22/04/2021

2. Minden lány álma

 Sziasztok! 


Meghoztam az első írásomat, amit valóban szívesen vállalok fel a blogos közösségben. Ugyan vannak még fent a régi blogokon írások, amiket publikáltam és hozzáférhetőek, de bevallom, azokra ma már nem igazán vagyok büszke. Igaz, az is én voltam, mégis azt mondom, hogy ez az első olyan írás tőlem, amire azt mondom, hogy igen, ezt én írtam. Látszik, hogy nem csak pár nap telt el, mióta itt utoljára publikáltam, hanem súlyos évek. Ez pedig kíméletlenül kiütközik az írói stílusomon is. Ezúttal egy novellát hoztam nektek, vagyis egész pontosabban az első részét. Mert azóta már megszületett a fejemben a második rész is, mióta én ezt a wattpad felületén publikáltam. A főszerepben nem más, mint az egyik kedvenc autóversenyzőm, Lando Norris, aki múlt hétvégén dobogóra állhatott, ezzel megihletve engem erre a kis szösszenetre. Remélem, el fogja nyerni a tetszéseteket a novella. 

Nagyon jó olvasást kívánok hozzá nektek! 

Minden lány álma


[Első rész]

Minden lány álma bejutni a színfalak mögé és megismerni azt a bizonyos nagy Őt.

Unforgettable

A szokásosnál is melegebb nyári, csütörtök délután ez. Rengetegen gyűlnek össze azért, hogy lássák kedvenceiket, akik a következő napokban birtokba veszik a magyar nagydíj pályáját, ezzel életet lehelve az amúgy egész évben csendes aszfaltcsíkra. Csupán néhány nap, mégis hatalmas a fennforgás a pálya környékén. Megszámlálhatatlan mennyiségű rajongó látogat ki ide az évnek ezen szakaszán, hisz ha valami, a versenyzés és a száguldás szeretete számos férfit, nőt és gyereket idevonz. A tömeg legelejéből kitűnik egy világosbarna hajú, szeplős, alacsony, kék szemű lány, akinek frufruja kíméletlenül lóg bele arcába. Most épp azt kívánja, bár másmilyen frizurája lenne, hisz számára is kibírhatatlan a hőség. Hiába van nála egy nagyobb üveg víz, mégsem képes csillapítani vele szomját. Vágyakozó tekintettel néz át a messzeségben elterülő hatalmas aquapark irányába, ahova minden évben ellátogat családjával. Most is szívesebben lenne ott, ugyanakkor legjobb barátnőjéért képes ezúttal a nagydíjat választani. Még akkor is, ha ő nem is nagy rajongó igazából. A tűző nap melege égeti azoknak az embereknek a bőrét, akik a hatalmas tömegben álldogálnak a mogyoródi pálya boxutcája előtti kijelölt részen, amit kordonokkal kerítettek körbe.

Ellenben a fentebb említett legjobb barátnővel, aki mellette toporog az izgalomtól, mivel egyre közelebb kerül ahhoz, hogy találkozhasson kedvenc pilótáival. A szőke hajjal és barna szemekkel megáldott fiatal nő, amióta az eszét tudja, szereti a sportot. Sokan vádolták már meg azzal, hogy csak a helyes pasik miatt követi figyelemmel az egészet, holott hogyan is lehetne ez igaz, mikor legtöbbször sisakban láthatják a versenyzőket. Nem beszélve arról, hogy ki az az őrült, aki képes lenne órákat eltölteni azzal, hogy körbe-körbe száguldozó autókat lesegessen, csak azért, mert félistenek ülnek a volán mögött. Nincs az a csaj, aki erre időt pazarolna, ha csupán a pilóták érdekelnék. 

- Mikor jönnek már? - A barna hajú lány fáradtan sóhajt fel, miközben megigazítja magán a fehér, spagettipántos trikót, amit a mai napra választott, illetve a sötétkék farmert is feljebb húzza magán. - Palacsinta lesz belőlem, ha így haladunk. - Ezt követően ad hangot annak, hogy a tömeg egyre türelmetlenebb körülöttük és egyre jobban sűrűsödnek fel az emberek mögöttük, ezáltal teste a kordon rácsaihoz préselődik. A kék szemű szépség egyre nyűgösebbé válik, tekintve, hogy már közel fél napja kint állnak és várnak. 

- Még egy kis türelem, csajszi. - Barátnője hatalmas vigyorral az arcán és még annál is nagyobb lelkesedéssel szólal meg. Őt valahogy nem zavarja az, ami a mellette állót igen. Nem törődik a körülöttük betömörülő rajongók sokaságával. Annyira izgatott, hogy ez minden mást elnyom benne. Hisz nemsokára karnyújtásnyira kerülhet azoktól, aki miatt ez az egész cirkusz működik. - Úristen, én el se hiszem. Remélem, tudok aláírást szerezni Danieltől. - A szőke hajú elvékonyítja hangját, úgy szólal meg ismét, miközben már látni lehet a távolból, ahogy az előbb megemlített férfi csapattársa mellett, nagy vigyorral az arcán megérkezik a paddock területére. Emiatt válik a tömeg egyre hangosabbá. Hisz keveseknek adatik meg, hogy egyáltalán lehetőségük legyen aláírást szerezni bármelyik versenyzőtől. 

- Én is remélem, ha már elrángattál ide. - A barna hajú lány halkan morogja a szavakat maga elé, de pechére barátnője is meghallja ezeket, aki lemondóan sóhajt egyet. Tudja, hogy a lány teljesen reménytelen eset, ha a sportról van szó. Már azon csodálkozik, hogy el tudta magával rángatni a nagydíjra, amire jegyeket a szőke lány apukájától kaptak, a lány tizennyolcadik születésnapja alkalmából, ami nemrég volt esedékes. Hosszú évek óta mondhatják egymást legjobb barátnőknek, mely már az általános iskola első napjától tart. Éppen ezért az apuka nem akarta, hogy lánya egyedül menjen ebbe a forgatagba. Kézenfekvő volt, hogy a másik lánynak is vesz jegyeket, ezzel teljessé téve a szülinapot. 

- Most mondd, hogy te nem élvezed? - Az Anna nevet viselő, szőke szépség vigyorogva fordul barátnője felé, ezzel feloldva a szeplős arcú nőben a feszültséget, holott ő is egyre nehezebben viseli a kialakuló tumultust. Mégsem tántorítja el semmi a céljától. Két kedvence van a sportágban, akik idén, Anna legnagyobb örömére, egy csapatban versenyeznek, ezért nem is kérdés, hogy bármit kibír azért, hogy megszerezze Daniel Ricciardo és Lando Norris aláírását, vagy legalább az egyikükét. Még a hőséget is, ami Mogyoród környékén uralkodik. 

- De. - Megforgatva kék szemeit, próbál a kedvében járni barátnőjének, azonban nagyon nehezen tudja leplezni, mennyire elvágyódik innen. - Nagyon. - Még rá is erősít erre az érzésre, amilyen hangsúllyal mondja ki ezt az egy szót. Érződik belőle a tömény irónia, hiszen esze ágában sem lenne, itt tartózkodni, ha nem az osztálytársáról, vagyis legjobb barátnőjéről lenne szó. Ekkor még nem is sejtheti, hogy egyszer mennyire hálás lesz majd  Annának, amiért rávette, hogy eljöjjenek ide. 

- Úristen. - Anna hirtelen visít fel nagyon magas hangon, ami a mellette álló barátnőjének kisebb halláskárosodást okoz, éppen ezért fogja be füleit. A lány sosem fogja megérteni, Anna mit eszik ennyire ezen az egész száguldó őrületen.  - Nézd, ott jön Daniel és Lando. - Mérhetetlen lelkesedéssel mutogat abba az irányba, ahonnan a két srác közelít. A barna hajú nő rögtön oda kapja tekintetét, majd végigméri mindkét srácot. Egyiküknek magasabb, kidolgozott teste van, fekete fürtjei göndören meredeznek az ég felé, jellegzetes arcán pedig hatalmas mosoly jelenik meg, miközben márkás napszemüvegét maga elé helyezi. Mellette egy kissé alacsonyabb. vékony testalkatú srác sétál, akinek kölyökképű arca rögtön felkelti a lány figyelmét, akárcsak sötétbarna haja, ami legalább olyan rendezetlen, mintha csak most kelt volna fel az alvásból.  - Végem. - Anna sipítozva emeli kezeit arcaihoz, miközben ámulatba ejtve, várja, hogy a két pilóta ideérjen hozzájuk. Mert mindenki tudja, hogy legtöbbször meg szoktak állni, hogy autogramot osszanak a rajongóknak, akik epekedve várják már őket. A szőke hajú lány időközben kissé távolabb kerül barátnőjétől, mert a hangos üdvrivalgás közepette próbál minél előbb az ausztrál pilóta közelébe jutni, aki nem messze áll meg tőlük, néhány aláírást kiadva kezei közül. A barna hajú lány időközben előveszi telefonját és hálát ad a sorsnak, amiért hamarosan talán eltűnhetnek innen. Néhány üzenete érkezik csupán, amire szeretne válaszolni, azonban egy számára eddig ismeretlen hang megakadályozza ebben. 

- Hol írhatom alá? - Telefonjával a kezében tekint fel a két pilóta közül az egyikre, akin a kék és narancssárga színekben pompázó, szponzorok nevével teletűzdelt póló elegánsan feszül végig, ezzel elfedve mindenki elől vékony, mégis izmos felsőtestet, amivel a fiú a lány szerint rendelkezhet. A srác arcán apró mosoly húzódik végig, napszemüvegéből, amivel szemeit takarja, pedig saját magát láthatja viszont. Még csak nem is sejtheti, hogy Lando Norris mindeközben szemtelenül méri végig őt. 

- Sehol. - A lány nemes egyszerűséggel válaszol neki, túl ordítva a tömeget, aminek zaja egyre elviselhetetlenebbé válik a barna hajú számára, akinek szeplős arcán meglepettség suhan végig. Mert mindenre számított, csak erre nem. Kár lenne tagadnia, hogy Anna rajongása miatt ő is ismeri a mezőny tagjait, illetve tud róluk néhány dolgot. Leginkább azt, hogy kinek mi a hobbija, vagy éppen az aktuális pletykákat a szerelmi életükről. Ezért ugrik be neki pillanatokon belül, hogy a vele szemben lévő brit fiú mekkora függője a számítógépes játékoknak, vagy a tényt, hogy elvileg nincs barátnője. Lando közben egyből észreveszi a lány beszédéből, hogy az angol nem az anyanyelve, hiszen jellegzetes akcentussal beszéli. Túlságosan artikuláltan mondja a szavakat. Ennek ellenére egész szépen használja a nyelvet. 

- Akkor miért vagy itt? - Lando mindeközben megdöbbenve hallja meg azt az egy szót, amire egyáltalán nem gondolt. Bármi mást várt volna. Akár azt, hogy ő a legnagyobb rajongója, vagy azt, hogy szereti a sportot, és azért vár aláírásra. Azonban teljes a képszakadás a fejében most, hogy a lány elutasította az autogramot, amiért a körülötte lévők ölni tudnának. Ezt nem is képes magában tartani. Emiatt szegezi neki a kérdést a szeplős arcú, kék szemű, alacsony nőnek, mialatt napszemüvegét feltolja feje búbjára, ezzel jobban szemügyre véve újdonsült beszélgetőpartnerét. 

- A legjobb barátnőm miatt. - Fejével a szőke hajú lány felé biccent, mire a brit versenyző is arra fele tekint, de ő nem tudja kivenni, kiről van szó, hisz fogalma sincs, a sok ember közül melyik lehet az a bizonyos legjobb barátnő. Mindenesetre úgy tesz, mintha tudná, kiről van szó. Abból nagy baj nem lehet. - Szerintem ő szívesebben venné az aláírásodat. - A lány inkább választja az őszinteséget és bevallja, hogy nem tartozik a vérmes szurkolók közé. Azok közé pedig pláne nem, akik képesek órákat várakozni csak azért, hogy utána néhány percig láthassák kedvenceiket. Szerinte sokkal hasznosabban is el lehetne tölteni az időt, amit erre szánnak. Ha nem lenne Anna, egész biztosan nem jutott volna eszébe, hogy valaha is kilátogasson egy nagydíjra. 

- Szóval nem vagy rajongó, ugye? - Lando hangjából némi csalódottság tükröződik ki, habár egyáltalán nem lenne szabad így éreznie. Törődnie sem kéne a lánnyal, mégsem tud mellette elmenni szó nélkül. Holott annyian várnak még arra, hogy aláírjon, esetleg képet csinálhassanak vele. Ettől kissé bűntudata támad, azonban a fiatal nőre nézve, hamar el is száguld belőle ez a kellemetlen érzés. 

- Nem igazán. - Kissé szégyenlős mosoly szalad végig a szeplős, vékony arcon, ami nem kerüli el a pilóta figyelmét sem. Még aranyosnak is találja, hogy kissé zavarba jön a lány. Mintha most először szégyellné magát, amiért nem olyan, mint a többiek és nem áll be a sorba. Lando számára viszont ez a legvonzóbb dolog a törékeny teremtésben. Más. Egyértelműen. Mert nem tör ki kislányos hisztiben, ha meglátja őt, vagy bárkit a mezőnyből. Átlagosnak érzi magát a közelében. Mellette lehetne akár egy teljesen hétköznapi srác is. Talán ez imponál neki a legjobban a lányban, akiről még szinte semmit sem tud. 

- Nagy kár. - A brit versenyző nagyot sóhajt, szinte már színpadiassá válik, ahogy próbálja előadni, mennyire megviseli a tény, hogy az ismeretlen ismerőse egyáltalán nem lelkesedik úgy az autóversenyzésért és érte sem, ahogy az megszokott ebben a közegben. - Elviseltem volna, ha egy ilyen szép lány nekem szurkol. - Lando összeszedve minden bátorságát, elrejt egy bókot megszólalásában. Sokan gondolnák azt, hogy autóversenyzőként mindenkit megszégyenítő magabiztossággal tud csajozni, azonban benne is megvannak azok a félelmek, mint bárki másban. Valahol ő is tart attól, hogy a lány rossz néven veszi a dicséretet, és nem is jár messze az igazságtól. Ennek ellenére próbálja határozottnak mutatni magát, hisz máshogy esélye sem lesz lenyűgözni a vele szemben állót. 

- Ezt hány csajnál sütötted már el? - Hitetlenkedve nevet fel a leányzó, miközben a fiú feltűnően elfordul tőle, hogy másoknak is odafirkantsa a nevét egy-egy pólóra, képre, vagy sapkára, ami épp a kezébe kerül. Még mindig nehezen tudja elhinni, hogy a lány egyáltalán nem érdeklődik úgy a sport iránt, ahogy mások, és ha mindez nem lenne elég, most még őt is simán megkérdőjelezi. Holott ha tudná az igazat, hogy Lando nagyon ritkán elegyedik beszélgetésbe bárkivel a rajongói közül. Olyan még kevesebbszer fordul elő, hogy valaki fel is keltse az érdeklődését. A kék szemű szépség ugyanakkor pillanatok alatt éri el, hogy a brit fiú felfigyeljen rá. 

- Egynél sem. - Lando nem köntörfalaz, miközben jó mélyen néz bele a lány szemeibe, aki állja a fiú mélyreható pillantásait. - Te vagy az első. - Könnyűszerrel formálja meg ezeket a szavakat ajkaival, hiszen tudja, hogy teljes mértékben az igazat mondja. Ugyanakkor sejti, hogy a lány nem fog adni erre. Nem fog hinni neki, amit valahol meg is ért. Lehet, ha ő lenne a fiatal nő helyében, ő sem bízna saját magában. 

- Én meg ezt higgyem is el, ugye? - Felhúzott szemöldökökkel tekint a fiúra, hiszen arcára egyértelműen kiül a döbbenet. Nem tudja elhinni, hogy egy ilyen kaliberű srácnak ő legyen az első, akinek ezt a bókot elmondta. - Egyike vagy a világ leghíresebb versenyzőinek, és soha nem próbáltál meg így felszedni senkit. - Már, ahogy kimondja a mondatot, amiben megfogalmazza kétségeit, eluralkodik rajta a nevethetnék. - Ugyan már. - A leányzó nem törődöm módon legyint egyet, miközben kitör belőle a kacagás, amit eddig kétségbeesetten próbált visszafogni. Azonban nem sokáig nevethet ilyen önfeledten. 

- Nem szokásom hazudni, édes. - Kihangsúlyozva a becenevet, amit a lánynak ad, elmosolyodik, mert élvezi látni a lány vidámságát, ugyanakkor szavait teljesen komolyan gondolja. Ez pedig elbizonytalanítja a szeplős arcú nőt. - Mi a neved? - Az éles témaváltás meglepi a barna hajú szépséget, aki sokáig hezitál azon, hogy válaszoljon a kérdésre, vagy sem. Végül mégis úgy érzi, az az igazságos, ha elárulja a “nagy titkot”, hiszen ő már úgy állhat a brittel szemben, hogy régen tudja az ő nevét. 

- Csenge. - Magában már előre mosolyog, hisz tudja, hogy szülei nem éppen a legkönnyebben kiejthető névvel áldották meg. Legalábbis, ami a külföldieket illeti, egész biztosan, hisz eddigi utazásai során számos alkalommal ütközött bele abba, hogy rettenetesen mondták ki nevét. Nem hiába, a magyar nyelv nehézségére ékes példa az ő neve. Ennek ellenére mégis magabiztosan mutatkozik be a brit pilótának a barna hajú lány.  

- Micsoda? - Lando arcán döbbenet suhan át, ahogy meghallja a számára idegennek ható hangokat. Közben nem tudja nem észrevenni a furcsa nevű lány arcán átsuhanó mosolyt, ami szebbé teszi az amúgy is érdekes, szeplős arcát. A brit autóversenyző most fedezi fel igazán, milyen jól áll a lány vonásainak, ha boldogságot lát rajta. Van benne valami bájos, amit nem tud hova tenni, ugyanakkor túlságosan érdekli. Pedig megfogadta magának, hogy sosem választ magának olyan lányt, akinek bármi köze is lehet a sportághoz. Ha rajongó, akkor pedig egyenesen tabu. Nála talán mégis kivételt tenne. 

- CSEN-GE. - A fiatal nő ezúttal már jobban artikulál, mialatt megismétli nevét, ám továbbra sem érkezik el a várt siker. Lando ugyanis képtelen megbarátkozni a nevével. Csenge ezért kézbe veszi a dolgokat és egy kisebb sóhajt követően kezd bele a részletes magyarázatba arról, hogyan is kéne kimondani azt a fránya nevet. Mindehhez pedig segítségül hívja angol tudása legjavát, melyet a középsuli folyamán szedett magára és, amit az egyetemi tanulmányai során tovább fog tökéletesíteni angol alapszakon. Megtalálva a megfelelő szót arra, hogy szemléltesse, milyen hanggal ejtik ki a neve elején szereplő különleges, egyedül a magyar nyelvben megtalálható betűkombinációt, előszeretettel folytatja tovább a tanítást. Chill. Ebben a szóban találja meg Csenge a kulcsot arra, hogyan tanítsa meg a nevét a srácnak, amivel látszólag sikerrel is jár. Mert Lando néhány reménytelen próbálkozás után egészen közel jár a sikerhez. 

- Különleges neved van. - Lando zavartan túr bele göndör hajába, miközben bevallja, hogy ilyen névvel még életében nem találkozott. Habár el kell ismernie, hogy maga a lány is érdekes számára. Különleges lányhoz pedig különleges név jár, nem igaz?  - És mondd, kedves Csenge. - Még mindig viccesen hangzik a tizennyolc éves lány számára, ahogy a brit akcentusa kiütközik a nevében, azonban ezúttal igyekszik visszafogni magát. Mert tudja nagyon jól, hogy az anyanyelve az egyik legnehezebbnek számít a világon. Már emiatt is elismeri Lando próbálkozásait. Nem beszélve arról, hogy mélyen belül imponál neki, hogy a srác olyan nagy erőkkel igyekezett megtanulni nevének helyes kiejtését.  - Miért nem szereted a Forma 1-et? - Váratlanul éri Csengét a kérdés, amit a fiútól kap, aki beletúrva göndör fürtjeibe, próbálja megigazítani haját. Azonban a lány látja, hogy mindez esélytelen. A srác tincsei teljesen reménytelenül, rendezetlenül állnak. Csengének tetszik, hogy híres ismerősének vannak tökéletlen részei is. Ettől olyan emberi számára. 

- Nem mondtam, hogy nem szeretem. Csak nem én vagyok a legnagyobb szurkolótok. - Csenge tisztázza a köztük kialakult, rögtönzött félreértést, mert egy szóval sem említette korábban, hogy ne szeretné a sportot. Mindössze jobban élvezi az eseményeket egy biztonságos távolságból követni. Mondjuk a saját ágyából egy élő közvetítés keretein belül. Sokkal látványosabbnak és kényelmesebbnek találja, mint személyesen jelen lenni ebben a felhajtásban. 

- Változna valami, ha megmutatnám, miért érdemes rajongónak lenni? - A fiatal versenyző reménykedve teszi fel a kérdést, miközben egy elsőre hülyének tűnő ötlet fogalmazódik meg a fejében. Ahhoz viszont sok kört kéne lefutnia, hogy mindezt meglépje. Nagyon bizalmatlan ez a világ ahhoz, hogy csak úgy bevigyen valakit a színfalak mögé, ám érzi, hogy a újdonsült ismerősével kivételt tehet. Túl őszintének és ártatlannak találja a leányzót ahhoz, hogy kinézzen belőle bármit, ami feltételezheti, hogy kiad bizonyos információkat vele kapcsolatban a sajtónak. 

- Nem tudom. - Az érettségi rögös útjait nem olyan rég végigtaposó lány először bizonytalanul felel. Fogalma sincsen, hogyan reagálna, ha Lando megmutatná, miért éri meg szeretni a sportot igazán. - Talán. - Aztán biztató vigyort villant a fiú felé, ezzel adva számára némi reményt. Valójában mérhetetlenül kíváncsi, mik azok a dolgok, amivel Lando megpróbálná őt rávenni az intenzívebb szeretetre a sporttal kapcsolatban. Lehet, ezáltal kapna egy olyan darabot a brit srácból is, amit nem sokan láthatnak. Mert az érdekli legjobban. Hogy milyen lehet Lando Norris akkor, amikor nincsenek a közelében kamerák. Vajon neki is vannak-e gyengeségei, nehéz pillanatai, vagy mindig az az örökké humoros, fiatal kölyök, amilyennek most is mutatja magát? 

- Lando. - Daniel hirtelen karolja át csapattársa vállait, miközben a rá jellemző széles vigyor most is ott bujkál valahol vonásaiban. Csenge pedig nem tudja hova tenni, hogy a göndör hajú, örökké vidám pilóta hogy képes a nap minden percében ilyen boldognak mutatkozni. A brit érdeklődve fordul társa felé. -  Idő van. - Az ausztrál pilóta jelentőségteljesen néz a kezén pihenő márkás, fekete órára. A kis szerkezet kíméletlenül jelzi a pontos időt, ami igencsak túlmutat azon, amire be kellett volna érniük csapatuk motorhome-jába. Számos interjú, illetve más médiaesemény vár még rájuk. 

- Mennem kell.  - Lando kékeszöld szemeit szomorúan emeli a lányra ismét, miközben Daniel némán, ugyanakkor érdeklődve szemléli az eseményeket. - Remélem, még találkozunk valahol. - A számítógépes játékok világában is jártas fiú reménykedve fejezi ki, hogy szeretné újra látni a leányzót, habár maga is tudja, hogy erre kevés az esély. Holnap már szabadedzések lesznek, ami egyet jelent a rohanással. Nem beszélve az időmérőről és a futamról, amikor már szinte lélegezni sem lesz ideje. Ennek ellenére bízik benne, hogy még lesz lehetősége látni őt. 

- Nem hiszem. - A lány lustán ingatja meg fejét, miközben kimondja, mennyire esélytelennek tartja, hogy újra lássák egymást. Benne is végig futnak azok a gondolatok, mint a brit pilótában.  - De örülök, hogy megismerhettelek, Lando. - Ezekkel a szavakkal engedi útjára a versenyzőt, akinek fejében közben egyre élesebb szöget ver a gondolat, hogy szeretné újra látni Csengét. Habár tudja, hogy nem lenne szabad, mégsem képes parancsolni magának és a benne lévő kíváncsiságnak. Gondolnia kellene a média általi felhajtásra, hisz már így is rengeteg kamera veszi őt, pedig még be sem lépett a paddock biztonságosnak mondható terébe. Azonban egyre erősebb késztetést érez bizonyos dolgok elintézésére. 

- Én is, Csenge. - Lando végül egy szívdöglesztő mosolyt villant a lány felé, aki érdeklődve tekint a fiú után, amint az egyre távolabb kerül tőle csapattársával egyetemben. Ketten várnak a pilótákra a beléptető kapukon túl, mindketten a csapatukat képviselve, egyenpólóban köszönnek a két srácnak. Lando időközben hevesen gesztikulálva, kezd magyarázásba egy fekete hajú, kissé idősödő nőnek, aki érdeklődve hallgatja őt. Majd olyan történik, amire Csenge nem számít. Lando ugyanis felé mutat, amit a lány próbál nem tudomásul venni. Egész biztosan csak arról mesél, hogy mennyire fura a leányzó, amiért nem követi kitörő lelkesedéssel a sportot, mégis eljött a magyar nagydíjra. Ha tudná, mekkorát téved. 

- Képzeld, megszereztem az aláírást. - Teljesen el van veszve a saját világában, ahogy figyeli, milyen messze kerül tőle pillanatok alatt a mindenki által vágyott versenyző. Mérhetetlenül szerencsésnek érzi magát, hogy annak ellenére, mennyire nem vonzza ez az egész közeg, mégis volt lehetősége pár szót váltani a versenyzők közül az egyikkel. Aki akaratán kívül is mélyebb benyomást gyakorol rá, mint ahogyan azt várná. Lando Norris szép lassan, de utat tör magának Csenge legféltettebb gondolatai között. Hihetetlen a lány számára, mennyire hétköznapi módon viselkedett vele végig a srác annak ellenére, milyen hírnév is veszi őt körül. Ilyenkor döbben rá, hogy a versenyzők is ugyanolyan emberek lehetnek, mint bárki más, csak éppen sokkal többen figyelnek rájuk, mint másokra a foglalkozásuk által. Akkor tér észhez csupán, amikor két vékony kar öleli át nyakát. Elmosolyodik, amikor megpillantja maga körül a nagyon is ismerős, szőke hajzuhatagot, aminek tulajdonosa földöntúli örömmel magyarázza, hogy Daniel Ricciardo aláírása immáron az övé lett. 

- Nagyon örülök, drága. - Csenge vigyorogva viszonozza az ölelést, azonban ennek köszönhetően észrevesz valamit a háttérben. Az a fehér-papaya színű pólót viselő, fekete hajú, középkorú nő közeledik egyenesen feléjük, akit korábban a McLaren versenyzőinek kötelékékben láthatott. Ezzel kapcsolatban pedig egyből elfogja a lányt valamiféle rossz érzés. Próbálja elhessegetni baljós gondolatait, azonban nem megy neki, hisz az ismeretlen nő végül előttük áll meg, és szinte rögtön meg is szólítja a magyar lányt, aki érdeklődve fordul felé, elszakadva ezzel legjobb barátnőjétől. A nő kedvesen bemutatkozik, mint a McLaren egyik sajtósa, akit maga Lando Norris kért meg, hogy keresse fel a lányt. Anna mindeközben döbbenten kapkodja fejét az új információk kapcsán. Mikor eljut Csenge agyáig a tény, mely szerint a brit pilóta áll emögött, teljesen sokkos állapotba kerül. Nehezen tudja felfogni a nő utasításait, mely szerint ki kellene jutniuk a tömegből, ahol Catherine egyik kollégája fogja őket várni. Onnantól kezdve pedig nincs más dolguk, mint azt az illetőt követni. A magyar lány végül nehezen, de beleegyezik ebbe az őrületbe, majd kézen fogva szőke hajú barátnőjét, együtt vergődnek át azon az emberseregen, akik még tovább várnak más pilóták érkezésére.  

- Te vagy az a bizonyos Csenge, ugye? - Hamar találnak meg egy egy szintén fehér-papaya színű pólós, fiatal, vörös hajú srácot, aki egyből rákérdez a lány kilétére, amint megpillantja őt maga előtt. Csenge többször vesz mély levegőt, lenyugtatva háborgó lelkét, ami nehezen dolgozza fel ezt az egészet. Olyan, mintha egy fura álomba kerülne, amiből nem tud felébredni. Hisz minden lány álma lenne találkozni a britek szemtelenül fiatal tehetségével. Neki pedig hamarosan megadatik ez az egész. Holott csak barátnőjét szerette volna elkísérni erre a futamra. Most viszont, ezen a csütörtöki médianapon olyan dolgokba csöppen bele, amikről álmodni sem merne más esetben. 

- Igen. - Végül aprót bólint a barna hajú lány, ezzel jelezve, hogy valóban ő az, akire a srác már annyi ideje vár. Mivel legalább negyed órát elvehetett az életükből, mire kiverekedték magukat a tömegből. - Sajnos. - Teszi hozzá némileg viccesen, ami megmosolyogtatja a McLaren alkalmazottat is. Eleinte a csapatból sem nézték jó szemmel Lando kérését, azonban a brit fiú annyira határozott volt, hogy végül nem mertek neki ellentmondani. Mindössze ennek köszönhető, hogy most a két lány a vörös hajú ismeretlen mögött néhány lépéssel lemaradva, sétálnak be egy titkos bejáraton keresztül a pálya olyan részeire, ahova egyébként esélyük sem lenne bejutni. Hamarosan pedig már a motorhome-ok között találják magukat. Anna számára mindez egy megvalósult álom. Még Csenge is csak ámulni tud ezen a hatalmas forgatagon, ahol számos ismert és kevésbé ismert személy rohan el mellettük. Alig tudják felfogni, hogy mibe keverednek bele. 

- Mi ez az egész, csajszi? - Anna megrökönyödve néz barátnőjére, aki csupán egy jelentőségteljes pillantást küld felé, ezzel jelezve, hogy majd később elmeséli, mi ez az egész. Ezúttal Anna a magyar nyelvet választja, hogy Csengével kommunikáljon, hisz még véletlenül se szeretné, hogy a velük sétáló, vagy inkább rohanó srác bármit is megértsen abból, amit most beszélnek. 

- Én is szeretném megtudni. - Csenge azonban csak ennyit tud kipréselni magából, hiszen az ő szíve is kíméletlenül, nagyobb ütemben dobog a megszokottnál. Egyszerre járja át félelem és izgatottság. Nem szereti az olyan helyzeteket, amiben nem ő irányít, azonban el kell fogadja, hogy ezúttal neki csak a sodródás jut az árral. Nem tehet mást. Mindemellett elfogja őt a kíváncsiság is, hisz mélyen belül érdekli őt, merre vezet útjuk. 

- Erre gyertek. - A vörös hajú fiú int nekik, a két lány pedig szó nélkül követi őt, amint elérik a megfelelő motorhome-ot. A srác megállítja őket a bejárattól rögtön nyíló büfénél, ahol csupán néhányan lézengenek, azonban valami mindegyikükben közös, aki megfordul arra. Mind megbámulják a lányokat, hisz nem szokványos dolog, hogy ismeretlenek keveredjenek be hozzájuk. Anna és Csenge pedig kissé feszengve toporognak egy helyben, miközben megmukkanni sem mernek. Ugyanakkor élvezik a légkondicionált helyiség előnyeit. Jól esik nekik a hűs levegő, ráadásul a körülöttük lévő büfé sem nyújt utolsó látványt a modern bútorokkal. Velük szemben egy hosszú, fehér pult nyúlik el, ami előtt narancssárga bárszékek sorakoznak. Előttük pedig hasonló színű asztalok és székek terülnek el, ahova bárki leülhet, aki betér a McLaren csapatához. Néhol lehet látni egy-egy dísznövényt, illetve képeket a régi időkből, melyek az istálló nagyságát hivatottak jelezni. A barna hajú lány hamar szabadul fel, amint néhány perccel később megpillantja a pilótát, aki feléjük közeledik, és akivel rövid beszélgetésbe elegyedett a paddock előtti tömegben. 

- Miért vagyok itt, Lando? - Még mielőtt a britek fiatal tehetsége szóhoz juthatna, a magyar lány esélyt sem adva neki, támadja le őt. Tudni akarja, mi ez az egész. Hogy ez a fiú műve, vagy sem. Méghozzá minél előbb. Ez újfent mosolygásra készteti a vele szemben álló versenyzőt, miközben Anna csak kapkodja a tekintetét a kettő között. Nem tudja eldönteni, hogyan, és leginkább mikor lett ennyire bizalmas a viszony a két fél között. Csak valószínűsíti, hogy akkortájt, amikor ő Daniel aláírásáért vívott élet-halál harcot. Most viszont megszólalni se képes, hiába áll második számú kedvence közelében. 

- Mondtam már. - Széttárva kezeit, látszódik rajta, hogy nagyon is élvezi Csenge enyhe kiakadását. Tisztában van vele, hogy mindez csak a lányból áradó bizonytalanságból fakad. - Megmutatom, miért érdemes rajongónak lenni. - Lando szemeiben eltökéltség csillan meg, hisz feltett szándéka, hogy a lányból igazi szurkolót varázsoljon. Attól pedig még boldogabb lenne, ha mindegyik pilóta közül őt választaná kedvencnek a leányzó. Még ha ez kicsit egoistának is hangzik. Ugyanakkor nem lehet maradéktalanul elégedett, mert hiába vannak kismillióan, akik szeretik őt, ha éppen az az egy nincs köztük, aki jelenleg a leginkább foglalkoztatja kavargó gondolatait. 

- Csak ezért? - Csenge agyában a kerekek annyira gyorsan pörögnek, mialatt igyekszik feldolgozni azt a töménytelen mennyiségű impulzust, ami az elmúlt egy órában éri őt, hogy szinte azonnal vissza is vág a srácnak. Valamiért azt érzi, nem csak erről szól az egész, mégsem akar magának bebeszélni semmit. Jobb lenne Lando szájából hallani a dolgokat. Ezért kérdez rá ennyire nyíltan a fiú magánakciójának okára. 

- Igen. - Szemrebbenés nélkül vágja rá a brit egyszavas válaszát. - Nem is értem, mi másra gondoltál. - Cinkos vigyor jelenik meg kölyökképű arcán, amivel lányok ezreit tudja elvarázsolni. Feleletével könnyedén hozza újfent zavarba a lányt, aki kicsit el is pirul ennek köszönhetően. Lando pedig kifejezetten élvezi látni, mit vált ki a fiatal szépségből. El kell ismernie, hogy ezek után nem csak a sportot szeretné megszerettetni a lánnyal. Egészen más okai is vannak annak, hogy Csengét a közelében szeretné tudni. A nevén túl is különlegesnek találja a leányzót. Meg akarja ismerni őt.

Anna, Csenge és Lando közösen indulnak el arra a rövid kis túrára, amit a fiú tervez azért, hogy megmutassa a barna hajú lánynak, miért is érdemes szeretni ezt a sportot. Rá akarja vezetni arra, hogy ez nem csupán arról szól, amiről a nő gondolja. Ez sokkal több annál, minthogy fiatal férfiak keringenek körbe-körbe egy pályán. Neki ez az élete. Ezért áldozott fel egy csomó mindent gyerekkorából. Mialatt végigjárják a garázst, a lányok megszámlálhatatlan kérdéssel bombázzák a brit pilótát, aki türelmesen válaszol nekik mindenre, amire kíváncsiak. Még az olyan értelmetlen kérdésekre is, hogy mi lenne belőle, ha nem versenyző. Meg sem fordult a fejében, hogy valaha mást csináljon, ezért sem tud mit kezdeni ezzel, mégis megszül egy sablonos reagálást.  Azonban van egy kérdés, amire nem számít, hiába tette már fel a barna hajú szépség egyszer neki. Hisz megint szembeállítja azzal a srácot, hogy miért hívta meg őt a paddockba, a McLaren motorhome-jába. Mikor Lando kerülni próbálja a választ, Csenge nem hátrál meg, addig kérdezgeti a fiút, míg az fel nem adja, és ki nem mondja az igazat, amiért a lány közelébe akar kerülni. Mindezt persze egy, a sráctól megszokott, pimasz, egyben lehengerlő vigyorral teszi meg, hisz látja, hogy Csenge mennyire ledöbben válaszán. Hisz mindenre számított a leányzó, csak erre nem. 

- Talán szükségem lenne a telefonszámodra, vagy egy randira veled, de az lenne a legjobb, ha mindkettőt megkapnám rövid időn belül.  

1. Az írók jogaiért

Sziasztok!


Sokat gondolkoztam azon, hogy ezt meg merjem-e osztani, főleg az erős hangvétele miatt, viszont úgy érzem, a mai világban még valahogy nagyon nem csengett le a lopás, mint olyan jelenség akár bloggeren, akár a wattpad felületén. Mivel mostanság az utóbbi felületen voltam aktívabb, ott tapasztalhattam meg mások által, illetve saját bőrömön is a problémát, aminek nem kéne jelen lennie egyáltalán az írók, vagy bloggerek között. Mert erre nincs egyáltalán mentség. Éppen ezért született meg ez a bejegyzés. Nem tudom, mit fogok elérni vele. Lehet, hogy semmit. Ugyanakkor mégis vállalom, amit itt leírok, hiszen legalább szót emeltem egy olyan probléma ellen, ami előtt sosem fogok fejet hajtani. Ha egyedül is, de megpróbálom felvenni a harcot ezzel szemben. Viszont, ha mégsem vagyok egyedül, és ha már egy emberben sikerül valamit elérnem ezzel kapcsolatban, már megérte. 

Az írók jogaiért

„Minden írónak joga van a saját ötleteihez.”

Régóta vagyok tagja az írók közösségének, olvastam már számos nagyon tehetséges szerzőtől, illetve én is hagytam már egy-két kisebb nyomot magam mögött az írás világában. Ezáltal elmondhatom, hogy nem kevés dolgot éltem már meg itt. Boldogot, és szomorút egyaránt. Az egyik, ami nem érintett jól, amikor megláttam máshol azt, amivel én dolgoztam órákon keresztül. Miközben másnak csupán egyetlen kattintás volt átvenni tőlem mindazt, amiért én dolgoztam meg. Ami az én ötletem volt. Mostanában pedig ismét látom, hogy a lopás jelensége felütötte a fejét. Én pedig nem fogok fejet hajtani egy olyan dolog előtt, amivel, teljességgel nem értek egyet. Most pedig azokhoz fordulok, akik minden ok nélkül elveszik azt, amiért más dolgozott meg. Te, aki elveszed más szellemi termékét. Miért teszed? Miért lopod el azt, amivel más dolgozott meg? Nincs tőle lelkiismeret furdalásod? Miért teszed ezt meg bűntudat nélkül mással? Jó érzés más tollával ékeskedni? Belegondoltál abba, mit érezhet a másik, amikor szembesül a lopásoddal?

Az utolsó kérdésre megadom a választ. A többit találd ki te. Tudod, mit érez olyankor az az ember, aki időt és energiát nem spórolva álmodta meg azt, amit te elvettél? Segítek. Nagyon nagy csalódást, dühöt, tehetetlenséget és haragot. Mert, aki elkezd írni, általában nem csak magáért teszi. Hanem, mert segíteni akar, hogy mások jobban érezzék magukat. Mert bízik másokban és bízik abban, hogy amit megalkot, azt tiszteletben tartják, hogy az övé. Te pedig ezeket semmibe veszed. Viszont elárulok még egy titkot. Ha olyan terveid vannak, hogy egyetemre járj, diplomát szerezz, ott a legnagyobb hiba, amit elkövethetsz, az a plágium, azaz a lopás. Ha forrásmegjelölés nélkül írsz bele valamit a szakdolgozatodba például, ezzel elfogadva, hogy az a tiéd, miközben az a gondolat nem tőled született meg. Ugye, milyen rosszul hangzik? A következmény még rosszabb. Mert azonnal visszadobják a szakdolgozatot, elesel a lehetőségtől, hogy államvizsgára mehess, és vannak olyan egyetemek, ahol ezért fegyelmi eljárás is kerekedhet az egészből. Nem éri meg lopni, mert a való életben tétje is van az ilyennek. Az írásban tétje nincs, viszont rengeteg elárul rólad, ha megteszed. Illetve sosem mosod le magadról. Felteszem ezen a ponton az utolsó kérdésemet neked, megéri?

Most pedig minden íróhoz szólnék, aki elítéli a lopást, és tenni szeretne ellene valamit. Mert én hiszek benne, hogy tehetünk azért, hogy megszűnjön ez a jelenség. Ha szót emelünk ellene, felhívjuk a figyelmet arra, hogy ez egy borzasztó dolog, és kihangsúlyozzuk, hogy ezáltal valakit ki tudunk rekeszteni az írói közösségből. Nem tartom magam olyan embernek, aki szeret a végletekhez fordulni, éppen ezért próbálom megfogni már a legelején a dolgokat. Hiszen számomra ez a kampány, mint megelőzés jött létre. Szeretném, ha minél több emberhez eljutna ez a kép, hogy lássák, akikben felmerül a gondolat, hogy miért nem éri meg lopni. Ebben viszont a segítségetekre lenne szükségem. Szeretnék megkérni mindenkit, aki egyetért velem, hogy ossza meg minél több helyen ezt a képet, hogy terjedjen. Szeretnék elérni egy olyan írói közösséget, ahol a lopás, mint gondolat sem merül fel senkiben. Mert az más, ha valaki hasonló alapötlettel dolgozik, mint a másik, de ugyanabból az alapötletből ezerféle egyedi dolgot létre lehet hozni. Ugyanakkor semmiképpen sem tolerálható, ha valaki engedély nélkül egy az egyben átveszi a másik munkáját, amire az adott személy rengeteg időt áldozott. Ha hiszel benne, tarts velem! Mert együtt sikerülhet megteremteni egy lopástól mentes közösséget.

„Mert nem tudhatod, mennyi időt áldozott arra, hogy megírja azt a részt, megálmodja azt az idézetet, vagy megszerkessze azt a képet.”

10/04/2021

0. Visszatérés

 Sziasztok!


Bevallom, félve, mégis izgalommal telve kezdek bele ezekbe a sorokba, mert tudom, hogy ez most valami más lesz. Valami új. Még én sem tudom, mi fog belőle kisülni, de egy próbát megér. Tudom, hogy sok újat már nem tudok mutatni azoknak, akik ismernek engem régebbről, mégis azt mondom, hogy ez az egész merőben más lesz, mint a többi. Lassan tíz éve, hogy írok, illetve legalább hét éve, hogy megjelentem itt a blogok világában. Belegondolni is durva, mennyi befejezetlen dolgot hagytam itt hátra, ugyanakkor most érzem magamban az erőt, hogy újfent blogot vezessek. Éppen ezért, eljött a visszatérésem ideje. Nagyon sok mindent tervezek erre az oldalra. Valószínűleg minden történetem és novellám át fog kerülni erre a felületre, ahogy számos személyes hangvételű posztot is szeretnék megírni. Többségében olyan témákban, amikben otthonosan mozgolódom és érdekelnek is, mint a sport, vagy a zene. Ez a két dolog központi része az életemnek. Ugyanakkor rengeteg más dolog is megmozgatja a gondolataimat, ahogy néhány olyan bejegyzés is napvilágra kerül, amiben az éppen velem történt dolgokról írok majd. Mert mindenkinek kell egy hely, ahol kiírhatja magából az érzéseit. Nekem pedig ez lesz az. Az Üvegszilánkok lesz az én kis menedékem, ahogy a történeteim tárháza is innentől kezdve a wattpad felülete mellett. 

Nem is marad más hátra, minthogy üdvözöljek minden kedves idetévedőt. Ha szimpatikusnak találod a blogomat, nézz körbe nyugodtan az oldalsávban található menüben. Ahol megtudhatsz néhány dolgot rólam, vagy az éppen aktuális történeteimről. Nem ígérek semmit, főleg nem rendszerességet, mert már bőven benne vagyok a felnőttek világában. Munka mellett pedig nehéz bármit is tartani, ugyanakkor igyekszem minél rendszeresebben jelentkezni. Már alig várom, hogy elkezdődjön az új utam itt. 

Mert vagy szenvedéllyel csinálod, vagy sehogy.