Túlságosan zavarodott. Olyan érzése van, mintha a lány elátkozná őt. Csenge nem bírja tovább, kacagva fordítja le mondandóját angolra, ami más esetben lehet, sértené a brit pilótát, most viszont ő sem bírja nevetés nélkül, miután megérti, mit mond a lány. Valahol még igazat is kell adnia neki. 

- De ez tetszik neked, nem? - Kérdez rá Lando most már nyíltan a dologra, még ha játékosság is hallatszik ki hangjából. Nagyon reménykedik abban, hogy nem fogja elutasítani a lány, hisz ki tudja, lehet, hirtelen megijed attól, mi várna rá mellette, vagy még nem biztos az érzéseiben. Nem is sejtheti, mekkora tévúton jár, elvégre a vele szemben lévő  már mióta vár erre a pillanatra. Ezek után pedig nem is kérdés, mit fog a barna hajú szépség felelni erre a kérdésre. Mert nem mondhat mást, csak az igazat. 

- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. - Csenge válasza nem annyira lepi meg az angol srácot. Éppen ellenkezőleg. Az a sejtelmesség, amivel megszólal, csak még vonzóbbá teszi számára a fiatal nőt. Nem tud neki ellenállni, ezért kezdi el pásztázni a vékony, rózsaszínes ajkakat, amik annyira csábítják őt. Majd ismét a lány zavaros, óceánszínű szemeibe néz. Most jön el az ideje. Tudja. Érzi, ha most nem ragadja meg a lehetőséget, talán örökre bánni fogja. Lando pedig nem akar semmit megbánni ebben az életben. Mindig is ebben a szellemben töltötte a mindennapjait. Ezért sem vár tovább azzal, hogy megcsókolja a lányt. Annyira akarja már. Mindent akar belőle és még annál is többet. 

- Nekem te tetszel, Csenge. - Hirtelen vált komolyra a pilóta, ezzel jelezve, hogy ezúttal nem viccel. Vonásai meggyengülnek a leányzó közelében, ahogy felé közelít. Félve, mégis óvatosan hajol hozzá közelebb, ami ellen nem érkezik tiltakozás. - Túlságosan tetszel ahhoz, hogy hagyjalak csak úgy elmenni. - Ezekkel a szavakkal szünteti meg végül Lando a távolságot, hogy aztán ajkaik egy jóleső csókban fonódjanak össze. Csenge hirtelenjében fel sem fogja, hogy mi történik, aztán feldolgozva a tényt, hogy Lando őt csókolja, viszonozza a gesztust. Enyhén elnyílik szája, ezzel engedve a fiúnak, hogy elmélyítse csókjukat. Lando kimondhatatlanul élvezi a lány ajkainak puhaságát, illetve szájfényének epres ízét, miközben nyelveik tüzes táncot járnak egymással. Csenge szíve pedig majd kiugrik a helyéről, mialatt gyomrában a pillangók újfent szárnyra kapnak, ma már nem először a fiú közelében. Próbálja felvenni a ritmust a srác enyhe mohóságával, amivel újra és újra a leányzó ajkai után kap. 

- Felhívsz majd? - Miután a levegő hiánya miatt szétválnak egymástól, Csenge az, aki először megszólal, szinte alig hallható hangon, pihegve. Kék szemei boldogságtól csillognak, ahogy a brit fiúra néz, akiben hasonló érzések tombolnak, mint a lányban. Annyira új és intenzív Lando számára minden, ami a nőből árad felé. Nem beszélve arról, hogy teste és lelke egyaránt reagál a csókra. Jóleső melegség árad szét benne, ha a néhány másodperccel ezelőtti pillanatokra gondol. Még többet akar ebből. Többet, mint amit jelenleg kaphat. 

- Mindennap, amíg nem találkozunk újra. - Ezért sem fél megígérni a lánynak azt, hogy mindig keresni fogja őt, ahogy csak tudja. Csenge végül apró puszit lehel a fiú arcára, aki ettől kissé zavarba jön, mégis próbálja magabiztosnak mutatni magát. Nehezen ugyan, de elköszönnek egymástól, hisz az idő véges, menniük kell. Egyiküket várják otthon, míg a másikuk járata holnap korán reggel indul hazafelé. Mindketten tartanak tőle, hogy mit hoz majd a jövő, azonban, ahogy a brit srác látja befutni a lányt a házba, abban egészen biztos, hogy be fogja tartani nem rég tett ígéretét. Bármi áron. 


***


Csenge vidáman, egyben fáradtan dől végig az ágyon, hátát nekidöntve a fekvőalkalmatosság támlájának, miközben kényelmesen elhelyezkedik. Szemeit körbejáratva a letisztult helyiségen, jóleső melegség járja át a lányt. Mindez köszönhető a hálóban uralkodó atmoszférának. Mert a homokszínű falak, illetve a tölgyfa bútorzat és az ehhez társított, sötét parketta, melyet egy puha, fehér szőnyeg terít be a hatalmas franciaágy előtt, megteremti a nyugodt hangulatot. Otthonossá mégis attól válik a szoba, ahogy észreveszi a földön hagyott, gyűrött pólót, vagy nadrágot. Majd végigtekint az itt lakó srác személyes tárgyain, mint a parfümös üvegek, a márkás órák sokasága, vagy a közös családi fotók. Nem beszélve azokról a képekről, amin ketten együtt szerepelnek. Ettől válik különlegessé a lány számára a helyiség, ami az utóbbi néhány napban az ő szobájának is tekinthető. 

Mosolyogva gondol vissza az elmúlt egy évre, mialatt felfogja, hogy mennyi minden változott meg körülötte az utóbbi időszakban. Lando Norris olyan sebességgel robbant be az életébe, mint ahogy a pilóta végig száguld egy hosszú, egyenes szakaszon a pályán. A brit fiú, ahogy ígérte neki azon a nyári estén, minden egyes nap kereste a lányt, akár üzenettel, akár hívással, de sosem feledkezett meg róla. Nem tehette, hisz pillanatok alatt lopta be magát a barna hajú szépség a versenyző szívébe. Még az elkövetkezendő versenyhétvégéken is próbált legalább öt percet szakítani a lányra sűrű menetrendjéből. Mert ennyire fontossá vált számára Csenge. Túlságosan is. Ennek ellenére félve kérdezte meg őt két hónappal később, mikor ismét találkoztak a magyar fővárosban, hogy lenne-e a barátnője. 

Tartott tőle, hogy a leányzó visszautasítja majd, azonban nem is tévedhetett volna nagyobbat, hisz Csengében is hasonló érzések tomboltak már akkor a srác irányába. Ezért egy romantikus vacsora keretében nem tudott és nem is akart mást felelni a neki feltett kérdésre, mint igen. Ezzel számára hivatalosan is valósággá vált az, ami rajongók ezreinek lehet álom a mai napig. Éppen ezért tartott is az egésztől, de ha valaki, akkor Lando megérdemelte, hogy esélyt adjon neki. Különösen azok után, hogy a pilóta megosztotta vele legmélyebben őrzött titkait, ezzel megadva neki a bizalmat. Ezek után Csenge sem tehetett másképp. Ennek köszönhető, hogy már lassan egy éve, hogy hivatalosan is egy párt alkotnak, mindezt a sajtó kizárásával. Már, amennyire ez lehetséges kettejük esetében, tekintve, hogy egyikük híresebb az átlagnál. Mégis megtesznek mindent azért, hogy kapcsolatuk ne váljon mindenki számára láthatóvá. Mások is ezt csinálják a mezőnyből és beválik nekik. Lando pedig a lehetetlent is megkísérli azért, hogy megóvja barátnőjét a nyilvánosság kereszttüzétől. Mert attól, hogy a foglalkozása együtt jár a hírnévvel, magánélete már bőven túlmutat karrierjén. 

Nem beszélve arról, hogy a lány szülei is ezt kérték tőle, miután túlestek néhány hónappal ezelőtt a bemutatáson, mely eleinte tartogatott kínos pillanatokat. Hisz milyen anya és apa az, aki ne féltené egyetlen kislányát egy idegentől. Mert hiába ismerték a pilótát a televíziós közvetítésekből, az még számukra nem jelentett semmit. Azonban a rögtönzött családi vacsorán Lando jó benyomást tudott kelteni rájuk humorával és közvetlenségével, így a Molnár-házaspár kisebb hezitálás után rábólintott lányuk választottjára. Egyetlen kikötéssel, melyet az apuka intézett a versenyző felé: nem törheti össze kislányuk szívét, különben ő lesz az, aki darabokra töri a brit srác csontjait. Lando próbálta mindezt viccesen felfogni, de pontosan érezte, hogy szíve választottjának apukája nagyon is komolyan beszélt. Még szerencse, hogy nem tervezi egyhamar megbántani a magyar leányzót. Éppen ellenkezőleg. A következő lépése az, amit soha, egyetlen lány nem ért el eddig rövidke élete során. Lando ugyanis azt tervezi, megismerteti Csengét a szüleivel, amint lehetősége nyílik rá. Adam és Cisca Norris ugyanis mérhetetlenül kíváncsiak arra a lányra, aki el tudta rabolni legkisebb fiúk szívét olyannyira, hogy gyermekük naphosszat képes áradozni nekik a fiatal nő szépségéről, bájosságáról. Mivel eddig Lando utazott a magyar fővárosba, ha találkozni akartak, arra tekintettel, hogy barátnője egyetemre jár, nem volt esélyük a brit versenyző szüleinek megismerni a lányt. Azonban, ahogy a mondás is tartja, ami késik, nem múlik. 

Csenge megigazítva magán a gyűrött, fehér trikót, illetve a sötétkék melegítőnadrágot, magához veszi telefonját, amin pillanatok alatt oldja fel a zárat, hogy aztán videóhívást kezdeményezzen. Meglátva magát a képernyőn, kicsit alakítani próbál kócos haján, ám végül feladja a harcot rendezetlen tincseivel szemben. Hirtelen jelenik meg előtte legjobb barátnője kissé álmos, ugyanakkor hihetetlenül vidám arca, ami őt is mosolygásra készteti. Csenge egész biztos benne, hogy Anna legmélyebb álmaiból ébredhetett a hívás által, amin képzeletben csak a fejét fogja. Valahogy sejti, hogy barátnője képes volt elfeledkezni arról, mit beszéltek meg a mai délutánra.

- Na, és mesélj, csajszi. - A szőke hajú lány hamar veszi magához a szót, miután kiörömködték magukat egymásban. Nagyon kíváncsi arra, hogyan alakul barátnője élete az angol nagyvárosban. - Milyen az élet Bristolban? - Ennek pedig hangot is ad, miközben sejtelmes mosoly húzódik ajkaira, hiszen nem csak a közös városnézésekre kíváncsi, hanem arra is, mekkora szintet lépett ezzel Csenge és Lando kapcsolata. Mert látva barátnője kivirult képét, egész biztos benne, hogy sok mindenről kell beszámolnia. Talán nem is téved nagyot, elnézve a csillogó kék szemeket és a piros különböző árnyalataiban pompázó arcot.

- Imádok itt lenni. - Kezd bele lelkesedéssel a mesélésbe a lány, hisz nem is mondhatna mást, mint ezt. Valóban minden másodpercét élvezi annak, hogy Bristolban lehet, különösen úgy, hogy az ittlétet Lando színesíti meg számára.- Nagyon szép a város és Lando is rengeteg dolgot mutatott meg nekem. - Ezek után pedig csak mondja és mondja, szinte megállás nélkül, hiszen annyi minden van benne. Szeretné megosztani szőke hajú barátnőjével mindazt a sok jót, amit megélt itt az utóbbi napokban, mint a közös esti séták a városban, a délutáni fagyizások, a közös főzések, amik hatalmas nevetésbe torkollottak rendszerint, mert a brit versenyzőt beengedni a konyhába kész életveszély. Elég csak visszagondolnia arra, amikor a pilóta agyában megszületett az ötlet, hogy a palacsintatésztát tej nélkül kezdje el összedolgozni a habverővel, ami azt eredményezte, hogy minden csupa liszt lett a helyiségben, magukat is beleértve. Ezért az élményért cserébe Lando nem félt visszavágni neki, amikor egyik délután hatalmas videojáték maratont rendeztek, amiben Csenge volt az, aki kevésbé jeleskedett, tekintve, hogy az autójával állandóan belehajtott a falba, hiába minden tanításnak. Lando mindezt nem bírta nevetés nélkül, azonban egyikük sem haragudott meg a másikra, elvégre élvezték ezeket a közös pillanatokat együtt. A lényeg pedig ez volt számukra. Semmi más. 

Csenge viszont hirtelen hallgat el, ahogy meghallja a kulcsok csörgését a zárban, majd az ajtó nyitását, ami csak egyet jelenthet. Lando végre hazaért hozzá. Hiába van nyári szünet a Formula 1-ben, a brit autóversenyzőnek a mai napon jelenése volt a McLaren gyárában, ezért, bár fájó szívvel, de magára kellett hagynia a magyar lányt. Csenge ugyanakkor biztosította róla a srácot, hogy egyáltalán nem haragszik rá ezért, hisz tudja nagyon jól, mennyire fontos ez szerelmének. Ezáltal már neki is. 

- Megjött Lando, mi? - Anna sem bolond, szinte azonnal észreveszi, hogy barátnője milyen csendessé válik pillanatok leforgása alatt, ebből pedig könnyedén kikövetkezteti, mi a helyzet. Ezért sem fél attól, hogy húzza egy kicsit a lány agyát, aki csak egy látványos szemforgatással reagál. Majd te is rájössz, milyen a szerelem. - Motyogja magában Csenge, ügyelve arra, hogy beszélgetőpartnere ne halljon meg belőle semmit. Hisz eleinte ő sem hitt benne, hogy létezik. Sosem gondolta volna, hogy valaha rátalálhat az igazi. Azt meg végképp nem, hogy egy ilyen különleges srác személyében robban be a legcsodálatosabb érzés az életében. Mert imádja minden egyes napját annak, amikor érezheti, mennyire szerelmes. 

- Igen. - Válaszol hatalmas mosollyal az arcán, elvégre jó ideje várt már erre a percre. - Végre. - Nagyot sóhajt, miközben szíve majd kiugrik helyéről. Még mindig ilyen hatással van rá a tudat, hogy a srác a közelében van. Már alig várja, hogy ismét láthassa őt, még akkor is, ha egyébként nagyot tudna nevetni magán. Most éppen úgy érzi, mintha ő is egy lenne azok közül a főhősnők közül, akik azokban az elcsépelt romantikus filmekben szerepelnek, melyekért titkon a magyar lány is odavan. 

- Szóval ide bújtál el. - Hirtelen nyitódik ki a szoba ajtaja, majd egy vidám, egyben fáradt tekintetű srác dugja be a fejét rajta, mielőtt belépne a helyiségbe. A lány egyből feljebb tornázza magát az ágyon, ahogy meglátja a fiút. Lando arcán sejtelmes mosoly húzódik, hisz biztos benne, hogy barátnője nem direkt rejtőzik el előle. Erről pedig meg is bizonyosodik, ahogy észreveszi a lány apró kezében lévő telefont, amit maga elé tart. 

- Csak Annával beszélek. - Feleli Csenge félszegen, ahogy angolra vált, mialatt a fiú felé fordítja a telefon kameráját, ezzel felfedve Anna előtt, hogy már nem négyszemközt beszélgetnek egymással. A szőke hajú lány hevesen kezd el integetni a brit versenyzőnek, aki viszonozza is a gesztust. Lando nagyon örül annak, hogy barátnőjének ilyen bizalmasa van, mint Anna. Ezért nem is kérdés, hogy a srác mindent megtesz azért, hogy vele is jó viszonyt ápolhasson, mert tudja, mennyire számít ez szerelmének. 

- Szia, Anna. - Lando leejtve táskáját, hamar veszi le magáról pulcsiját. Ezzel egyetlen pillanatra engedi láttatni kidolgozott hasizmait, amiről a magyar lánynak akaratlanul beugranak első közös éjszakájuknak emlékei. Még most is beleborzong a fiú érintéseibe, melyeket bőrén érez, vagy a gyengéd, lágy csókokba. Abba, ahogy eszébe jut, milyen összhangban váltak eggyé, mennyire együtt mozgott testük, mialatt egymást hajszolták a gyönyör felé. Nem kevés hónap kellett ahhoz, hogy Csenge ilyen szinten közel engedje magához a srácot, ám egy pillanatig sem bánja meg, hogy végül megtette ezt nagyjából egy hete, mikor eljött a brit versenyzőhöz. Leengedte a falakat Lando előtt, mert tudja, hogy bízhat benne. Ezek után pedig az életét is rá merné bízni a fiúra, nem csak az ártatlanságát. 

- Szia. - A szőke hajú, magyar lány mosolyogva fogadja Lando köszönését, hiszen az egy év nem egyszer találkoztak a brit pilótával. Nem beszélve arról, hogy Lando mély benyomást tett rá, amikor elintézett neki egy rövid találkozót csapattársával, aki a lány kedvence volt. Anna álma is megvalósult ezáltal, hisz nem mindennap találkozhat valaki a mosolygós ausztrállal. Eleinte Anna féltette barátnőjét az autóversenyzőtől, azonban idővel az angol srác bizonyította számára is, hogy rábízhatja gyerekkori barátnőjét. Csenge pedig nagyon boldog a tudattól, hogy a legfontosabb emberek közül kettő ennyire megtalálta az összhangot az ő kedvéért. Többet nem is kívánhatna az élettől.  

- Az ő nevét miért olyan egyszerű kimondani? - A brit versenyző tettetett felháborodással fordul barátnője felé, miközben lustán dől végig ő is ágyon. Hosszú nap volt ez számára, amelynek vége felé közeledve, alig várta, hogy hazaérhessen a lányhoz. Kékeszöld szemeivel érdeklődően tekint végig a számára annyira gyönyörűnek tűnő fiatal nőn, miközben válaszra vár feltett kérdésére. 

- Mert őt nem szivatták meg a szülei, életem. - A barna hajú lány nemes egyszerűséggel vallja be az igazságot ezzel kapcsolatban, hisz pontosan tudja, hogy szülei mennyire nem figyeltek oda bizonyos dolgokra, amikor megkapta a nevét tőlük. Hisz nem gondoltak bele abba, milyen lesz majd a lánynak, ha egyszer külföldön kell használnia ezt a felettébb nehéznek számító magyar keresztnevet. Lando a mai napig előszeretettel hozza szóba, hogy a Csenge név, mint olyan, felér számára egy nyelvtörővel. 

- Nem baj, édes. - Feltornázva magát az ágyon, hasonló helyzetben találja meg a helyét a brit, mint barátnője. Ugyanúgy nekidönti hátát a támlának, mialatt megigazítja magán a mozdulatok közben összegyűrődött narancssárga pólót és a fekete farmert, amit visel. - Én ezzel a csodás neveddel együtt is szeretlek. - Lustán karolja át a leányzó törékeny testét, majd közelebb húzva magához őt, puszit lehel annak feje búbjára, ami mosolygásra készteti Csengét. A fiatal nő nem számít erre a nyílt vallomásra, ám megdobogtatja szívét ez a pár szó, ami elhangzik a versenyző szájából. 

- Én is szeretlek. - Halkan szólal meg, mialatt apró csókot lehel barátja ajkaira. Ezek után nem fél kiadni legféltettebb érzését. A szerelmet, amit érez a mellette ülő iránt, akinek karja biztonságot nyújtva, óvóan öleli át őt. - Nagyon. - Elszakadva egymástól, a lány mosolyogva tanulmányozza a kölyökképű arcot, amit az idők végezetéig tudna bámulni. Ezalatt nem fél kihangsúlyozni, mennyire mély érzelmeket táplál Lando felé. Azonban nem élvezhetik sokáig a pillanatot, elvégre közvetve, de nem egyedül vannak a helyiségben. 

- Mondtam én, hogy egyszer még hálás leszel nekem, ha kirángatlak egy futamra, Csengő. - A barna hajú elvigyorodik azon, ahogy Anna nevezi őt, hisz ez eszébe juttatja kiskorukat, amikor a szőke lány képtelen volt kimondani barátnője nevét, ebből pedig vicces variációk születtek, mint ez is. Emellett az is megnevetteti, ahogy barátnője emlékezteti őt, mi mindent is köszönhet neki. Hisz egy éve, azon a bizonyos csütörtöki napon esélye sem lett volna találkozni élete szerelmével, ha a lány nem rángatja el őt a futamra. Ám, még mielőtt válaszolhatna, barátja az, aki magához veszi a szót. 

- Nem, Anna. - Lando nemlegesen rázza meg fejét, ezzel jelezve, hogy nem ért egyet Anna mondandójával, amit a szőke csak egy vigyorral fogad. - Azért én vagyok neked hálás. - Mondja ki őszintén, sejtelmesen mosolyogva a brit fiú a szavakat, amiket jelen pillanatban érez. Az elmúlt egy évben számtalanszor hallotta már a történetet arról, ahogy ezek ketten kijutottak a futamra, melyen ő megismerhette szerelmét. Éppen ezért fejezi ki háláját a videóhívásban lévő lány felé, mialatt még közelebb húzza magához a mellette ülő nőt, akit szerelmének nevezhet, és akit, ha rajta múlik, sosem enged el többé. Csenge készségesen simul bele az izmos karokba, hogy még közelebb bújhasson szíve választottjához. Mert neki pedig esze ágában sincsen szabadulni a brit versenyzőtől, akibe visszafordíthatatlanul beleszeretett.